Hol vár állott, most gaz nő - Kemendollár szeretne emlékezni régi várára, s megmutatni gyönyörű környezetét

A pókaszepetki, a vöcköndi és a kemendollári férjezetlen hölgyek voltak a Mária lányok, ők alkották a hivatalos nevén Mária Egyletet. A kereszt hirdette, hogy egykor itt vár állt, s a fiatalok gyakran látogatták. A várdomb a háború előtt az idegenek számára is vonzó kirándulóhely volt, cserkészcsapatok táboroztak a "várban". Ma is őriznek egy fotót arról, hogy 1939-ben itt volt egy cserkészcsapat, a képet ennek emlékére küldték a helyieknek.

- Most már a környező települések lakói sem tudják, hogy Kemendollár kemendi falurészében hajdanán vár állt. A Mária lányok állította kereszt is kidőlt már, s eddig nem volt lehetőségünk újat állítani helyette – mondja Németh László, a falu polgármestere turisztikai riportunk felvételekor a várhegy alatt. – Ami még rosszabb, már fel sem lehet menni a hegyre, mert benőtte az erdő, az akác. Ez a terület sajnos állami tulajdonban van, ezért is az elhanyagoltság. Nekünk fontos volna megőrizni történelmünk emlékét. Kevés zalai településnek van olyan históriája mint, Kemendnek – vélekedik.

Kemend és a szomszédos Ollár egyesülésével 1895-ben jött létre Kemendollár, s valóban kevesen ismerik a falu határában lévő, 250 méter magas dombon évszázadokig álló vár históriáját. Az írásos emlékek felhasználásával röviden összefoglaljuk az erődítmény történetét. Kemend várát 1370-ben említették először Castrum Kemend néven oklevelekben. Korabeli fontosságát jelzi, hogy birtoklásáért többször is csatáztak a helyi földesurak.

A Bécsi Haditanács megbízásából, 1569-ben Turco itáliai hadmérnök elkészítette a végvár alaprajzát. A vár középen magasodó kerek öregtoronyból, a körülötte levő különböző rendeltetésű lakóépületekből állt, amit hosszúkás, a dombhoz alkalmazkodó szabálytalan alaprajzú várfal fogott körül. A várfalat bástyák erősítették, melyet külső palánkfal övezett.

Az 1664-ben Bécs felé vonuló hatalmas török sereg felégette, súlyosan megrongálta a várat, amiről Evlija Cselebi világutazó is megemlékezett naplójában.Egy 1690-es dokumentum szerint ezután csak többé-kevésbé állították helyre, de katonák már nem igazán állomásoztak itt. 1692-ben már kemendi pusztavárról emlékeznek meg az írások. Ettől függetlenül szerepét értékelték, a Festetics Pál kezébe került várról például az 1700-as úrbéri összeírás büszkén jegyezte meg: „A törökök ellen végig megvédte magát, és a töröknek soha nem fizetett adót”.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának leverése után császári parancsra a még álló falakat felrobbantották, omladozó falait a környékbeli lakosok széthordták, felhasználták uradalmi épületek, és 1746-ban a Kemendi-hegyi kápolna építéséhez. A maradványokat 1863-ban a pókaszepetki templomba, illetve később, a vasúti töltésbe építették be.

- Az elődeim és én is mindent elkövetünk azért, hogy a várnak emléket állítsunk. Azt már elértük, hogy a tulajdonosi hozzájárulást megkaptuk az egykori Mária kereszt felállításához, s egy tanösvény létesítéséhez, a hegytetőn emlékhellyel, ahol szeretnénk egy információs táblát felállítani, amelyen ismertetjük a vár történetét, s Kemendollár egyéb látnivalóit – mondja a polgármester.

A Zala völgyében vezető útról jól látni a Kemendi-hegyen magasodó kápolnát, amit gróf Festetics Kristóf építetett 1746-57 között a vár köveiből.

- A kápolna legendája szerint a grófot egy vadászata során vadkan támadta meg, amely elől itt, egy hársfán talált menedéket. Ennek emlékére építette a templomot, és a hársfából hálából faragtatta ki a kápolnában álló hatalmas Szent Kristóf-szobrot. Nem tudni, mennyi a valóságalapja, de a történetet sokan ismerik így – mondja Szabóné Baján Erzsébet, aki megmutatja a kis templomot, s az egyéb kemendollári látnivalókat. Erzsike nagyon sokat tud a helységről, lévén a falu gondnoka, könyvtárosa, s a helytörténeti gyűjtemény gondozója is.

A kápolna minden közlekedő számára fontos, hiszen az utazók védőszentjének, Szent Kristófnak a nevét viseli, s magas tornyával már messziről hívogat.  Amikor átérünk a kemendi falurészbe vezető úton a Zala hídján, egy régi Nepomuki Szent János-szobor fogad, ami a völgyet, s a mezőket őrzi. A hegytetőről nézve egyik oldalról a Zala völgye hever a lábunk alatt, a távolban a vasi, s az osztrák hegyek kéklenek, míg a másik oldalon az oly kedves zalai dombok mutatják szelíd, erdős, napsütötte arcukat.

A barokk kápolna vadonatúj ruhájában büszkén köszönti a látogatót (2015-ben újították fel), s a mellette magasodó kereszttel pompás látványt nyújtanak a dombtetőn. A kis templom a már említett nagyméretű Szent Kristóf-szobrot rejti, s gyönyörködhetünk az oltárképben is, amit 1854-ben Kukorelli Lajos festett.

Lefelé menet betérünk a kemendi temetőbe, hogy lássuk, miként őrzik a régi, szél bontotta, homokkő sírköveket,  amelyeket a helyükön hagyva kegyeleti parkként gondoznak, s megtekintsük Czéh Sándor sírkövét, amit rendszeresen felkeresnek a mosonmagyaróváriak.

- Czéh Sándort nagy tiszteletben tartják az óváriak, tavaly fát is ültettek a sírja mellé. Ő ott nyomdatulajdonos volt az ezernyolcszázas években, s egy rokonához utazott ide, itt viszont meghalt. Akkor nem lehetett a halottakat messze szállítani, ott temették el őket, ahol elhunytak. A faluházban a mosonmagyaróvári levéltár munkatársai egy emlékkiállítást is berendeztek számára, ami a falu helytörténeti gyűjteményével együtt látogatható – meséli el a különös történet Erzsike, majd bemutatja a helyiek egykori használati eszközeinek sokaságát, amit három nagyobb helyiségben tekinthet meg a látogató a faluházban, ami valamikor a Mesterházyak kastélya volt. (1908-ban a Festeticsek 20 ezer katasztrális hold földjüket parcellázták fel, Mesterházy Jenő, aki addig bérlő volt, megvásárolta a kemendollári uradalmat, amit 1945 után államosítottak.)

– Több mint ezer tárgyat gyűjtöttünk össze régi padlásokról, vagy elhozták a lakók. Egy részük a tűzoltószertárban van – teszi hozzá.

Hogy miért ott? Mert a falunak több mint százéves az önkéntes tűzoltó egyesülete, amit Farkas János vezet, aki  hivatásos tűzoltó.

- Egyes szintű a csapatunk, ami azt jelenti, hogy elértük a legmagasabb szakmai minősítést. Mercedes autónk van, s a legmodernebb felszerelésekkel rendelkezünk, még feszítő vágónk is van. Tizennyolcan vagyunk, köztük három hivatásos, bármikor rendelkezésre állunk. Ha például a turisták kíváncsiak lennének a régről őrzött gyűjteményünkre, vagy akár arra, hogy mit tudunk, szívesen megmutatjuk – mondja a parancsnok, s büszkén mutatja az 1913-ban alakult egyesület csapatzászlóját.

- Zalaszentivánig elért már a kerékpárút, aminek az építése remélhetőleg folytatódik, a következő falu Kemendollár. Tizenkét percre vagyunk a várostól. Mindenünk megvan, ami az összkomfortos élethez kell. És egyre többen keresnek bennünket. A múlt hétvégén szüreteltünk, s örömmel láttuk, hogy hányan jöttek fel a hegyre a kápolnához. Ezért kell megmutatunk szervezetten az értékeinket, amelyek egyike az egykori vár – mondja búcsúzóul Németh László polgármester.