Hírek

2017.03.30. 08:57

"Ez nem pornóipar, ez tánc, s attól még, hogy chippendale-ként dolgozom, nem vagyok aberrált!”

Molnár Péter chippendale táncossal beszélgettünk.

Mikó-Baráth György

A különböző foglalkozásokat (mentő , tűzoltó, vasúti dolgozó, stb.) bemutató sorozatuk során próbáltunk már merészebb vizekre is evezni, így mutattuk be a kidobó embereket is. Most mondhatni még annál is merészebbet húztunk. Hiszen, ha valaki meghallja azt a szót, hogy chippendale általában nem sok pozitív jelzőt vagy emléket csatol mellé.

A férfiak szinte kivétel nélkül megvető gúnnyal teli mondatokat fogalmaznak meg a félmeztelenül diszkók színpadjain táncoló fiatalemberekről, mondván ezzel csak lejáratják magukat, s amúgy is, a tánc és a kevés ruha kombinációja legyen a nők reszortja. A hölgyek esetében már jóval összetettebb a kép, hiszen ez a műfaj mégiscsak nekik lett kitalálva, s miattuk maradt fenn lassan 5 évtizede.

Mégis legtöbbször csak egy, a párjuk elől eltitkolt emlék maradhat a szórakozóhelyen vagy egy leánybúcsún látott chippendale fiú tánca. Pedig fényes múltra tekint vissza ez a szórakoztatási forma. 1975-ben Amerikában nyitották a világ első olyan bárját, ahol nem nők, hanem férfiak szabadultak meg ruháiktól táncolás közben, esetleg előtte...

Ma már szinte havonta rendeznek Zala megye szerte is különböző diszkók olyan partikat, ahol a hangulatot vetkőző férfiak dobják fel. Aki próbált már bármilyen produkciót előadni úgy, hogy sok, tegyük fel több száz ember lesi mozdulatait, az pontosan tudja, hogy milyen kemény munka állhat egy profi chippendale műsor mögött. Ezt a műfajt nem kell mindenkinek szeretni, ugyanakkor megvetni sem lenne szabad. Éppen ezért gondoltuk úgy, itt lenne az ideje, hogy végre ne csak egy sarkított, általában a bulvár sajtó által lefestett képet kapjunk az ebben a műfajban dolgozókról. Ezért egy zalaegerszegi buli után beszélgettünk Molnár Péterrel, aki már lassan tíz éve dolgozik chippendaleként.

Péter 20 éves korában kezdett el táncolni, először go-go műfajban, a Hajógyári-szigeten, egy ismerőse közbenjárásával. Nem egy megszokott pénzkereseti lehetőség a húszas évei elején járó fiataltól. Mégis, hogy fogadták ezt a barátai és a szülei? - A hajógyári sziget után egyre jobban belemerültem, megtetszett ez a műfaj. Beiratkoztam tánctanárokhoz, elkezdtem különféle műfajokat tanulni. A barátaim persze jót nevettek rajta az elején, többször megkaptam azt is, hogy biztos meleg vagyok. Viszont a szüleim mindvégig támogattak ebben! Szerencsés vagyok emiatt és azért is, mert a zene szeretete már belém volt nevelve, hiszen 8 évig doboltam és jártam magánénekre is. Valamint, ami ebben a szakmában később nagyon jól jött, hogy már akkor folyamatosan edzettem.

Említette riportalanyunk a ritmusérzék és a megfelelő edzettségi állapot fontosságát. Megkértük, foglalja össze, mik azok a legfőbb tulajdonságok, képességek, amik nélkül nem lehet ezen a pályán maradandót alkotni. – Alapvető az állandó jókedv, a műsor során végig fenn kell tudni tartani a vidám hangulatot. Fontos a szemkontaktus, el kell tudni hitetni, hogy mindenkitől akarok valamit, ez egy elég komoly színészkedés valójában. Munka közben nem lehet olyan, mint a magánéletben, hogy nekem ez a lány tetszik, ezért mondjuk csak vele táncolok. Minden hölgynek egyformán örülni kell! Valamint én már 10 éve edzek, ez tényleg nagyon fontos, bár a lányok nem szeretik, ha egy táncos 120 kiló, de bizonyos mértékben kell a tömeg, 80-90 kg között van az ideális táncos. Én természetesen naturalban kondizok, ami azt jelenti, hogy sosem használtam szteroidokat. Ahhoz, hogy a megfelelő formát tudjuk hozni, kő kemény edzésmunka kell. Legfontosabb a hasizom edzése, az a lányok kedvence, nagyon kritikusak a formát illetően. Állandó jelleggel ápoltnak kell lennie egy chippendalenek. Ez magába foglalja a szőrtelenítést, a hajápolást, a szolárium használatot, s a fogápolást is. Visszatérve még a műsorra, azt tudom mondani, a legfontosabb az, hogy a táncosnak meglegyen a saját egyénisége. Nem léphet fel mindig ugyanabban a ruhában, s ne ugyanazokat a táncelemeket alkalmazza! Az a legjobb, ha többféle táncstílus elemeit tudják ötvözni a színpadon.

Mint arra a bevezetőben már utaltunk, a szórakozóhelyek férfi vendégei, bizony sokszor nem éppen irodalmi stílusban szólnak a chippendalekhez. Ezt Péter is megerősítette, de hozzátette, ezt nekik tudni kell kezelni! – Ilyen esetek elég gyakran fordulnak elő, leginkább olyan helyeken, amik az alacsonyabb kategóriákba sorolhatók. Alapvető szabály, ha egy buli közben belénk kötnek, soha nem szabad válaszolni! Ezek a kötekedések legtöbbször irigységből, a bennük elnyomott kisebbségi érzésből fakadnak. Egy éjszaka, mondjuk lenyomunk három bulit, akkor egyszer biztos, hogy előfordul ilyen nézeteltérés. Egyébként én leánybúcsúkban is fel szoktam lépni, ott mindig nagyon jó a hangulat.

Félmeztelen, kisportolt táncosok, leánybúcsúk bármennyire is kínos, nem kerülhettük meg azt a kérdést, hogy kapott-e már Péter ajánlatot fellépés utáni együttlétre, vagy esetleg olyat, ahol fizettek is volna némi extra szolgáltatásért. Felvetésünk egyáltalán nem lepte meg riportalanyunkat, s nagyon karakán választ kaptunk. – Szögezzük le, ez egy tévhit! Én lassan 10 éve vagyok a pályán, de soha nem ajánlottak fel ilyet. Persze ismerek olyanokat, akik visszaéltek néhány helyzettel, de ez tényleg nagyon elenyésző! Nekem erotikus tánc a feladatom, ez a munkám, se több, se kevesebb. Nagyon fontos lenne, hogy mindenki megértse, ez nem pornóipar, ez tánc, s attól még, hogy chippendaleként dolgozom, nem vagyok aberrált, egy táncos is lehet teljesen normális ember!

Egy éjszaka három műsor, állandó fizikai felkészültség, s ügyelni a hibátlan külső megőrzésére. Nem kevés elvárás ez egy másodállásért. Megéri? - Nem mondanám kiemelkedőnek azt az összeget, amit meg lehet keresni, de ez nagyon munkafüggő! Van olyan ismerősöm, aki csak a táncból él. De, ha minden össze is jön és jól is tud keresni az ember a tánccal, akkor a munkahelyedet nagyon nehéz mellette vinni, hiszen az állandó éjszakázás ezt nem segíti. Én egy építőipari vállalkozásnál dolgozom főállásban, itt szoktunk is viccelődni a chippendale munkámmal, de eddig sosem ment egyik sem a másik rovására.

Ez a szakma nem egy nyugdíjas állás, hiszen 40 fölött már nem biztos, hogy a vetkőzés a legjobb fizetéskiegészítési forma. Bár ettől a kortól még elég messze van Péter, mégis megkértük, hogy foglalja össze, mire figyeljenek azok a fiatalok, akik chippendale pályájuk elején járnak. – Sajnos rögtön meg kell említenem, hogy alig ismerek újakat, a mai fiatalokat nem nagyon érdekli a tánc. Elég gyorsan be lehet futni, viszont nagyon könnyen parkolópályára is lehet kerülni. Éppen ezért, ma már ez a műfaj elképzelhetetlen szponzor nélkül, az enyém Könyves Tamás, ő a legjobb, akivel eddig dolgoztam. Egy időben próbáltam magamat szponzorálni, de be kellett látnom, hogy ez napjainkban már nem megy. Sajnos nagyon sokan próbálják meg lehúzni a tapasztalatlanokat, úgy, hogy táncoktatást hirdetnek, a pénzt elkérik, s cserébe semmit, vagy alig nyújtanak valamit. S itt nem kis összegekről, hanem százezres nagyságrendekről beszélünk. Szóval legyenek nagyon óvatosak!

Zárásként Péter még elmondta, hogy bár nem egyszerű ez a munka, de őt mindenért kárpótolja a hölgyektől kapott pozitív visszajelzés, s a gratulációk, amit műsoraiért kap. Már van terve a jövőt illetően is, hiszen egy saját tánccsapatot alapított, amivel szeretne minél nagyobb sikert elérni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!