Élő múzeum a határ - Kávás megőrizte a régi göcseji építészet értékeit – barangolás a boronaösvényen

Egyszer kigyulladt a szomszédos ház, nagy volt a felfordulás, a tűzoltók nála is kopogtattak, hogy menekítsék, de nem nyitott ajtót mindaddig, ameddig egy ismerőse nem szólt hozzá, hogy nem kell félnie – meséli Eke László, Kávás polgármestere az egyik tájháznál a tulajdonosáról, Roza mamáról fennmaradt történetet. A Tájházak Információs Pontjánál vagyunk ugyanis Káváson, ahol özvegy Nagy Jánosnéról emlékezünk meg, aki úgy is lakta a házat, hogy közben fogadta a vendégeket, s ízes történeteket mesélt a kiállított holmikról, no meg gondozta is a portákat. Két házat megmentettek az utókor számára Káváson, s rendeztek be falaik közt a Göcsej életmódjáról kiállítást. A szomszédos ház tetejére, amit a tulajdonosa, Nagy József, 1970-ig lakott most fekete fóliát húztak.

- Elöregedett a zsúp, s hogy ne ázzon be, így védjük meg a nagyobb károktól. Amint lehet, természetesen elkészül a javítása – mondja Eke László, aki turisztikai sorozatunk ezen részében egy olyan falut mutat be, ahol a régi göcseji építészet egész sorát mentették meg az érdeklődők számára. Mindezt tehették azért is, mert a dombok között megbújó, szegényes zsákfalu konzerválta történelmének eme tárgyi emlékeit, s korábbi vezetői jó érzékkel fogtak mindezek megmentéséhez. Mindez az utolsó pillanatban történt, hiszen majdnem elvesztek ezek is. Mint a leírásokban olvasható, Kávás főútja csak 1947-ben kapott szilárd kőalapot, 1957-ben villamosították a falut, majd ezt követően élénkült meg az építési kedv. Az akkori fiatalok igyekeztek a városi mintát követni, s az addigi helyi érték jelképei, a régi házak a szegénység emlékeivé váltak. Elhagyatottságukban rohamosan  pusztulni kezdtek, illetve lebontották őket. Helyükre sátortetős téglaházakat építettek, elvesztve ezzel a göcseji falu természettel harmonizáló báját. Eke László külön is szól egyik elődje, Horváth Istvánné polgármester munkásságáról, aki a Szent István Egyetem építészeti tanszékével próbálta átmenteni mindazon értékeket a jövőnek, ami még megmaradt Káváson.

Érdemes idézni Sisa Béla Ybl Miklós-díjas építész akkori gondolataiból: „Hagyományőrző település. Régi házaknak, hegyi pincéknek biztosított helyi védelmet, hogy az utódokat és a vendégeket a különlegesen szép göcseji falu hangulatával ismertesse meg. Sok fa, virág, nyugalom övezi a települést. Éjszaka a városlakók számára félelmetes a csend.

Az itt lakóknak talán a szőlőhegyek a legkedvesebbek, ahol majdnem minden családnak pincéje, "hajléka" van, ahol a munka mellett kedves baráti társaságok pihenőt tartanak. Borozgatnak, beszélgetnek távol a nagyvilág zajától. A védelem alatt álló boronafalas hajlékok a legtávolabbi múltba vezetnek. Az ide látogató vendég kapcsolatot teremthet a göcseji határőrzők, gazdálkodók leszármazottaival, megismerhetik életüket, kultúrájukat. A község vezetése elhatározta, hogy a hét hegyen átvezető földutat a turisták számára is megnyitja. Ezt a tervet egy információval is ellátott út biztosítja, melynek a borral, az építészettel, a természettel összefüggő Boronaút elnevezést adták..."

Mindehhez sok mindent nem lehet hozzátenni, sokkal inkább elindulni a hét hegy - (Szabó-hegy, Szomi-hegy, Vaskó-hegy, Bükk-hegy, Zsimba-hegy, Öreg-hegy, Zsidó-hegy) gerincén vezető útvonalon.

- Gyalog jókora séta, hiszen legalább öt kilométer távolságot kell bejárni, de megéri, mert a hegyhátakról belátni a Zala völgyét Zalalövőtől egészen Boncodföldéig. És közben érintjük Salomvár, illetve Böde mezei határának szélét. Közel negyven borona építésű pincét láthatunk, ezek közül 12 pince tetőzetét egy program keretében négy éve megújítottuk – mondja útközben László, majd elmeséli, hogy mindez nem ment könnyen, mert sok esetben rendezetlenek voltak a tulajdoni viszonyok, esetenként tíz-negyven örökössel kellett egyeztetni. Mindez megérte-e, vetem fel, arra gondolva, amit a jövő hozhat, manapság ugyanis  a zártkertek elhagyása a jellemző. Eke László úgy véli, amíg a most ötven-hatvan éves korosztály bírja a munkát, a szőlők többségét megművelik a hegyhátaikon. A szőlők alját, a régi gyümölcsösöket, hegyi kaszálókat futja el az erdő náluk is, nincsenek állatok már falun sem, nem kell nekik a takarmány. A hegyen többen egy sor eladó telket felvásároltak. Amúgy most a faluban nincs eladó ház, sőt három család is jelezte, letelepedne Káváson.

- Megkínálhatom egy pohár borral? – kérdi a Szabó-hegyen az egyik pince tulajdonosa, Bokor János, aki éppen söprögeti a régi építésű pincéje előterét. Szóba elegyedünk. Elmondja, ha kint van és turisták jönnek, tőlük is megkérdi, nem szomjasak-e. Én meg az iránt érdeklődöm, nem tesznek-e kárt a vadak a szőlőjében, hiszen az út túloldalán húzódik az erdő.

- Bekerítettük a hegyet vadhálóval – mondja ő. A polgármester meg hozzáteszi, a Szabó-hegyen és az Öreg-hegyen sikerült a kerítést a gazdákkal közösen megépíteni. Nem külön-külön védekezik a sok gazda, hanem a két hegy ilyen módon védett a vadaktól. Sajnos a többi hegyen ezt nem tudták megoldani.

Vaskó-hegyen népi motívumokkal pingált pincén akad meg a szemünk.

- Fényképezze csak le. A lányom rajzolta a mintát, az unokám meg kifestette  őket – invitál Szőke Tamás nyugdíjas, aki a kis unokájával készül a búcsúra, mert vasárnap ezen a hegyháton ünnepelnek...

Bükk-hegy felé ringó búzatáblák között vezet az út, majd óriás gesztenyefák alatt kanyarog, s mindenhonnan messze szaladhat a szem a változatos, gyönyörű tájon.

Visszaérünk a faluba a kulcsos házhoz, ami a túra végállomása.

- A régi iskolánk volt ez az épület, ami jó állapotban van, csak nincs benne fürdési lehetőség. Tervezzük a felújítását, apartmanokat kívánunk kialakítani a házban, úgy könnyebb lesz értékesíteni. Hamarosan egy tánctábor lesz a falai között  – mondja László, jelezve, azért többen így is igénybe veszik a szállást. Főleg a nagy rendezvények idején. Például, innét indul már évek óta a Göcsej Galopp országos terepfutóverseny és teljesítménytúra, aminek az idén márciusban 360 résztvevője volt. Vagy az éjszakai Bagolytúra, amit 18 éve rendeznek meg, mindig júniusban, s most kétszázan versengtek az akadályok leküzdésénél. Átmegyünk a könyvtár épületébe, ahol a földszinten a sportöltöző és az orvosi rendelő is helyet kapott.

- Most szervezem a mesetábort az általános iskolásoknak, ehhez vettem készségfejlesztő játékokat – pakol ki egy nagy dobozból Bakos Márta könyvtáros, aki azt mondja, hogy igen sikeresek a közösségi programjaik. Láttam volna például húsvétkor gyertyafénynél az írókázós tojásfestést, de lesz az idén babás programjuk és őrségi ételek könyvbemutató is.

- Többen is gyermeket várnak, hál' Isten, gyarapodik  a falu. Most 262-en vagyunk. (A lakosság száma 1945-ben 470 volt.) A turisták meg csak jöjjenek, vigyék a jó hírünket – köszön el Eke László.