Lovas járőrként úttalan utakon

A négy faluban, Zalaszentbalázson, Pölöskefőn, Börzöncén és Bocskán 73 fővel tevékenykedő civil szervezet bűnmegelőző munkáját az idéntől egy 12 fős lovas csoport is erősíti. A havonta átlagosan 300 szolgálatban töltött órából 60-at lóháton teljesítenek, január 10-től hivatalosan is lovas járőrként jelentkeznek be a rendőrség ügyeletén. Október 1-jére már meghívást kaptak a Kincsem Parkban rendezett V. Országos Polgárőr Lovas Szemlére, s néhány nap múlva Sümegen a lovaikkal is sikeres vizsgát tettek.

- A polgárőrök tanultak meg lovagolni, vagy a lovasok léptek be a polgárőrségbe? - kérdeztük az egyesület elnökétől.

- Is-is. Az egyesületből többen hobbiból, sportként lovagolunk, de lovas embereket is beszerveztünk a csapatba. S amikor már többen voltunk és sokat lovagoltunk együtt, fogalmazódott meg az ötlet, hogy alakítsunk lovas polgárőr csoportot - világosít fel Tóth Zoltán, a Zalaszentbalázs központú egyesület elnöke, akivel a fagyos vasárnap délelőtt lovas bázisukra, a Bocska falu Deszics településrészén működő lovas tanyára igyekszünk.

A ma Bocskához tartozó Deszicsről, a török időkben elpusztult falu területéről járőrözni indulnak a lovas polgárőrök. Elöl Vig István Puszedli és Pap Valentina Atakám nyergében, mögöttük Tóth Marcell Gesztenye, Tóth Zoltán Sziporka és Varga János Vacak nevű lovuk hátán Fotó: A szerző

Már tavaly kipróbálták, milyen lóháton járőrözni. A hegyek-völgyek, erdők-mezők autóval járhatatlan sáros útjain lényegesen messzebbre jutottak, mint gyalog, a magasról távolabbra is látnak, nem beszélve arról, hogy a zsiványoknak nehezebb kereket oldani előlük. Ténykedésüknek főleg az erdei, mezei, szántóföldi és szőlőhegyi lopások megelőzésében látni hasznát. A polgárőrség feliratú láthatósági mellényt viselő lovas járőröknek a tekintélye is nagyobb, a lakosság biztonságérzete pedig erősebb.

A deszicsi erdőszélre cirka tíz évvel ezelőtt vackolta be magát a lovas tanya. Itt tanult meg lovagolni sok környékbeli fiatal, közöttük több polgárőr, élükön Tóth Zoltán elnökkel és fiával Marcellel, aki apja nyomdokain szintén polgárőr. Tagja az egyesületnek a lovas gazda, Vig István és társa, Pap Valentina is. A 4 ifjú (14-18 éves) polgárőrből hárman: Krasznai Anna, Blaskovics Viktória és Huszár Mónika szintén jó lovas. Ők természetesen csak felnőtt polgárőrökkel járnak szolgálatba. Az utánpótlásra is van remény: a faluban lakó középiskolások közül sokan a lakóhelyükön a polgárőrség keretében vállalnak közösségi munkát, segítenek az időseknek, vagy a környezetvédelemben látják hasznukat. Az ő érdekükben a szentbalázsi polgárőrség öt középiskolával kötött szerződést.

- Könnyű Katát táncba vinni, ha ő is akarja! - mondja Pap Valentina, amikor azt firtatom, mennyit kellett kérlelni őket a lovas csoport megalakítására, hiszen ők adják és gondozzák a lovakat, az ő tanyájuk a lovas csoport bázisa. - A polgárőri munka, a bűnmegelőzés mindannyiunk érdeke, s lovas járőrként többet tudunk tenni érte. Összekötjük a kellemest a hasznossal: szeretjük a lovakat, s így szolgálatban is velük lehetünk.

Tóth Zoltán elnök és Bakcsa Ágnes Atakámmal, a magyar félvérrel

Csíptek el orvvadászokat, előztek meg falopást, s a lovaknak köszönhető, hogy sikerült összeterelni egy Börzöncéről elszabadult marhacsordát. De nem csak a külterületeket járják be lóháton, részt vesznek a rendezvények biztosításában is.

A munkában a gyalogos polgárőrök is jeleskednek. Minden évben rendeznek szemétszedést, gyűjtenek vasat - az első év 700 ezer forintjából a falu kamerarendszerét építették ki, amit az önkormányzat üzemeltet.

- Azóta a bevételt az egyesület rendezvényeinek finanszírozására költjük. Járunk kirándulni, majálisozni, piknikezni, a közösség munkáját ugyanis a csapaton belüli emberi kapcsolatok milyensége határozza meg - állítja az egyesület elnöke.

S ez a kapcsolat a lovas csapatnál szemmel láthatóan baráti. Vidáman indulnak egy körre, mindenki a megszokott lován: Valentina a magyar félvér Atakám, Vig István Puszedli, Tóth Zoltán Sziporka, Tóth Marcell Gesztenye és Varga János Vacak nyergében. Csak a firkász botladozik gyalogosan a vaddisznótúrások között, de neki is megéri. A zúzmarás fák között látszik a 283 méter magas Isten dombja, s a kettétört fánál tisztán kivehető az ösvény, ahol a szarvasok járnak ki a sózóra.