2017.06.18. 18:57
Hortobágyra hurcoltakra emlékeztek Nagykanizsán
NAGYKANIZSA 1952. június 17-én olyan embertársainkat tettek földönfutóvá, majd vittek el a Hortobágyra, akiknek az volt az egyetlen bűnük, hogy becsületesek, szorgosak voltak, s hittek az életben, a nemzetben és e közösség hagyományokra épülő jövőjében.
Ezt Cseresnyés Péter államtitkár mondta azon a ceremónián, melyet szombaton tartottak a hagyományokhoz híven a dél-zalai város vasútállomásán. A résztvevők arra a több ezer emberre, köztük családokra emlékeztek az önkormányzat és a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete által szervezett eseményen, akiket sokakkal együtt Nagykanizsáról és a környékéről is elvittek alföldi kényszermunkatáborokba.
– Az a hatalom és eszme, amely kiragad gyökérzetéből egy közösséget, amely a múltat akarja végképp eltörölni úgy, hogy elűzi otthonából embertársait, az a világot és a létezést kívánja megsemmisíteni – hangsúlyozta a politikus megemlékező beszédében. – Azért gyűltünk össze, hogy tanúságot tegyünk amellett, a világot és a létezést nem engedjük elvenni és eltörölni – összegezte Cseresnyés Péter. Hozzátette: ki kell állni az értékekért és hagyományokért, hogy mindaz, ami hatvanöt esztendeje történt, soha többé ne ismétlődhessen meg újra.
Vitéz Nagy Ottó és Vitéz Dávid Zoltán a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége nevében koszorúzott Fotó: Szakony Attila
Az államtitkár felidézte azt is: azokban az időkben ártatlan embereknek kellett kényszermunkát végezniük otthonaiktól távol, amíg az első Nagy Imre-kormány '53 júliusában amnesztiát hirdetett. Az internálótáborokat ősszel feloszlatták, ám az elhurcolt családok ezt követően sem térhettek haza otthonaikba.
A megemlékező beszéd és a diákok szavalata után a résztvevők koszorúkat helyeztek el a pályaudvar főépületén lévő, kitelepítettek emlékét őrző márványtáblánál.
