Molnár Andrással az új képes dokumentumkötet születéséről

Immár 25 éve zajlik Zalában az a gyűjtőmunka, amely a II. világháború idején a különböző hadszíntereken harcoló zalai katonai alakulatok sorsát hivatott feltárni. Ennek eredményeként olvasható Péchy György hadnagy, századparancsnok visszaemlékezése a legfrissebb képes dokumentumkötetben, a Zalai honvédek Kárpátalján című, Molnár András és Szabó Péter által szerkesztett könyvben. A fenti részletből is érzékelhető, a szlovák történetírás szerint kis háborúnak nevezett, 1939. március végén és április elején, csupán 20x60 kilométeres kárpátaljai területért zajlott eseménysor szerencsére nem követelt súlyos áldozatokat.

A gyűjtőmunkáról kérdeztük Molnár András történészt, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára igazgatóját.

Molnár András történész, a zalai levéltár igazgatója mutatja a Szabó Péter hadtörténésszel közösen szerkesztett Zalai honvédek Kárpátalján című képes dokumentumkötete Fotó: Pezzetta Umberto

- A doni harcokban való részvétel emlékeit 1992 óta gyűjtjük, a visszaemlékezések, frontnaplók, fotóalbumok alapján rajzolódott ki a pontos kép a második világháborúban a keleti hadszíntéren harcoló zalai katonákról. Eközben, szinte melléktermékként gyűlt az első világháború után elcsatolt területek visszafoglalásában játszott szerep dokumentumanyaga - mondta a szerző. - Valójában a kárpátaljai eseményeket taglaló kötettel visszafelé haladtunk, hiszen időben ez előbb volt, mint a Don-kanyarban zajlott tragédia.

(Ismeretes, a Zalai honvédek a Donnál című fotóalbum és a kétkötetes dokumentumgyűjtemény s a fontosabb naplók az elmúlt években láttak napvilágot a levéltár kiadásában, Zalaegerszeg város hathatós támogatásával.)

- A könyv korabeli hadiokmányok, fegyvertényleírások és sajtótudósítások, valamint magániratok és fényképek közül válogatott legfontosabb, forrásértékű dokumentumok közreadásával mutatja be a 9. önálló gyalogdandár kárpátaljai tevékenységét - folytatta a történész. - Ez esetben a zalai alakulatok történetét is fel kellett dolgoznunk, mert erről nem áll rendelkezésre szakirodalom, de csak ezzel együtt vált lehetségessé a fotók pontos beazonosítása. A mozaikok a 2011-ben kezdett, célzott gyűjtőmunka után szép lassan összeálltak, amolyan igazi nyomozás folytán. Ezért ebben a kötetben terjedelmesebb bevezető tanulmány segíti az eligazodást.

A 38/II. zászlóalj géppuskás századának tisztjei Bercsényifalva vasútállomásán 1939. április 14. körül: dr. Horváth József, Schandl Gábor, Fehér József (Schandl Gábor fényképalbumából)

Csak néhány a magánkézben lévő emlékek közül: a pacsai Jakab Róbertné tanárnő adta át a kötet számára hajdani rokona, az akkor 30 éves Kovács Károly tábori levelezőlapjait, amelyeket Révhelyről küldött a családjának. Schandl Piroska édesapja, Schandl Gábor fotóit bocsátotta rendelkezésre. Az egyik fő krónikás Péchy György, aki ott volt Kárpátalján, Erdélyben, a Don-kanyarban, s hivatásos tiszt létére kitűnő szemű fotósként örökítette meg az átélteket. Az önkéntes haditudósító a hivatásosakat is túlszárnyalta. Az interneten egyébként a haditudósítók képei is megtalálhatók, de leginkább csak a március közepi bevonulást látjuk rajtuk. A magánképek ennek okán is kuriózumnak tekinthetők. Péchy György készítette a címlapra került felvételt, amely március 25-én mutatja a puskás századot Kálnarosztoka 443-as magassági pontján, amint csizmakapcákat szárítanak a tábortűznél. (A képeket Zóka Gyula fotográfus dolgozta fel.)

- A kanizsai Thúry György Múzeum munkatársai is hathatós segítséget nyújtottak a közgyűjteményben őrzött képek digitalizálásával, például Ozorai Károly tartalékos zászlós fotóinak rendelkezésre bocsátásával - folytatta Molnár András, hozzátéve, Tóth Tivadar fényképei is különleges pillanatokat örökítettek meg.

A korszak diplomáciatörténeti feldolgozása az elmúlt évtizedekben megtörtént, jelezte dr. Szabó Péter nemrégiben a zalaegerszegi kötetbemutatón, ám a hadtörténeti mind ez idáig elmaradt. A korabeli magyar politika már 1938-tól várta a kedvező pillanatot az elveszett területek visszaszerzésére, erre addig kellett várni, amikor a csehszlovák államalakulat összeomlott, s 1939 márciusában a németek támogatását élvezve elindulhatott a bevonulás.

A 17/III. zászlóalj 8. puskásszázada visszaérkezik Zalaegerszegre 1939. április 11-én. A városközpontból a laktanya felé tartanak, elöl Péchy György hadnagy századparancsnok lóháton (Péchy György albumából)

Érdekes történelmi pillanattal állunk szemben, hiszen a Trianonban súlyosan korlátozott magyar hadsereg újjászületése és a XX. századi önálló Szlovákia létrejötte is tetten érthető azokban a tavaszi napokban. (Csehszlovákiát négy részre darabolták.)

- A szlovák történetírás ekképp is kezeli a hadieseményeket, azzal együtt, hogy az akkor létrehozott szlovák bábállam meglehetősen szélsőjobboldali volt. Az önálló szlovák állam hadseregének első harca 1939. március 23-án zajlott a magyar betolakodók ellen. Igaz, a szóban forgó terület Trianon előtt teljes egészében a Magyar Királysághoz tartozott.

A kutatómunkát tovább nehezítette, hogy az idevonatkozó hadi dokumentumok jó része elkallódott, csak kitüntetési javaslatokból lehetett visszakövetkeztetni a katonai érdemekre.

A 38/I. zászlóalj tisztjei és katonái szlovák parlamenterekkel (középen) Kárpátalján 1939. március 24-26. körül. (Ozorai Károly fényképalbumából)

A zalai honvédek 1939. március 18-tól érkeztek a Felső-Tiszavidékre, Beregszász, Nagyszőlős vasútállomásokra, majd Kisberezna, Nagyberezna, Utcás, Kiskolon, Ladomér, Kálnarosztoka, Zellő, Kelen és Takcsány településekre vezényelték őket. Március 23-án a szlovák légierő megtámadta az előrenyomuló magyar katonákat, de csak kisebb veszteségeket tudott okozni a honvédségnek. A szlovák és a magyar alakulatok parancsnokai 4-5 napi harc után kapcsolatba léptek egymással, fegyvernyugvás következett, a katonák a falvak lakosaival jó viszonyba kerültek, még keresztszülőséget is vállaltak. Április közepén pedig már újra itthon voltak.

Összesen hetvennégy kárpátaljai község került újra magyar kézre ekkor. Hogy a háború végén egy sem maradt belőlük, az már egy másik történet.