A brazil művész a garázs oldalát is megfestette - nemzetközi művésztelep Gébárton

Mintha csak egy folyamatosan változó absztrakt alkotást néznénk, arra várva, hogy a természet eldöntse, melyik pillanat öröködjön meg festményként. Persze ebbe azért a vászon tulajdonosa is belszól majd... A 26. GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelepen járunk, ahol Budaházi Tibor művészeti vezető meghívott csapata dolgozik hétfőtől jövő hét péntekéig

– Olyan alkotókat hívtam meg, akik amellett, hogy minőséget képviselnek a kortárs hazai és nemzetközi művészeti életben, a kísérletező szellemet is magukénak vallják – mondja a zalaegerszegi festőművész, aki már harmadik éve vezeti a Kézművesek Házában otthonra lelt művésztelep munkáját.

A Veszprémből érkezett Hegyeshalmi László egy korábbi munkáját mutatja Fotó: Pezzetta Umberto

– Magam is mindig valami újjal próbálkozom, így könnyen adódik köztünk az összhang, többükkel dolgoztam már együtt más művésztelepeken is. Napközben festünk, este pedig rendre bemutatkozik valaki, a digitális technikának hála mélyebben is megismerhetjük egymás munkásságát. A festés mellett kirándulásokat terveznek, Budapesten részt vesznek egy kiállítás megnyitóján, amelyben Budaházi Tibor is érintett, átruccannak Lendvára megnézni a Dalí-tárlatot és a várat, s persze Zalaegerszeg és a környék felfedezése sem marad el.

A bajai Kántor József és az ő nyilai Fotó: Pezzetta Umberto

Többen kész tervekkel érkeztek az alkotótelepre, de ahogy az lenni szokott, a hely szelleme, a gébárti hangulat átírja a forgatókönyveket. Hegyeshalmi László festő- és grafikusművész Veszprém színeiben jelent meg, számára nem ismeretlen e terep. A veszprémi Művészetek Háza igazgatójaként több alkalommal szervezett s nyitott már kiállítást Zalaegerszegen, sőt, e művésztelepen is. – A gébárti gyűjtemény válogatásában is kaptam már szerepet zsűritagként, most azonban alkotóként lehetek itt. A szín és a felület kérdései foglalkoztatnak, az izgat, miként lehet a színek segítségével helyzeteket, történeteket megragadni. Korábban volt olyan korszakom, amikor redukált kolorittal, sőt, fekete-fehérben dolgoztam, a jelen azonban az intenzív színhasználatról szól. A témáim kiindulópontja ez idő tájt leginkább valamilyen tájélmény.

Budaházi Tibor művészeti vezető újabb felületekkel kísérletezik Fotó: Pezzetta Umberto

Ebből itt bőven akad, de most az üres vászonra vetülő fény-árnyék játék keltette fel a figyelmemet, s ez kimozdított az eredeti elképzelésemből – mondja a bevezetőben emlegetett vászon tulajdonosa.Az idei művésztelep fő témáját a szabadon megélt emlékképek tükröztetése adja. Közel érezheti magához ezt a szálat a zalaegerszegi meghívott, Szényi Zoltán festőművész, hiszen ajánlott tematika nélkül is gyakorta építi műveit emlékképekből.

A zalaegerszegi Szényi Zoltán gyakran építkezik emlékképekből Fotó: Pezzetta Umberto

– Ami nem ma és holnap történik az életünkben, az mind emlékkép, ebből épül fel a gondolat- és érzelemvilágunk – reflektál a felvetésre Szényi Zoltán. – A gyermekkor történései, különösen a szép emlékek nagyon mélyen rögzülnek, a munkáimon gyakran bukkannak fel Sopron jellegzetes motívumai. Ám mivel immár 45 esztendő köt Zalához, az egerszegi, kávási tájhoz és emberekhez, ezek lenyomatai, vizuális vetületei is domináns szerepet kapnak kompozícióimon. Az idei művésztelepi „feladat” tehát biztosan nem lesz számomra megerőltető...

A budapesti Kőrösi Papp Kálmán talán a zalaegerszegi nyár hőenergiáját is képpé érleli e napokban Fotó: Pezzetta Umberto

Kántor József Bajáról jött, ahol aktív éveiben vizuális kultúrát tanított. 1988-ban telepedett le zongoratanár feleségével a vizek városában, előtte Erdélyben élt. Textiltervezőként kezdte a pályáját, s a motívumok ritmusa, rendje később is meghatározta grafikai, festői látásmódját. Számítógépes grafikával ugyancsak foglalkozik, műveit néha áttetsző textilen jeleníti meg, zászlósorozat formájában.

– A geometrikus absztrakt vonulata áll hozzám közel – mondja. – Kedvelt motívumom a nyíl, ennek variációi kimeríthetet ötletforrást jelentenek számomra. Itt is egy ilyen képen dolgozom, a címe Szembemenet. A budapesti Kőrösi Papp Kálmán tűzzománccal és grafikával is foglalkozik a festészet mellett, országos tárlatok rendszeres szereplője. Idén nem ez az első művésztelepe. – Boldogan jöttem, szeretem magamba szívni egy-egy hely energiáit, amiből itt nincs hiány. Gyerekkorom óta bámulva csodálom a csillagos eget, talán ezért van, hogy kozmikus analógiákkal igyekszem megragadni, festménybe fogalmazni a bennünket körülvevő és uraló energiákat. Föld, víz, tűz, mágnesesség, csupa izgalmas téma. Sőt, legutóbb a szexuális energiát is megpróbáltam e módon megragadni, a visszajelzések szerint sikerrel. Lehet, hogy mostanság azért van ilyen irgalmatlan kánikula, hogy Kőrösi Papp Kálmánt megihlesse a hőenergia is? De túl a tréfán, a hőség, az árnyat adó fák dacára akkora, hogy az akrillal dolgozó alkotóknak kalkulálniuk kell a gyors száradással. A telep külföldi résztvevője a brazíliai Tarcisio Viriato, aki tíz éve rendszeresen visszatérő vendége több hazai – köztük a hajdúböszörményi – művésztelepnek.

A brazíliai Tarcisio Viriato élénk, lüktető kolorittal jeleníti meg a felé áramló impulzusokat Fotó: Pezzetta Umberto

Nem otthonülő fajta, az őszi hónapokat például rendszeresen New Yorkban tölti, ahol műtermet bérel és rendszeresen szerepel kiállításokon. – Hétéves korom óta része az életemnek a festészet, ettől találtam magamra. A művészet minden ember számára fontos, ez segít megőrizni az érzékenységünket és a kíváncsiságunkat. A képeim egy „urbánus író” történetei, én így, képekben, színekben írom le a város életét, lüktetését, mozgalmasságát, s az ezekből fakadó érzeteket – mondja el magáról a festészet mellett grafikával, kerámiafestéssel, szobrászattal, s digitális technikával is foglalkozó Tarcisio Viriato. Felidézzük, hogy már a művésztelep nyitónapján elkészített öt szellemes objektet, s terjedelmes képet festett a körletet szolgáló kistraktor udvari garázsának falára... – Való igaz, elég impulzív ember vagyok, de ekkor különösen elragadott a hév – reagál nevetve. – A többieknél kicsit korábban érkeztem, s az udvaron sétálva izgalmas tárgyakba botlottam, amelyek azonnal beindították a fantáziámat. Feldobott voltam, örültem a kollégákkal való találkozásnak, megérintett a környezet. Ez azóta is tart, rengeteg friss benyomás ér, alig győzöm feldolgozni őket. Mit tehet ilyenkor az ember?

Hát alkot... S hogy mit? Azt megnézhetjük augusztus 11-én, pénteken 18 órakor a művésztelep zárókiállításán. A műveket P. Szabó Ernő művészettörténész ajánlja majd.