Kiemelhették a holttesteket - Befejeződött Zrínyi-Újvár kútjának feltárása

Mint azt már többször megírtuk: Zrínyi-Újvárt Zrínyi Miklós horvát bán, költő és hadvezér 1661-ben kezdte el építeni a Somogy megyei Őrtilos és Belezna között a horvátországi és a déli osztrák tartományok védelmére. Az erődítményt a török 1664. július 7-én, több héten át tartó harc árán tudta csak elfoglalni. Ezt követően a várat felrobbantotta, a bent rekedt várvédőket legyilkolta, tetemüket pedig beledobta az udvaron lévő kútba, hogy megmérgezze a vizet – mint ahogy arról Esterházy Pál nádor, Zrínyi Miklós harcostársa beszámolt. Zrínyi-Újvár történetének kutatása során tehát stratégiai fontosságú volt a kút feltárása, amelyre most sor kerülhetett.

Az a bizonyos itatóvályú, mögötte középen dr. Vándor László és a kútásó csapat tagjai, balról jobbra: Tóth Balázs, Kohán Róbert és Bogdán János. Nem volt könnyű épségben felhozni
Fotó: Gergely Szilárd

– Tizennégy méter mélyre ástunk le Tóth Balázs kútásó szakember és munkatársai segítségével – hallottuk dr. Vándor Lászlótól, aki dr. Költő László nyugalmazott somogyi múzeumigazgató kollégájával közösen irányította a munkálatokat itt az elmúlt hetekben. – Május eleje óta vagyunk itt és mostanra sikerült leérnünk az aljára, sajnos, az eső gyakran hátráltatott minket. Az utolsó fél-egy méteren nagyon szép leletanyagra bukkantunk. A kiemelkedő darabok közé tartozik egy jó állapotban megmaradt szablya, kések, ágyúgolyók és korabeli bombák. Előkerültek nagyon szép kerámiák is, köztük nyilvánvalóan a várkapitányhoz, vagy Zrínyi Miklóshoz kapcsolható díszkerámiák. Továbbá sikerült épségben felhoznunk az eredetileg a kúthoz tartozott itatóvályút, amiről biztosan tudható, hogy Zrínyi Miklós is itatta belőle a lovát – ugyanis ez volt az egyetlen ilyen a várban.

Kohán Róbertnek oroszlánrésze volt a kút kiásásában

Dr. Vándor László azt is elmondta: mindezen túl találtak a kútban arany fülbevalót (ez ritkaságnak számít), egy díszpáncélról letört arany díszítést, vasszögeket, kályhacsempéket, kályhaszemeket, bőrből készült csizma, illetve fejfedő maradványait, egy behorpadt sisakot, épületekből származó gerendákat és számos, a kút szerkezetéhez tartozó fából készült alkatrészt. A kút érdekessége egyébként, hogy nyolcszögletű és az aljáig fával burkolták ki – ez még ma is szemmel látható.

Egy várvédő betört sisakja

– Előkerültek továbbá lábszárcsontok, koponyadarab, állkapocs, ezek antropológiai vizsgálata már folyamatban van – folytatta a régész szakember. – Sajnos azonban, a várvédők kútba dobott tetemeinek maradványai – melyekről Esterházy Pál nádor, egykori szemtanú számolt be – nem jöttek felszínre a várt mennyiségben. Valószínűnek tartjuk, hogy az erődítményt védő katonák (akiknek többsége a közeli Mura túlpartján lévő katonai bázison tartózkodott, míg a török elvonult) később visszatértek és kiemelték a kútból halott társaik tetemeit, hogy a végtisztességet megadva elhantolják őket. Csak az a néhány testrész maradt lent, amiket a holttestekre dobált fa építőanyagok, gerendák leszakítottak, vagy beszorítottak – ezeket találtuk meg most mi. Ha valóban kiemelték a kútból a holttesteket a korabeli katonák, akkor azokat vélhetően az akkori magyar, ma viszont Horvátországhoz tartozó területen temették el – ezért felkutatásuk és feltárásuk már a horvát kollégák kompetenciája. Nyilván, vélhetően több százfős nagyságrendben törökök maradványai is pihennek a földben a környező szőlőhegyeken – őket azonban ma már igen nehéz lenne megtalálni.

Korabeli bomba, ágyúgolyó és a szablya, amely még ma is éles

A szakember elmondta: ezzel együtt sem csalódott, ugyanis a magyarországi kútfeltárások sorában az itteni szép leletanyagot adott, ami nem gyakori.

– Azt gondolom, méltó rá, hogy kiállítás, illetve tanulmány készüljön belőle – jelentette ki. – Egyelőre az még kérdés, hogy mi lesz az itatóvályú sorsa. Ahhoz ugyanis, hogy ne essen szét, impregnálni kellene, ám az ehhez szükséges pénzügyi források még nem állnak rendelkezésre – mindent felemésztett az eredetileg 1 hétre tervezett, de végül 4 hétig tartó feltárás, amihez a somogyi Őrtilos önkormányzata jelentős összeggel járult hozzá. Októberig pedig a kúttal is kellene kezdeni valamit, ha meg akarjuk menteni az utókornak, ellenkező esetben bedől és az enyészeté lesz – fűzte hozzá Dr. Vándor László. – Szeretnénk részben lefedni és ráccsal láthatóvá tenni a belső részt, ám ehhez is pénz kellene. Somogyból már sok segítséget kaptunk, valamint támogatott minket a Somogy, illetve a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, Molnári község – s most azt reméljük, hogy a többi dél-zalai önkormányzatra is számíthatunk az utómunkálatokban. Hiszen azt gondolom, Zrínyi Miklós emléke fontos az egész térségnek.