Negyven éve hagy nyomot maga után

- Lehet, hogy nem hiszik el az olvasók, de az első szereplések, megjelenések nem érdekeltek - mesélte Paksa Tibor, mikor felelevenítette a 40 éves évfordulót. - Az 1977. január 14-én megjelent cikket eltettük emlékbe, de sokáig nem foglalkoztam vele. 1980. január 5-től gyűjtöm komolyabban az újságokat, amikben megjelenik az iskolával, a diákokkal vagy velem kapcsolatos írás. Ekkor kezdtem el dolgozni a mostani Móricz iskola elődjében és lettem az iskola krónikása. A cikkeket beszerkesztettem egy albumba, majd én is elkezdtem megírni, főként az iskolai sporteredményeket. 1992 őszén megjelent egy felvételem Tell Vilmos utódai címmel a Zalai Hírlapban egy kirándulás és az ott szervezett akadály- és íjászverseny kapcsán, aminek pozitív volt a visszhangja. Ez önbizalmat adott és ezután már évente egy-két cikkem megjelent a Zalai Hírlapban, nekibátorodtam és egyre többet írtam. Nem hittem, hogy ilyen visszhangja lesz az írásaimnak, de az évek során számos visszajelzést kaptam, még külföldről is. Úgy gondolom, jó dolog és fontos, hogy nyomot hagyjunk magunk után.

A 40 évvel ezelőtti megjelenés

Paksa Tibor évtizedek óta kitart a Zalai Hírlap és a Pannon Lapok többi lapja mellett, mint mondta, a Vas Népe 17, a Veszprémi Napló 16 írását jelentette meg, de 19 alkalommal szerepelt az Utazó magazinban is. Másik kedves emléke, hogy az egyhetes európai kamionos túráját is bemutathatta az újság hasábjain. Emellett 11 alkalommal szerepelt a Pannon Lapok receptkönyveiben, aminek előzménye az RTV Tipp receptrovata, ez utóbbiban 74 alkalommal szerepelt. Hozzátette: sajnálja, hogy megszűnt ez a kiadvány. Számon tartja azt is, hogy a Vasárnapi Zalai Hírlapban 7 alkalommal jelent meg róla írás, míg a Zalai Hírlapban eddig 378 alkalommal szerepelt.

A szereplések - nem tagadja - ismertséget és kritikát is hoztak neki, de úgy gondolja, ha bármilyen kicsi sikert is elérnek tanítványaival vagy ha részt vesznek egy emlékezetes kiránduláson, azt érdemes megörökíteni és megismertetni másokkal. Mint mondta: rosszindulatú és irigy kritika is érte, de ezek inkább csak megerősítették abban, hogy még szorgalmasabban kell írnia. Hozzátette: aki a médiában szerepel, annak el kell fogadnia a negatív kritikát is, persze a dicséret jobban esik. Ezzel talán a legtöbb újságíró és fotós is egyetért.

Paksa Tibor arról is beszélt, az írás iránti érdeklődés korábban is jelen volt életében, a rendszerváltás hajnalán közéleti témákról is megfogalmazta véleményét. Azt tanulta, ha van véleménye, akkor írja le.

Paksa Tibor

- Mindig szívből írok, sohasem méregből vagy bosszúból - tette hozzá. - Egyetlen kritikus véleményére adok, ő a feleségem. Összességében eddig 97 újságban 1681 írásom jelent meg, készült velem 71 riport. Számomra az írás, a közzététel iránti elkötelezettség hobbi, szórakozás, önmegvalósítás. Ma már ez nem csak a nyomtatott sajtóra vonatkozik, hiszen kitágult a világ, az interneten minden elérhető.

Témák tekintetében az 1681 darab írás között vannak úti beszámolók, politikai gondolatok, gasztronómia, oktatással, iskolával kapcsolatos írások, gyerekkori élmények, közéleti történésekre való reagálások és a sport is meghatározó témakör, többször írt például Ayrton Sennáról. Szerepelt a legtöbb, ha nem az összes tanári szaklapban, illetve a legfontosabb országos lapokban is. A teljesség igénye nékül a Metal Hammerban, a Nemzeti Sportban, a Nők Lapjában vagy Magyar Demokratában.

- Örömömre szolgál, hogy több olyan terv is megvalósult, amit én is felvetettem különféle fórumokon. Egyik, hogy november 1-je legyen munkaszüneti nap, vagy az, hogy a Ferencváros stadionját nevezzék el Albert Flóriánról, de ugyancsak szív-ügyemnek tekintettem, hogy épüljön nívós szálloda Lentiben.

És továbbviszi-e valaki ezt az örökséget?

- Az ilyen erős fanatizmust nem lehet ráerőltetni senkire - mondta Paksa Tibor. - Unokáim, főleg a legidősebb, már most értékeli a gyűjteményeket, látja a 100 kötetes összeállítást, amik a rólunk, az iskoláról szóló írásokat tartalmazzák. Karácsonyra ilyen albumokat kértek ajándékba, de majd meglátjuk, hogy folytatják-e ezt a munkát.