Isten türelme végtelen - Láthatjuk az irgalmat, amellyel megbocsát

Prófétáit – Sámuelt, Jeremiást és a többit – Isten nevén szólítja. Ezekielt „emberfiának" nevezi. Ez a név az ember gyengeségére, gyarlóságára utal. Ezt az esendő lényt állítja szembe az erejét jóval meghaladó feladattal. Lázadó, keményfejű, kőszívű népet kell megtérítenie. Szólni kell hozzájuk, akár hallgatják szavát, akár nem.

Fel kell ráznia a nép lelkiismeretét. Nem hallgathat akkor sem, ha üldöztetés jár érte. Minden prófétának ez volt a sorsa. Jézusnak is, amikor hazament Názáretbe. Nem hittek benne, sőt, megbotránkoztak szavain. Miféle bölcsesség ez? Ki adta ezt neki? És a csodák, amelyeket véghezvisz? Az Úr Jézus maga is csodálkozott hitetlenségükön.

Stróber László atya

Sajnos sok ember megkeményíti a szívét. Az ilyenekhez szólni olyan, mintha a falnak beszélne valaki. Lehet a legvalósabb igazságot megmagyarázni, amely a napfénynél is világosabb. Lehet az Úr Jézus tanítását, tetteit, csodáit pontról pontra elmagyarázni. Mindhiába. Lepereg róluk, nem hallják meg az igaz szót.

Ide kívánkozik VIII. Orbán pápa imája: „Szemed elé tárjuk, Uram, bűneinket, és összehasonlítjuk ránk mért csapásaiddal".

Ha nézzük a rosszat, amit elkövetünk, láthatjuk Isten irgalmát, amellyel megbocsát és szinte csak gyengéden figyelmeztet. Életünkben sok a fájdalom, a sóhajtozás, de tetteinkben nem mindig van javulás. Isten türelme végtelen. De ezzel a türelemmel nem szabadna visszaélni. Akarnunk kell megélni Isten tanítását. Életünkben és cselekedeteinkben mutatkozzék meg mind jobban, hogy Isten szeretetében vagyunk és abban hűségesek akarunk lenni.