Példakép lehet a pékmester is

Gazdasági kérdésekről, politikáról nem akar beszélni, így ezen az estén sem az IMF, sem a jövő évi minimálbér nem kerül(het) szóba, mint ahogyan az sem, hogyan értékeli a VOSZ és a Fidesz választások előtti megállapodásának teljesülését. Az viszont kiderül beszélgetésünkből, hogy a ma irigyelt vállalkozó, akinek oly sokan keresik a kegyeit, nagyon szegény családba született, ahol becsülete volt a ritkán látott kenyérnek. S hogy nem feledi el, honnan indult, jelzi az is, hogy felmerült benne: a Prima Primissima mintájára egy kétkezi munkásokat elismerő díjat hozna létre.

- Kétkezi munkás voltam, és büszke vagyok arra, hogy segédmunkásként kezdtem dolgozni. A főiskolai tanulmányaim mellett fizikai munkát végeztem, így hát tudom, hogy az mit jelent. Sokan elfeledik, hogy amikor étkeznek vagy ruhát vesznek, azt kiknek köszönhetik. Egyszerű, szegény körülmények között nőttem fel, nálunk a kenyér szent dolog volt, a nagyanyámtól az anyámig mindenki keresztet vetett rá, és ott volt az imákban is. A társadalom viszont, amolyan arisztokrata szemlélettel, lenézi azt, aki fizikai munkát végez, aki a két kezével dolgozik.

Pedig, teszi hozzá, ha mondjuk nincs egy hétig Budapesten koncert, az ugyan nagy baj, de korántsem akkora, mint ha egy hétig nem viszik el a szemetet, vagy nincs, aki megtermelje az élelmiszert. Ebben ugyanis ezrek pusztulhatnak el.

Erre pedig fel kell hívni a figyelmet, változtatni kell a szemléleten. Hiszen a fejünkkel és a kezünkkel egyaránt dolgozunk, de az elsődlegesség a termelésé. Meg kell hát teremteni a társadalom tiszteletét, mert ha az nincs, nem választanak kétkezi szakmát a fiatalok, hiszen "miért lenne célja és törekvése bárkinek is, hogy lenézett ember legyen?".

Persze, fontos a szellem is. Rögtönzött beszédében a kanizsai színpadon arról is szól, az élet ugyan akkor hatékony, ha racionális, de nagyon kellemetlen lenne, ha csak racionalitásból állna. A kultúra és a művészet a társadalom kellemesebb oldalát jelenti, s ha jól érezzük magunkat, annak közösségformáló ereje van.

- Rousseau szerint a művészet fényűzés, a gazdaság mellékterméke. De nagyon fontos. Ha az életünk nem jó hangulatú, ha nem kötődnek egymáshoz közösségek, akkor nem lehet boldog életről beszélni.

A Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetségének elnöke Magyarország egyik legsikeresebb embere. A nehéz indulás után szinte minden arannyá vált a kezében, mégis úgy érzi, élete egyik legnagyszerűbb alkotása a Prima Primissima, amely benne van az első ötben.

- A cél az volt, hogy a minőséget, a tudományt és a kultúrát segítsem. Akkor alapítottam ezt a díjat, amikor 2002-ben az általam nyíltan támadott 100 napos program elindult. Kiszámítható volt, hogy az tönkreteszi Magyarországot. És amikor egy állam bajba kerül, akkor általában ez az a terület, ahonnan a pénzt elvonják.

Demján Sándor úgy gondolja, a nagyobb sikert a megyei Prima-díjak rendszere hozta, mert egy kisebb közösség jobban megbecsüli és magáénak érzi a saját tudósát, művészét. A Prima, a Prima Primissima és a Junior Prima olyan rendszert alkot, amelyben sok ezer díj talált gazdára egy évtized alatt, és az alapító azt szeretné, ha ez megmaradna.

A vállalkozó az elmúlt években 3 milliárd forintot adományozott magánvagyonából a magyar kultúra támogatására, és most változik a Prima Primissa finanszírozási háttere. A feladatot az OTP Bank vállalja magára. Amikor erről beszélünk, megint Rousseau-ra hivatkozik.

- A kultúra, a tudomány és az oktatás számára az alapot valóban mi, vállalkozók teremtjük meg, hiszen a társadalom gazdasági alapon nyugszik. Áttértünk ugyan a piacgazdaságra, de ez történelmi léptékben még rövid idő, és az emberek nem értik ennek a lényegét, nem értik a gazdaság szerepét; azt, hogy miből lesz életszínvonal. Ezért a gazdaság a tudományt és a kultúrát hívja segítségül, mert egy társadalom csak akkor működik, ha jó a hangulata és biztosak a fundamentumai.

De ez csak az egyik cél. A másik, hogy ellenálljunk a globalizációnak, amely asszimilál. "Aki nem készül fel, azt nagyon gyorsan eltünteti. Eltünteti a kultúráját, a nyelvét, akár magát az országot is."

Ehhez a harchoz pedig gazdagság kell, hogy a fiatalok ne menjenek el, a tehetségek itthon érezzék és kapják meg az elismerést, a megbecsülést. És váljanak példaképpé, akikre fel lehet nézni, akiket lehet követni, hogy ne amerikai és angol mintákon nőjön fel az új generáció. Demján Sándor szerint ebben a sajtónak is van felelőssége.

Azt mondja, példakép lehet bárki: a pékmester és a mezőgazdasági termelő is.

- De mi mindig külföldre megyünk, és ott akarjuk keresni a mintát. Ám akkor, ha példaképeink nem itt élnek, miért maradjon itt egy fiatal?! Amikor a megyei primákat kitaláltuk, a helyi kiválóságokra akartuk ráirányítani a figyelmet; azokra, akik sokat tesznek az adott közösségért. Ezt a célt sikerült megvalósítani.

A Prima Primissima, Demján Sándor szerint, jó kezekbe kerül, hiszen 50 év múlva is lesz bankszektor, amely a történelemben mindig a művészet legnagyobb mecénása volt. "Krisztus ugyan a kufárokat, vagyis a pénzváltókat kergette ki először, de hiába haragudott rájuk, 50 év múlva is lesznek." Ahogy vállalkozások is, így a megyei Prima-díjakat a VOSZ viszi tovább.

- Ne reménykedjen senki, nincs csoda. A Jóisten nem küld olyan életelixírt, hogy jólét lesz munka nélkül, könnyen lehet élni és csak ünnepelni kell. Dolgozni kell, 50 év múlva is. Bízom benne, hogy a magyar vállalkozások és azokkal együtt Magyarország is talpra áll, és akkor nem asszimilálja a környezete. Remélem, még száz év múlva is magyarul beszélnek majd itt. Ez a rendszer ezt a célt szolgálja, és azt hiszem, jó kezekbe adom tovább. Mindig büszke leszek arra, hogy én találtam ki, és én indítottam el a Prima Primissimát, de most 70 éves vagyok, és nem reális azt tervezni, hogy mondjuk 80 évesen vagy annál tovább is tudom ezt vinni.

Demján Sándor egyébként kedveli Zala megyét, amelyet úgy emleget: a magyar Toscana, és éppen ezért nagy jövőt jósol nekünk.

Az összefogás fontosságát hangsúlyozza ugyanakkor, és azt kívánja, a megye "tartsa meg hagyományát, szépségét, a fiatalok pedig boldogulhassanak helyben", és ne ragadja el őket a globalizáció.