Meseautóból halálautó: Kilencven éve szenvedett tragikus autóbalesetet Deák Iván gazdatiszt és családja

„Az újabban egyre szaporodó autószerencsétlenségek krónikája megint szomorú eseménnyel gazdagodott. Ezúttal mindenfelé ismert zalai család esett áldozatul az automobil-utazásnak. A Zalatárnokon lakó Bárczay családnak szűkszavú távirat jelentette a szörnyű katasztrófát. Eszerint Deák Károly autóját Paks körül szerencsétlenség érte. A benne ülők közül Deák Ivánné és a sofőr meghaltak, Deák Károly és felesége súlyosan megsebesültek..." - tudósított a Zalamegyei Újság 1926. június 1-i száma. A „mindenfelé ismert zalai család" tagjai Deák Ferenc oldalági rokonai voltak. Néhai Deák Mihály nyugalmazott főmérnök és zalatárnoki földbirtokos fiai és feleségeik. A tragédia egyik főszereplője Deák Iván, a hórihorgas fiatalember, aki nem csak legendás 203 cm-es magasságával keltett feltűnést abban az időben.

Iván testvéreivel együtt Zalatárnokon nőtt fel. Nemesi vér ide vagy oda, a Deák fiúk is éppen úgy szertelenkedtek, mint az uradalmi cselédek hasonló korú gyermekei. Megesett, hogy az emeletes magtár felső ablakából lógatták ki egymást, vagy a Kurta-major öreg kerekes kútját használták felvonónak, és azzal utaztak fel s alá a több tízméteres mélységben. A veszélyes gyermekkori kalandokat szorgalmas tanulóévek követték. Középiskoláit Zalaegerszegen, felsőbb tanulmányait a keszthelyi Gazdasági Akadémián végezte. Tárnokról azonban elkívánkozott, ezért apai örökségéből földeket, házat vásárolt Kerkakálócfán. Itt képzelte el jövőjét választottjával, Semetke „Didi" kisasszonnyal, akit 1914. június 27-én kísért oltár elé a gógánfai templomban. Nevezetes dátum. Másnap Szarajevóban milliók sorsát pecsételte meg egy őrült nacionalista pisztolylövése.

Deák Károly Fiat típusú személyautója. Vélhetően ezzel utaztak, amikor balesetet szenvedtek Paks határában. Az autógumi márkája már akkor Michelin volt.

A Nagy Háborúban Iván is megjárta a hadak útjárt. Amíg testvérbátyja életét adta a hazáért, ő megúszta egy gerinctöréssel. Időközben állapotos felesége visszatért Gógánfára, így kénytelen volt a kezelő nélkül maradt kálócfai birtokát eladni, helyesebben elkótyavetyélni, mert a földek az akkori árakhoz képest is olcsón cseréltek gazdát. Az érte járó pénzt pedig a világégést követő infláció és az elértéktelenedett hadikötvények emésztették fel.

A szerencsétlen módon elszegényedett családfőnek munkát kellett vállalnia majd rövidesen Ozora mellé, Tóti-pusztára szegődött jószágigazgatónak. Már-már úgy tűnt, hogy ismét talpra áll a család - az Országos Földbirtokrendező Bíróság is éppen ez idő tájt tervezett visszajuttatni a részükre 50 hold elsőrendű szántóföldet az elpazarolt birtokból -, amikor egy ígéretesnek induló tavaszi kirándulás örökre megpecsételte a sorsukat.

A halálautó, 1926. május 30-án érkezett Neszeléből Deák Károllyal és feleségével, valamint Horváth István sofőrrel látogatóba Tóti-pusztára. Másnap délután a rokonok sétakocsikázni indultak, hogy megtekintsék a környék látnivalóit. Este hét óra tájban nagy sebességgel haladtak Paks felé, amikor Csámpa puszta mellett az automobil jobb első kereke defektet kapott. Ettől a száguldó autó kormányozhatatlanná vált és jobbra sodródva nekiütközött egy út melletti kőrakásnak, ahonnét a visszalökő erő az ellenkező oldalra vágta, majd felborult és a benne ülők részint az autó alá kerültek, részint pedig kirepültek a gépjárműből. A baleset rettenetes következményekkel járt. Deák Ivánné koponyáját szinte kettészelte az autó vastag üvegtáblája, majd az ütközés következtében kirepült és fának csapódva szörnyethalt. Horváth István a karambol pillanatában hátra bukott, ahol a karosszériába beverte a fejét, majd olyan szerencsétlenül került a felfordult autó alá, hogy annak széle a nyakát a földhöz szorította és arcát a súlyos teher belenyomta a földbe. Valószínűleg ekkor fulladt meg, de az sem kizárt, hogy már a korábbi ütés következtében meghalt. Deák Károly és felesége szintén kirepültek az autóból és súlyos csonttöréseket, zúzódásokat szenvedtek. Az utasok közül Deák Iván volt a legszerencsésebb. Üközéskor ő is kizuhant a gépjárműből, de csodával határos módon kisebb horzsolásokkal megúszta a balesetet.

Deák Iván és Semetke Malvin 1913. december 25-én.

A borzalmas eset híre azonnal elterjedt Pakson, ahonnét a helyszínre sietett orvosok a holtesteket a halottasházba, a sebesülteket pedig az Erzsébet szállodába vitték. A közvetlenül a baleset után megindult nyomozás során megállapításra került, hogy az autót Deák Iván vizsgázott sofőr vezette, a szerencsétlenséget pedig az autógumi szétpattanása idézte elő. A gondatlanág tehát kizárható volt, bűnvádi eljárást ebben az ügyben nem lehetett indítani.

Az elhunytakat néhány nappal később helyezték végső nyugalomra. Deáknét Gógánfán, Horváth Istvánt pedig Neszelén. A sofőrt június 20-án avatták volna vitézzé. Első gyermekükkel várandós feleségén kívül az egész község mély megrendüléssel gyászolta.

Deák Iván életében óriási törést okozott ez a tragédia. Talán mindvégig magát okolta párja szörnyű haláláért. 1928. október 14-én még részt vett a kehidai Deák Ferenc Földműves Iskola névadó ünnepségén, ahol Károly öccsével együtt a Deák családot képviselte. Később teljesen visszavonult a közélettől. Lelki bánatát csak tetézte, hogy a gyermekeit nevelő Semetke nagyszülők mostohán bántak vele, valósággal kirekesztették a családból. Budapestre költözött és újra megnősült. A múlt azonban tovább kísértette. Lecsúszott, deklasszált elemmé vált, szervezetét súlyos tüdőbaj támadta meg. Végül - 1933. április 15-én - mindenkitől elhagyatva a legnagyobb nélkülözések közt halt meg a pestújhelyi Állami Munkáskórházban.