Hírek

2015.11.02. 17:38

Földi élet, mint méltó előkészület

Lassan fogy el, vagy hirtelen alszik ki az ember élete? Mily nagy titok ez! Csak Isten tudja! Az örök élet felé törő lélek csak az Istenben tud igazán megpihenni – fogalmaz heti elmélkedésében Stróber László zalaegerszegi apátplébános.

Zalai Hírlap

Ez a földi élet méltó előkészület a nagy találkozásra. A halál szigorú tanító. Megdöbbentő világosságot gyújt az élet igazságaira egy frissen hantolt sír. Hitünk fényében a halál nem megsemmisülés, hanem határállomás. Egy családtag, jóbarát, gyermek, tudós, vagy ismeretlen virággal borított sírja megtanít „odaátra” tekinteni. Rávezet az érettebb, nemesebb, bensőségesebb gondolkozásra. Rávezet az életre, ahol a szenvedés is elfoglalja méltó, kitisztult, megérett magaslatait, ahol e határállomás után már „több bűn nem lehetséges”.

Megrendítő sírhantjaink, egyszerű keresztjeink tövében feltűnik az „örök otthon” reménye, ahol a halál szomorúsága szertefoszlik és a lélek eljut az istendicséret végtelen szépségébe. A párizsi temetőben ez áll Louis Veuillot sírján: „Eddig hittem – most látok”.

Juhász Gyula így ír a Szimpozion című versében: „Valahol lenni kell egy palotának, Hová bejáratos, kit idelenn Minden örömből és fényből kizártak S elhullt a rögös útfelen.

Valahol lenni kell egy orgonának,

Melyen majd egyszer befejezhetem

A dallamot, mely itt halálba bágyadt

S amely az életem nekem!”

Krisztust hordozó szívvel, már földi életünkből is oly sokszor átpillanthatunk az örök hazába. Ezek az emelkedett percek éreztetik velünk, hogy Isten az Atyánk, akiért élünk, akihez megyünk, és akinek karjaiban van örök, boldog otthonunk.

Címkék#hitélet

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!