Feltárul végre az ügynökmúlt?

Röviden az előzményekről: február 20-án az országgyűlés többsége elutasította annak a törvényjavaslatnak a napirendre vételét, amelyet az LMP-s Schiffer András nyújtott be az állambiztonsági múlt megismerésének szabályozásáról. A javaslat vegyes fogadtatásra lelt a Fidesz-frakcióban: 154 képviselő nemmel, 19 igennel, 21 tartózkodással voksolt, 32-en nem szavaztak a napirendre vételről (a KDNP-ben 5 igen, 17 nem, 7 tartózkodás, 8 hiányzó voks a mérleg). A zalai fideszes honatyák közül Cseresnyés Péter, Manninger Jenő, Pintér László és Vigh László, valamint a KDNP-s Sáringer-Kenyeres Tamás a nem gombot nyomta meg, Gyimesi Endre és Gyutai Csaba tartózkodott, Kövér László nem szavazott. Az ellenzékiek - Zakó László, Baracskai József és Göndör István - igennel szavaztak.

A Fidesz március 19-ei frakcióülésén aztán napirendre került az ügynökkérdés. Ekkor jelentette be a képviselőcsoport vezetője, Lázár János, hogy a nyárig megalakul a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amelynek a kommunista múlt feltárása, egyebek közt az ügynökakták kutathatóságával kapcsolatos javaslatok kidolgozása lesz a feladata.

- Megtisztelő, hogy Lázár János kikérte a véleményemet a frakcióülés előtt, s reményeim szerint a történész-levéltáros szakma álláspontja meg is jelenik majd az ügynökügy rendezésében. Nem lehet szőnyeg alá söpörni egy olyan problémát, ami izgalomban tartja az embereket, ám teljes képet kell adni a rendszer működéséről és működtetőiről, az ugyanis nem volna fair, ha csak a jelentésírókat neveznénk meg - reagált megkeresésünkre dr. Gyimesi Endre.

– Kenedi János vezetésével vizsgálta már egy szakértői testület az állambiztonsági jegyzékeket tartalmazó mágnesszalagokat, de ők sem publikálhatták azt, amit találtak. Sőt, a nemzetbiztonsági szervek állítólag folyamatosan akadályozták a munkájukat. Miért lenne eredményesebb az új bizottság? – kérdeztük.

– Miután a Nemzeti Emlékezet Bizottsága az alaptörvénybe is bekerült, nagyon remélem, hogy tartós és eredményes lesz a működés. Nem várom azt, hogy egyik napról a másikra rendeződjön az ügynökügy; két évtized alatt többször előfordult, hogy meghamisítottak, eltüntettek iratokat, néhányan pedig „csemegéztek” a meglévőkből. De a mágnesszalagok rendelkezésre állnak, én a folyamatos nyilvánosságra hozatalukban bízom – jelezte Gyimesi Endre.

Gyutai Csaba kérdésünkre úgy válaszolt: nem az LMP kezdeményezése hozta felszínre a témát, sőt, az ellenzéki párt javaslatát álszentnek tartja. Meglátása szerint az állambiztonsági dokumentumok nyilvánosságáért eddig csak a Fidesz tett lépéseket, s csak kívülről látszik úgy, hogy a kérdés megosztja a frakciót. A rendezésről megvan az egyetértés.

– Megkésett rendezés lesz ez, már ´90-ben el kellett volna kezdeni. Most a megmaradt anyagok alapján lehet tisztázni a kérdést, és megállapítani a bűnösök felelősségét. Követendő modell lehet a németországi; ott végigvitték a feltárást, s annak irányítóját éppen most választották államfővé.

– A hazai ügynökügy rendezéséről ellentétes véleményt fogalmazott meg több Fidesz-vezető, például Lázár János és Kövér László – vetettük fel.

– Én ebben a vitában hadd ne tegyek igazságot, azt gondolom, mindegyik álláspont mellett szólnak érvek. Lázár János amúgy sokat tett már az ügy érdekében azzal, hogy Hódmezővásárhelyen létrehozta az Emlékpont múzeumot. Lehetnek ugyanakkor olyan területek – nemzetbiztonsági, katonai –, ahol vigyázni kell a nyilvánosságra hozatallal. Én azt a nézetet képviselem, hogy az új bizottsággal az egész kérdést véglegesen és megnyugtatóan rendezni kell – hangsúlyozta Gyutai Csaba.

– Amikor nemet mondtunk az LMP-s javaslatra, nem az ügynökmúlt feltárását utasítottuk el, hanem a javasolt módszert – fogalmazott Vigh László. – A Fidesz-frakcióban korábban nem beszéltük át a kérdést, hétfőn azonban ez megtörtént, és én is amellett foglalok állást, hogy tisztességes módon kell feltárni az egész állambiztonsági rendszer működését. Ez egy óriási dokumentumanyag, és a bizottság nem tud majd rövid idő alatt végezni a munkával, de a tisztánlátásra nagy szükség van.

A képviselő tudomása szerint a legfontosabb, legnagyobb közérdeklődésre számot tartó akták már eltűntek, javarészt 1994 és 1998 között. Ez a teljes iratállomány 9 százaléka lehet. A meglévő iratok 81 százaléka azokról szól, akiket bántottak, megnyomorítottak, és 19 százalék tartalmaz információkat a tisztekről, besúgókról, jelentőkről. Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy szakértőkre van szükség a feltáráshoz – tette hozzá.

– A frakcióülésen egy képviselőtársunk elmondta, milyen nehezen élte meg, mikor kiderült, hogy néhai rabtársa jelentett róla. Mint megtudta, a jelentőt a gyerekeivel zsarolták. Ilyenkor hol az igazság? – tette fel a kérdést Vigh László. Megjegyezte: politikai oldalaktól függetlenül kell az információkat nyilvánosság elé tárni, egyetlen pártból egyetlen ember sem lehet kivétel.


Szerintem (Horváth A. Attila jegyzete)
Talán ez az utolsó esély. Ha a kétharmados többségű Fidesz- KDNP szövetség még ebben a ciklusban nem teremti meg a jogi és technikai kereteit annak, hogy a társadalom titkok, féligazságok és manipulált információk helyett végre a tények ismeretében kezdhesse meg „az átkos” rendszer e sötét hagyatékának feldolgozását, akkor – tartok tőle – végleg kifutunk az időből. Mégis mikor lesz elég ereje legközelebb a kormányzó elitnek egy ekkora horderejű probléma megoldásához? Sokan látják úgy: ha hitelét, identitását, vallott értékeit meg akarja őrizni a polgári erő, most nem mulaszthat, lépnie kell.