Hírek

2015.06.19. 12:15

Szkíta harcosok csipkében

Ha félig megfontuk, már készen is vagyunk a sprang ősi technikáját tanulják a táborlakók Gébárton.

Magyar Hajnalka

- A csipke a maga egyedülálló szerkezetével, könnyedségével, a szálak játékával könnyen rabul ejti az embert - indokolja a Zala Megyei Népművészeti Egyesület által szervezett tábor töretlen népszerűségét Takács Zsuzsánna táborvezető, viseletkészítő népi iparművész. - A képzés egyik vonulata a vert csipke alapjainak elsajátításában segít, ám emellett idén különlegességgel is szolgálunk.

Ez pedig a több ezer éves sprang, amelynek rejtelmeibe Nemes Viola avatja be a vállalkozó szellemű hölgyeket. Mivel a zalaegerszegi származású, 3 gyermekes édesanya foglalkozására nézve informatikus mérnök, jogos a kérdés, miként került kapcsolatba az elfeledett technikával?

- Édesanyámnak és nagymamámnak köszönhetően gyerekkoromból hozom magammal a kötés, horgolás, varrás szeretetét - mondja Nemes Viola, aki bő egy évtizede már Budapesten él családjával. - A csipke is mindig izgatott, s gyes alatt felfedeztem magamnak a népi mesterségek szakközépiskoláját, ahol ezt oktatják. Kovács Tibor, egy igazán szenvedélyes csipkekészítő volt a mesterem, aki nagyon sokféle technikára megtanított bennünket. A sprang nem szerepelt a tananyagban, de mivel ő kutatta ezt az elfeledett módszert, velünk is megosztotta tudását. Olyannyira ősi a módszer, hogy antik görög vázán is ábrázoltak sprang technikával hajhálót készítő nőt. A skandináv országokban nagy népszerűségnek örvendett, ma is kedvvel űzik, feldolgozzák, újratervezik a régi motívumokat, s beolvasztják a mai viseletbe, tárgykultúrába. Guatemalában, Mexikóban, Kolumbiában szintén nagy hagyományokkal bír, függőágyakat is készítenek e technikával.

Rikli Katalin, Takács Zsuzsánna és Donner Ferencné

Magyarországon sem ismeretlen e rugalmas, laza csipke. Erdélyből és a Felföldről sötétkék és piros övek maradtak fenn, a szlavóniai magyarok pedig még a múlt század elején is alkalmazták mintázott, fehér pamut főkötők készítésére. A munkához használt keretet úgy is hívták, főkötőfa. Egyes adatok szerint erdélyi úriasszonyok is dolgoztak vele arany- és selyemszálból a 17. században. Régebbi darabok is fennmaradtak, a székesfehérvári bazilikában III. Béla felesége, Antiochiai Anna sírjából került elő egy sprang hajháló. Sajátosságai miatt eleinte szövésnek vagy kötésnek gondolták, s csak az 1800-as években ismerték el önálló műfajként . A technika újbóli felfedezésének lendületet adott, hogy az 1889-es párizsi világkiállításon bemutatták egy sprang technikával készített darab másolatát.

De lássuk, miként is fest maga a módszer. A fonalak felvetéséhez egy fa keret szükséges, e célra bármi megteszi, Viola például legkisebb fia járókájának egyik oldalát veti be. E kerethez rögzítünk két segédpálcát, amelyek közé sűrűn függőleges szálakat hurkolunk. A végén úgy fest, mint egy hárfa, amelyen a húrokat fonal helyettesíti. Ezután hozzáláthatunk a pengetéshez. Semmiféle eszközre nincs szükség, csak az ujjainkra, amelyekkel cserélgetni, fonni kezdjük a szálakat. Hasonlít a szövéshez, csak éppen nincs keresztszál, a mintát a függőleges fonalak ritmusba rendezése adja.

- Az a legcsodálatosabb, hogy ami mintát fent kialakítunk, a szálak alján ugyanúgy megjelenik. Ha tehát félig megfontuk a szálakat, már készen is vagyunk, hiszen alulról automatikusan kúszik fel a motívum tükörképe - avat be a technika kézenfekvő, mégis lenyűgöző sajátosságába Viola.

Nemes Viola informatikus mérnök, most mégis a sprang csipke készítését tanítja

A spranghoz bármilyen fonal használható, a tanuláshoz vastagabb gyapjúszál ajánlott, de régen a főkötőkhöz, övekhez nyilván finomabb anyagot használtak. A technika kétféle alapmintát ad, jobbra, illetve balra dőlő rovást, ám ezeket a haladók gazdagon variálhatják, attól függően, hogy hány szálat fognak össze, s visznek hátra, vagy előre. Hálószerű, lyukacsos minta is készíthető általa, s ha lazább a fonás, áttört csipkehatást kelt. A nyugat-európai múzeumi darabok a geometrikus minták és élénk színek kavalkádját kínálják, a hatás rendkívül archaikus.

A táborozók közt üdvözölhetünk egy soproni régészt is, Polgárné Pásztókai-Szeőke Juditot a szakmai érintettség hozta ide. Az őskori és római kori textilművességgel foglalkozó szakember ugyanis dunántúli sprang leletek feldolgozásán fáradozik. Úgy érezte, ehhez jól jöhet megismerni magát a technikát is.

- Olyan iskolában nevelődtem, ahol nagy szerepet kapott a kísérleti régészet, abban hiszek, amit kipróbálok - mondja. -  Lelkesít, hogy a saját kezemmel művelhetek egy ilyen ősi technikát, hiszen a legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy már az újkőkortól (Kr.e. 6-5. évezred) használták. A technika végigkísérte a történelmet, a későbbi néprajzi anyagokból is ismert. A kézi szövéssel párhuzamosan fejlődött, de más célra használták, hiszen a sprang fonás által áttörtebb, rugalmasabb textília született. Kedvelték hajhálóként, övként, de a legújabb feltételezések szerint a Kr. e. 5. századi görög vázákon ábrázolt szkíta harcosok nadrágja is készülhetett evvel a technikával.

Polgárné Pásztókai-Szeőke Judit régész. Fotó: Katona Tibor

Sprang leleteket Skandináviában és Egyiptomban egyaránt találtak a régészek. Vajon miként őrződhetett meg a romlékony textília?

- Dániában elsősorban az enyhén savas kémhatású mocsaraknak köszönhetően, Egyiptomban pedig éppen ellenkezőleg, a száraz talaj óvta meg őket. Más tájakon gyakran csak a lenyomatuk maradt meg fémtárgyak felületén. A fémsók ugyanis kirakódnak a textilszálakra, amelyek elenyésznek ugyan, de a rajzolatuk megmarad.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!