Lubickolás tavirózsák között

Miután látják, hogy engem nem ők, hanem a vízitökök virágai érdekelnek,  a továbbiakban rám sem hederítenek.

A csatornában amúgy tilos fürödni, de ezzel mit sem törődnek azok, akik nem kívánják megfizetni a tó belépőjét. Különben is, a csatornának hangulata, bája van. Egyébként is - szürreális fürdőzni a tündérrózsák társaságában, még ha a lubickoló tündérek és partnereik jobbára a éltesebb korosztályt képviselik is

Lássuk azonban a csatornát.  Nevezik az itteniek Hévíz-pataknak, Hévízi-folyásnak, Hévízi-lefolyónak, vagy Meleg-érnek, sőt Hévízi-ároknak is. A soknevű csatorna feladata elvezetni a világhírű tó vízét, hiszen, szinte hihetetlen, de olyan bővizűek a tápláló forrásai, hogy a tó vize három-négy nap alatt teljesen kicserélődik.

Nem is hinné az ember, hogy néhány száz méterre a tótól, milyen csodálatos növényi világ található egész évben e vízfolyásban. A parton lefelé, a folyás irányban haladva persze egyre gyérülnek a vízitökök, de nyáron szinte mindenütt ellepik a vízfelületet, szaporodásuk most, májusban  már egyre intenzívebb. A víz szinte fekete a meder tőzeg volta miatt. A hévízi tó medrét, s a környezetét is tőzeg borítja. A források hordalékával folytonos volt a környék feltöltődése, az egymásra került rétegek oxigén hiányában megőrizték az elmúlt évezredek titkát.

A kifolyót, közvetlenül a kemping zsilipét követően foglalják el az alkalmi fürdőzők. Német, orosz, magyar szavak keverednek a víz fölött. A csatorna egyébként, innét 13 kilométerre, a Fenékpusztai elágazáshoz közelítve, a 76-os út alatt ér a Zalába. A fürdőzők által használt szakaszt követően, a vízfolyás megnyugszik, érintetlenül burjánzik vízi- növényi és állatvilága