Eltűntek az olajtartályok

Természetesen van még termelés, sokfelé bólogatnak még a szivattyúk. De idén egy régi, és látványában is jelentős emlék eltűnt. Gellénházára beérve, a főutcáról jobbra tekintve az ötvenes évektől létező, a tájhoz már hozzá tartozó látvány fogadta az utazót. Szinte hozzá tartozott a tájhoz a település arculatát is meghatározó kőolaj főgyűjtő állomás impozáns tartályparkja. Napjainkra lebontották, ami természetesen érthető, hiszen köztudott, hogy már évek óta nem funkcionál, nem érkezett oda a földalatti csöveken olaj. Bizonyára felesleges és költséges volt fenntartani.

Több mint fél évszázadon át hozzá tartozott Gellénháza arculatához a környék kőolajtermelésének főgyűjtő állomása, a hatalmas olajtartályokkal. Az ipari létesítmény felső, 2004-ben készült képünkön még impozáns látványt mutatott, mára azonban az alul levő kép tárul az arra járók felé. A tartályokat kivonták a termelésből, és lebontották őket (Fotó: Pezzetta Umberto)

Farkas Imrénével, Gellénháza polgármesterével arról beszéltünk, mit jelent ez a változás a településnek, hogyan fogadták az emberek a létesítmény eltűnését?

- A főgyűjtő területén egy ideje már nincs munkavégzés, nincs olyan vezetékes szállítás, ami indokolná ezeknek a tartályoknak a fenntartását. Mi is bánjuk, de a lakosság kétféle módon reagált. Amióta én polgármester vagyok, nem volt olyan év, hogy valaki ne kérte volna, hogy bontassuk el a tartályokat. Most, mióta bontották, már az volt a probléma, hogy miért. Az egyik gellénházi lakos azt mondta, ezek a tartályok minden helyi képeslapon rajt voltak, irányadó pont volt a főgyűjtő. Sok embernek az emlékek miatt fáj az eltűnésük, a tartályok hozzá tartoztak sokaknak az életéhez. Egyébként a MOL használatában levő területről van szó, amibe nekünk nincs beleszólásunk. Tájékoztattak bennünket arról, hogy ezeknek a tartályoknak a bontása elkezdődik, értesítsük a lakosságot, hogy a munka fény és hangjelenségekkel jár. Arról is tájékoztatott bennünket a vállalat, hogy december 15-ig kell befejezni a bontást – mondta a polgármester.

Farkas Imréné: Az adóbevételünk emiatt nem változik meg

Megkérdeztük, hogy az olajipari létesítmények lebontását megérzi-e Gellénháza költségvetése, azaz csökkenti-e emiatt az olajipari részvénytársaság az iparűzési adóbefizetést? A polgármester elmondta, erre nincs kihatása a tartályok eltűnésének. Pontos összeget nem közölt, de a MOL-tól származó adóbevételük nem éri el a tíz millió forintot.

– A környék fontosabb olajipari létesítményei bevétel szempontjából kevésbé érintenek bennünket, mert zömmel külterületen vannak, illetve Nagylengyelhez, Ormándlakhoz, Lickóvadamoshoz tartoznak. Csak a faluban levő létesítmények területe után fizetnek, így véleményem szerint a bontás nem lesz arra hatással. Az már nagyobb probléma a szempontunkból, hogy csak a tartályokat bontották el, a föld alatti létesítményeket, a vezetékeket a lent hagyják,egyelőre nem lesz rekultiválva a főgyűjtő területe. Pedig tudnánk mit kezdeni vele, szívesen nyitnánk új utcát, igény is mutatkozna rá – közölte a polgármester.

Az olajtársasághoz eljuttattuk a megszüntetett tartályparkról szóló néhány kérdésünket, de egy hét alatt nem kaptunk választ. A polgármester velünk megosztott információja szerint a térségből napi három-négy tartálykocsival viszik el az olajat, s állítólag ez, mennyiségét tekintve közúton már olcsóbb, mint a vezetékes szállítással kapcsolatos létesítmények fenntartása.

Megkerestük a főgyűjtő volt művezetőjét. Darabos Pál 1958 júliustól 1993 novemberig dolgozott kisebb megszakításokkal az olajiparban. Elmondta, végigjárta a ranglétrát. Csőszerelőként kezdte, s művezetőként ment nyugdíjba.

– Napi 12 méter hosszú, 120-130 centiméter mély árkokat ástunk az 50-es évek végén és a 60-as években, kézi munkával, ásóval lapáttal. Abban az időben tizenkét brigád ásott, fektette a csöveket a kutaktól. Én a 6-7-8-as tankállomások felszerelésében vettem részt. A gellénházi főgyűjtőben technológiai tartályok voltak, egy részükben fogadtuk a bejövő olajat, és Mint elmondta, a térségben, a nagylengyeli olajmezőre 6-8 busz hordta három műszakban az embereket.

A helyi főgyűjtő, működése idején 30-40 dolgozót foglalkoztatott. Nem hagyta őt sem érintetlenül a bontás .– Eltűnt most sokminden, aminek az irányításában részt vettem. Csak az emlékek nem tűnnek el – mondta Darabos Pál.

Darabos Pál: Eltűnik most sokminden, de az emlékek nem (Fotó: Pezzetta Umberto)