Hosszúfejű koponyák a Várszigeten - Az Árpád-kori monostor feltárását sürgeti a zalavári apátság közelgő millenniuma is

Egyebek közt ezt is megtudtuk a Zalavár-Várszigeten zajló ásatáson, ahol immár 24. éve kutatja a gazdag lelőhelyet prof. dr. Szőke Béla Mikós, az MTA BTK Régészeti Intézete tudományos főmunkatársa, valamint dr. Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze. A két intézmény által vezérelt terv-ásatás amúgy ennél jóval mélyebb gyökerű, hiszen a múlt század közepétől folyamatos itt a feltárás, aminek két fő csapásiránya a Karoling- és az Árpád-kor.

Idén a sok esőnek köszönhetően a csákányok a bázison pihentek, lapáttal és finomabb eszközökkel zajlott a munka.

- A tavaly megnyitott felületeken most új, nagyon szép színárnyalatok rajzolódtak ki, amelyek eddig rejtőzködő objektumok felfedezését tették lehetővé. Egyebek mellett egy műhelyépület is ennek köszönhetően vált észlelhetővé - tér a részletekre Ritoók Ágnes és Szőke Béla Miklós. - Annak persze már nem örültünk ennyire, hogy jó pár alkalommal elázott a terep, de azért izgalmas eredményekre jutottunk.

Sikerült feltárni a Szent István által alapított bencés apátság temploma körüli temető egy kisebb sírcsoportját, már amit a 19. századi homokbányászat és egyéb pusztítás sértetlenül hagyott. A temetőrészt a 12-13. században használták, a templom nyugati fala előtti szűk, nyitott udvarban.

Ritoók Ágnes, Gergely Katalin, Miháczi-Pálfi Anett és Szőke Béla Miklós a zalavári feltáráson

- A 14 sírban a csontok mellett leleteket nem találtunk, de a tetemek fekvése, valamint a koponyák alakja az Árpád-korra utal - folytatja Ritoók Ágnes. - A végső szót majd az antropológusok mondják ki, de a testek mellett kinyújtva elhelyezett karok ezt az időszakot jellemzik, csak később vált szokássá a mellkason összefűzött kéz. Emellett az is látható, hogy a halottak hosszúfejűek, ami szintén az Árpád-kor sajátossága.

Utóbbi kijelentés egy máig megfejtetlen rejtélyre nyit kaput. Nem sikerült ugyanis még okát találni annak a jelenségnek, hogy az emberi koponya alakja valamitől változáson ment át a 13. század végére. Azt megelőzően az úgynevezett hosszúfejűség volt jellemző, ami azt jelenti, hogy az agykoponya hátul jóval nyújtottabb volt, mint a 14. századtól kezdődően. Ekkortól tapasztalható a rövidfejűség , vagyis a gömbhöz közelítő koponyaforma. A jelenség egész Európára jellemző, oka egyelőre ismeretlen.

Gergely Katalin a Nemzeti Múzeum, illetve Miháczi-Pálfi Anett a Régészeti Intézet ifjú régésze is segítette a munkát

A Vársziget ezen területéről tudni kell, hogy már a 9. században állt itt egy templom, amit a 11. század elején felújítottak és újraszenteltek. A homokbányászat rombolása miatt a templom elhelyezkedését csak a körülötte megtalált sírok sűrűségéből tudták megbecsülni a szakemberek. A monostor még fellelhető maradványainak feltárása rendkívül fontos volna, több okból is.

- 2019-ben esedékes a zalavári apátság megalapításának ezeréves évfordulója, 1019-es keltezésű ugyanis az itt állt bencés monostor első adománylevele - halljuk a szakemberektől. - Jó volna erről méltó módon megemlékezni, nyilván a megye számára is nagy jelentőséggel bír ez az évforduló.

Problémát jelent azonban, hogy az épületegyüttes maradványai jelenleg erdőnek minősített területen állnak. A szakemberek már több mint tíz éve küzdenek azért, hogy itt kutathassanak, de eddig nem jártak eredménnyel.

A monostor Árpád-kori kiterjedését még az 50-es, 60-as évek ásatásai derítették ki, mintegy 50x60 méteres objektumegyüttesről lehet szó. A templom mellett a monostor többi épületének és környezetének feltárása ugyancsak sok érdekességgel szolgálhat, hiszen hasonló kutatások még nem igazán zajlottak Magyarországon.

- A terület mindenképpen különleges, nem lehet véletlen, hogy István király a Várszigeten belül éppen ezt a 9. századi templomot jelölte ki felújításra, bencés monostor alapítására. A Karoling-kori hagyaték ugyanis más lehetőséget is kínált volna, hiszen itt álltak a hatalmas Hadrianus zarándoktemplom maradványai is, aminek alaprajz-rekonstrukcióját immár évek óta láthatja a nagyközönség. Mégsem ott építkeztek. Olyan épületek állhattak itt, amelyek a 10. századot átvészelve alkalmasak lehettek szerzetesek ideköltöztetésére. Fontos volna megismernünk ezeket.

Egy feltárt csontváz, a kutatott korszakra jellemző pózban Fotó: Gallai András, régészeti intézet

Tudakoljuk, mi utal a 9. századi előzményre, ha a terület még feltáratlan

- A temető - halljuk a választ. - A régebbi feltárások ugyanis 9-10. századi sírokat találtak az Árpád-kori templomot ölelő temető alatt. Ez világossá teszi, hogy egy korábbi intervallumban is templom állt e helyen.

További sírok is napvilágra kerültek Arnulf keleti frank király és császár többszintes, 9. századi kőpalotája fapalánk-falának alapárkából.

- Miután a palánkfalból kipusztult a fa, az árok nyomvonalán temetkeztek - világít rá Szőke Béla Miklós. - Ez nyilván már a 10. században történhetett, s arra utal, hogy Arnulf palotáját ebben az időszakban is használták. Tavaly egy gyereksírt találtunk itt több olyan ékszerrel, amelyek ezt a keltezést erősítik meg.

Újdonság, hogy ugyanezen a területen az Árpád-kor 2. és 3. fázisából is sikerült objektumokat fellelni, erre eddig még nem volt példa a Várszigeten. Két veremszerű beásásból gazdag vastárgy-leletanyag került elő, továbbá egy nagyméretű, fa oszlopokból álló építmény egyik sarka is felbukkant.

Kevés idő állt rendelkezésre

Idén mindössze bő három hét állt a régészek rendelkezésére a munkához, amit a záró periódusban már igencsak szűkített létszám segített. A Nemzeti Kulturális Alap átalakítása miatt ugyanis a régészeti kutatásokat támogató pályázatokra csak május végén lehetett jelentkezni, a döntés pedig augusztus végére, szeptember elejére várható. Hogy mégis dolgozhattak a szakemberek, az annak köszönhető, hogy a Nemzeti Múzeum vezetése saját önrésze terhére engedélyezte a munka folytatását. Az NKA-tól kérelmezett, s remélhetőleg hamarosan megítélt támogatást pedig majd jövőre költhetik el.