Sétásból tévés szerkesztő lett

Tóth Flóra a nagykanizsai Batthyány-gimnáziumban érettségizett 2004-ben.

– A Séta két fordulójában is részt vettem, emellett az iskolaújság főszerkesztőjeként tevékenykedtem. Határozott szándékom volt, hogy újságírással foglalkozzak. Az ELTE angol-kommunikáció szakát végzem jelenleg is, ugyanis harmadévtől teljes munkaidőben dolgozom. Több helyen próbálkoztam és jöttek jó lehetőségek. Az első, s máig tartó rendszeres munkám az RTL Klub Reggeli műsora, ahol ingyen dolgozó gyakornokként kezdtem és ma már szerkesztő vagyok. De még a kezdetekben külsős újságíróként dolgoztam egy magazinnál, illetve budapesti angol nyelvű hetilapnál.

Gyakran hallani arról, a kínálathoz képest sokkal több média szakos hallgató kerül ki az egyetemekről, sokan nem találnak munkát. Ehhez képest Flóra nem panaszkodhat.

– A szerencsén is sok múlik... De szerintem annak is jelentősége van, hogy 14 éves koromtól tudatosan készültem a pályára. A Séta sokat segített, egyfajta megerősítést jelentett, hogy valóban ez az, amit szeretnék.

Nagyrécsei, a szülei régóta járatják a Zalai Hírlapot, melynek Flóra is rendszeres olvasója volt. Mióta Budapesten él, hazajövetelekor nem mulasztja el fellapozni a „Zalát”, s mint legutóbb is, örömmel fedezte fel a Sétatér-mellékletet.

– Diákként az utolsó oldal érdekelt igazán. Új kezdeményezés volt az sms-ek beküldése, amit kimondottan interaktívnak tartok. Fontos az is, hogy olyan információkat tartalmaz és olyan problémákkal foglalkozik a lap, amelyek a helyi olvasókat érdekli. Korrekt tájékoztató forrásnak érzem, és a szüleim is ezért járatják a ZH-t. A Séta segített rálátni az írott sajtóra, és fejlesztette a témaérzékenységet. Noha nem újságnál dolgozom, mindkettőre szükségem van a televíziós munkám során, hiszen az adásmenethez naponta készítek cikkeket. A napilapokkal rendszeresen találkozom on-line formában, köztük a Zalai Hírlappal is.

Tóth Emília, a megyeszékhelyi Báthory-szakközépiskola 11. évfolyamos diákja most ismerkedik az újságírással. Pusztamagyaródon lakik, a szülei „nem is tudom mióta” előfizetői lapunknak. Minden témát érdeklődéssel olvasnak, az időjárástól kezdve a politikán és a híreken át a hétvégi magazinig.

– Természetesen nekem sem indul a nap az újság nélkül. Reggel csak át szoktam futni, de délután, amikor hazaérek az iskolából, alaposabban átnézem. Kedvelem a lapot, mindent megtalálok benne, ami érdekel. Szeretem az Utazó oldalt, én is sokat kirándulok. Van kutyám, ezért az állatokkal kapcsolatos írásokat is elolvasom, s mivel szívesen nézek filmeket, az ezekről szóló kritikákat sem hagyom ki. Szívesen böngészem a lap utolsó oldalát, s amióta a Sétatér megjelenik, figyelemmel kísérem. Most tavasszal én is bekapcsolódtam a programba a tanárnőm javaslatára, de a barátnőm, Hári Viktória is szerzője a Sétának. Nekem egy kutyás „élménybeszámolóm” jelent meg először nyomtatásban, fantasztikus érzés volt. Elmondhatom, amióta írok, más szemmel nézem az újságban megjelent cikkeket, a felépítésüket és a témaválasztást. Mert az utóbbi igencsak nehéz feladvány. Nemrég a faluban élő, a második világháborúban repülős tisztként szolgálatot teljesített vitéz Káldy Józseffel készítettem riportot, örültem, hogy megjelent.

Emília kereskedelem-marketing szakra jár, jövőre érettségizik.
– Megkedveltem az újságírást, lehetséges, hogy a média közelében szeretnék majd dolgozni – gondolkodott el a kérdésen.  

A SAJTÓ ÉS TANULÁS (SÉTA) HOZADÉKA

Rengeteg írás, sok-sok középiskolás tollából. Hetedik éve szerkesztjük ősszel és tavasszal a Sétatér oldalakat. A másfél hónapos kurzusok során hétről hétre az olvasók is rendszeresen találkozhatnak a fiatalokat érdeklő témákkal. Lehetne statisztikát készíteni, a Séta indulása óta hány cikk látott napvilágot (egy-egy oldalra általában 8-9-et sűrítünk), hány diák lobogtatta csütörtök reggelente boldogan a Zalai Hírlapot, mert nyomtatásban látta viszont gondolatait. Még akkor is, ha kicsit „meghúzva”, mert nincs akkora hely... Megyénkben is számos középiskola résztvevője a Pannon Lapok Társasága médiaprogramjának, általa is lehetőségük adódik a diákoknak az újságírás kipróbálására. De az is jó, ha „csupán” értő olvasókká válnak...