Hírek

2015.07.27. 14:18

Simon Zoltán, a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke a zártkertek állapotáról

Öt pincét is megvettem már az elmúlt években, mert a szőlőtelepítéshez kellett a hozzájuk tartozó, szőlőként nyilvántartott terület.

Győrffy István

– Öt pincét is megvettem már az elmúlt években, mert a szőlőtelepítéshez kellett a hozzájuk tartozó, szőlőként nyilvántartott terület. Jobb lett volna, ha a volt tulajdonosok lebontják a pincéjüket, s csak az üres földet adják el nekem, de hát pince nélkül nem jöhetett létre a vétel. Nálam, Csörnyeföldén is megvalósul a pincesor – mondja Simon Zoltán csörnyei szőlész, aki egyben a falu polgármestere és a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke.

Simon Zoltánt eredetileg arról szerettük volna kérdezni, hogy mire alapozta a Zalai Hírlapban nemrég megjelent állítását, miszerint a földhivatali nyilvántartásban szereplő, szőlőművelési ágban lévő ültetvényeknek ténylegesen csak a hatvan százaléka gondozott, de sok más problémába is beavatott bennünket. A kijelentés egyébként azzal kapcsolatosan hangzott el, hogy a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, V. Németh Zsolt, a kormány zártkerti revitalizációs programjáról nyilatkozott, elmondva, hogy céljuk többek között az elvadult zártkertek, az ősi tájfajta gyümölcshagyaték megmentése. Az államtitkár szerint a 24. órában járunk, mert ezekre a területekre beékelődik néhány helyen a gabona, a kukorica, rosszabb esetben egy akácos vagy odatelepített fenyő, ami végképp lehetetlenné teszi a szomszédok gazdálkodását.

– Jó a kormány elképzelése, hogy az önkormányzatok pályázhatnak a határban elhagyott területek hasznosítására, de a nagy baj az, hogy a döntéshozó politikusok többsége nem is tudja, mi a zártkert. A földtörvény ugyanis belterületei és külterületi fogalmakat nevesít. Zártkertek csak öt megyében találhatók: Baranyában, Tolnában, Somogyban, Vasban és Zalában. Itt építettek a falutól távol lévő szőlőbirtokokra pincéket. Ezeket a területeket aztán később nem tudták külterületnek besorolni, mert házak is álltak a földön. Az egykor példásan művelt zártkertek mára itt maradtak nehezen kezelhető területként, ugyanis az eredeti gazdáik kihaltak, s a kertek művelése is megváltozik. A leszármazottak közül sokan elhagyták ezeket a földeket, mert nem tudtak vagy nem akartak mit kezdeni az apró földcsíkokkal, már nem szőlőként művelik, ha gondozzák is a területet. Sok esetben nem történt meg az örökösödési eljárások lefolytatása sem.

A kérdésre, hogy a borvidéki településeken jobb-e a helyzet, mint ahol nincs hegyközség, Simon Zoltán határozott nemmel felel. Ráadásul Zalában kevés a borvidéki település.

– A Zalai Borvidék Hegyközségi Tanácsa két hegyközségből tevődik össze, a Dél-Zalai- és a Zalaszentgróti Hegyközségből. A két szerveződéshez összesen 38 település tartozik. Nincs például hegyközség Zalaegerszegen, Keszthelyen, de Balatongyörök sem hegyközségi tag a maga Bece-hegyével. Voltak települések, amelyeket ez a forma nem vonzott, viszont az is tény: sok helyen nem voltak meg a hegyközség alapítás feltételei. De hangsúlyozom, a zártkerti földek elhanyagolását, elvadulását maga a hegyközségi szerveződés nem tudja megakadályozni. A hegyközség ugyanis csak azokat a gazdákat tartja számon, akik minimum ezer négyzetméter szőlőt művelnek.

Simon Zoltán beavat a Dél-Zalai Hegyközség számaiba. Ennek 1300 tagja van, 75 százalékuk gazdálkodik 1000-1500 négyzetméteren, ami összesen mintegy 430 hektárnyi szőlőt tesz ki.

– Zala megyében becslésem szerint 1100 ha. szőlőterület van, a borvidék két hegyközségének hegybírók által nyilvántartott területe összesen 830 hektárnyi, vagyis, hogy mi történik azon a mintegy 300 hektáron, ami apró, ezer négyzetméter alatti kertekből áll, azzal nem foglakozik senki. Az 1000 négyzetméter feletti szőlőtulajdonosoknak viszont van egy sor kötelezettsége. Évi két alkalommal jelentési kötelezettségük van, be kell fizetniük a hegyközségi járulékot, az „adóraktárosoknak” minden értékesített borról el kell számolniuk, hiszen a bor jövedéki termék. De ez önmagában még nem jelent művelési kötelezettséget. Vagyis azzal, ha egy terület bekerül a hegyközségi szerveződésbe, az érintett gazdák kötelezettségei és a gazdálkodási költségei nőnek meg, igaz, egy sor védelem is megilleti őket. Jogorvoslatért fordulhatnak, ha mondjuk a szomszéd nem tartja be az ültetési szabályokat. Például fát a telekhatár szélétől olyan messze kell ültetni, mint amilyen magasra az adott fa megnő majd, az akácot pedig tilos beengedni a szőlő közé. Igaz, bejön az magától már mindenütt – mondja kesernyésen Simon Zoltán. – Az elhagyott területekért az önkormányzat tehetné a legtöbbet. Tény, az önkormányzat nem vásárolhat földet, de ha neki ajándékozzák, elfogadhatja. Csörnyeföld önkormányzata gondoz is több zártkerti birtokot. Az egyik itt van a szomszédomban, tököt termelünk rajta, tökmagolajat készítünk majd belőle. De szedjük például már a krumplinkat, amivel az intézményeinket látjuk el, illetve értékesítjük. A közmunkások nálunk nem a beton útszéleket kopogtatják kapával, hanem kertet művelnek. De akinek több szőlője van, mint nekem is, aki tízezer tövet művelek, arra rászakad a szomszédok, főleg az idősebbek gondja is. Az egyszerű emberek nem igazodnak el a mostani permetszereken és a boltban sem kapnak megnyugtató tanácsot. Nem lehet azzal mit kezdeni, hogy azt mondja a bácsi vagy néni az üzletben, hogy „olyan sárga, vagy kék dobozos permetszert kérek, mint a múltkor”. Ezért inkább megbeszélem velük, milyet használjanak, az előjelzésekre alapozva javaslom a permetezési időpontokat. A megyében több helyen, Csörnyeföldön is települt uniós támogatással növényvédelmi előrejelző automatikus mérőműszer, ami nagyban segít a növényvédelemben.

– Ott vannak szép hegyek, ahol él két-három megszállott, aki mindenkinek segít, vagy, ha úgy alakul a gazdák összetétele, hogy senki sem akar elmaradni a másiktól – folytatja Simon Zoltán. – Említhetném a tormaföldei Szent János hegyet, vagy a Letenye melletti Julián hegyet, ahol most vásárolják vissza a régi családi földeket az egykoron Magyarországhoz tartozó Muravidéken élő horvátok. Önkormányzati akarat és hozzáállás , infrastruktúra-építés és a szőlész-borász szakemberek segítsége nélkül most már elvadul az, amiért őseink egykor igen sokat tettek. Hogy szervezetten ellenőrizzük-e az elhanyagolt területeket? A két hegyközségnek egy-egy főállású hegybírója van. Őket a HNT (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa) ellátta GPS helymeghatározó készülékkel, könnyen be tudják azonosítani a földeket. De két ember kevés 38 település határához. Akit nem jelent fel a szomszédja, azt nem nagyon háborgatják. De sajnos így van ez a földhivataloknál is. Ott sem jut több ember a megye kétszázhatvan települését nézve a zártkertekre. És közben újabb és újabb nyilvántartási rendeletek születnek. Legalább 20 éves nyilvántartási elmaradásban van ez a terület. Csoda, hogy futhat az akác? – kérdezi Simon Zoltán.

A szőlész és polgármester még hozzáteszi, a keresete a szőlőre és a borászati infrastruktúra kiépítésére megy, mert megélni szerinte csak az tud belőle, akinek legalább öt hektár szőlője van és rendelkezésére áll a termesztési és tárolási háttér. Mégsem szabadna veszni hagyni egyetlen kertet sem, mert Magyarországon új borszőlőt 2017-től telepíteni évente csak az ország szőlőterületének 1 százalékán szabad, a régiek felújítása azonban nincs korlátozva.

Ezért igen nagy érték az a terület, ami hivatalosan szőlőként van nyilvántartva a földhivatalban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!