Szépséges szörnyeteg - Olvasóink többsége soha nem látott pusztításról beszél

Az úgynevezett szupercellából áramló eső, jég és orkán erejű szél fákat csavart ki, tetőket bontott meg, a villamoshálózat vezetékeit is megrongálta. A megyei katasztrófavédelmi igazgatósághoz több mint 80 bejelentés érkezett, így a kanizsai tűzoltók nem bírták a sok munkát. Szerencsére több helyről is érkezett segítség.

A kanizsai viharvadászok Nagybajom térségében kapták lencsevégre a keddi szupercellát, ami előzőleg letarolta Kanizsát
Fotó: Gazdag Attila

– Minket kedden 19 órakor riasztottak, Nagykanizsára az Erdész utcába kellett vonulnunk, ahol egy óriási fenyőfa tört derékba, majd dőlt rá egy lakóépületre – elevenítette fel a történteket Baján Sándor, a gelsei önkéntes tűzoltó egyesület elnöke. – A fát végül daruval kellett leemelni a tetőről, ami komolyan megsérült, a kémény ripityára tört és rengeteg cserép is hiányzott.

A gelsei önkéntesek az este folyamán még egy személyautóra dőlt diófát is feldaraboltak, így éjfél után tértek csak nyugovóra. A kanizsai tűzoltók egész éjszaka, sőt még tegnap reggel is a károk elhárításán dolgoztak.

Sáncban, a József Attila utcában a melléképület tetejét szedte szét a vihar
Fotó: Molnár Krisztina

A természet tombolása az egész városban óriási károkat okozott, a Levente utcában például egy nagy fa dőlt rá a kerítésre, ami eltorlaszolta a bejárati ajtót, így az ott lakók bent ragadtak az épületben. Az Új Élet utcában a tetőt és a kéményt rongálta meg a viharos erejű szél. Az Ady utcában egy fenyőfa „kopogott be", jókora lyukat ütve a falon, amelyen keresztül folyamatosan ömlött be az eső a házba. A Bajza utcában is az eső okozott problémát, ott egy nagy értékű kazánt kellett megmenteni a pincében gyorsan emelkedő víztől. A Hegyalja utcában szintén egy nagy fa dőlt ki, ami lakhatatlanná tette az épületet.

Az alig fél órás vihar talán a Csónakázó-tónál és környékén tombolt a legjobban. Gerencsér Szilviát és édesanyját éppen hazafelé menet, az autóban kapta el a vihar.

Fűzfa a Csónakázó-tó partján
Fotó: Faggyas Ferenc

– Éppen a Hétbükkfa forrásnál jártunk, amikor lecsapott ránk a vihar – emlékezett a lány. – Először olyan volt mintha minden csepp eső külön akart volna földet érni, aztán amikor a játszótér mellé értünk – még most is elkap a remegés –  szóval, ránk esett az a valami Tejfehér, átláthatatlan és olyan hangos, amilyet még életemben nem hallottam. Annyit lehetett érezni, hogy a szél rázza a kocsit, a fák meg elénk hajoltak az úton, mindkét oldalról, mintha csak papírból lettek volna. Folyamatosan morajlott az a hang, a jég meg úgy verte az autót, hogy azt néztük hol töri be először a szélvédőt.

– A vihar után megdöbbentő és elkeserítő képet festett a Csónakázó-tó és környezete – mesélte Faggyas Ferenc, aki fotókat is készített a pusztításról. Szinte nem maradt fa épségben. Óriási fűzfák feküdtek derékba törve mindenhol, amerre csak néztünk. A gondolat hogy ezek a fák már jóval születésem előtt is ott álltak a tó partján, most pedig – a természet erejétől – derékba törve árválkodtak, rémisztő és elgondolkodtató is volt egyben.

Így nézett ki a kiskanizsai állatbarátok tábora a keddi vihart követően
Fotó: Maros Sándor

– Nagyon félelmetes volt az egész, a vihar letörte a fák ágait, amik aztán a házra estek, s összetörték a tetőcserepeket, leszakították az ereszcsatornát és a párkányt – számolt be a keddi vihar okozta károkról dr. Igazi Erika, aki éppen látóhegyi nyaralójában tartózkodott. – A jég elverte a virágaimat, a szőlőt is. Olyanok a levelek, mint a szita. Nagyon nagy a kárunk, de bízom a biztosító korrektségében.

– Mi a vihar végére értünk haza, mert a Balatonnál voltunk, de amilyen látvány fogadott minket az udvarban, el tudom képzelni mekkora erővel csaphatott le a természet. A szomszédok szerint hihetetlen erejű volt a vihar, többeknek halálfélelme volt az utcában – árulta el Molnár Krisztina, aki a sánci városrészben lakik.

Dr. Igazi Erika Látóhegyen lévő kertje. A kidőlt fa az épületet is megrongálta
Fotó: dr. Igazi Erika

– Kiskanizsán az állatbarát tábor keretében egy kempingben sátoroztunk közel 30 gyerekkel, amikor megérkezett a vihar – mondta Maros Sándor. – A szél egy pillanat alatt felkapta a nagy katonai sátrakat, a tartóvasak össze-vissza röpködtek, a gyerekek holmiját szanaszét dobálta a szél. A fiatalokon valóságos pánikhangulat lett úrrá, szerencsére mindenkit sikerült beterelni egy szélvédett helyre.

TŰVEL ELEFÁNTRA

A kedden pusztító szupercellát Gazdag Attila és viharvadász társai a lehető legközelebbről szemlélték.

– Szupercella akkor alakul ki, amikor egy zivatarfelhő több légköri tényező okán forgó feláramlással rendelkezik – magyarázta Gazdag Attila amatőr csillagász. – Ezt a forgó hatást kedden mi magunk is érzékeltük. Egyszerre volt félelmetes és szépségesen gyönyörű.

Gazdag Attila szerint a legutóbbi 2009-ben a térségben tomboló szupercella után telepített jégkárelhárító rendszer fabatkát sem ér az ilyen komoly viharok ellen.

– Olyan, mintha gombostűvel böködnénk egy elefántot – magyarázta a kanizsai viharvadász.