Hírek

2009.05.23. 06:29

Egyik nap aztán jött a végrehajtó egy nagy fekete BMW-vel

Nemesapáti - A családom nem akarta a nyilvánosságot, de én szeretném, ha más nem kerülne akkora bajba, mint amekkorában most mi vagyunk. <em>Marján Józsefné</em> családi kasszáját szinte teljes egészében elviszik a banki letiltások. Összes tartozásuk részlete közel jár a havi félmillió forinthoz, de a nincsből nem lehet törleszteni.

zaol.hu

Marján Józsefné elkeseredésében hozzátette még a fentiekhez: arra akarja felhívni az emberek figyelmét, hogy ne higgyenek a bankok könnyű pénzt ígérő reklámjainak, mert azok szerinte mind-mind hazugok... Az asszony Nemesapátiban él férjével és két nagyfiával, a 34, illetve 35 éves Attilával és Péterrel. Az egyik fiúnak van csak állandó munkahelye, a másik alkalmi melókra kényszerül, miközben munkanélküli segélyt nem kap - mint kiderült, utolsó főnöke nem jelentette be... Az asszony 1973-ban ismerkedett meg a párjával, mindketten a kereskedelemben dolgoztak. Szeretetben, boldogságban nevelték gyermekeiket, akik kárpitosnak és asztalosnak tanultak. Akkor még bíztak, bízhattak a jövőben, ezért bátran vettek fel hitelt, amiből felépítettek egy szép, tágas családi házat Teskándon.

Az volt a szándékuk, hogy a két fiatal majd ott alakítja ki műhelyét. Azonban a sors szeszélye folytán csak négy évig élvezhették új lakásukat. Az asszony ugyanis Zalaegerszegen nyitott egy cipőboltot, amelynek árukészletét hitelből vásárolta meg, annak fedezetét pedig otthonuk adta. Egy reggelen a rendőrök ébresztették álmából: valakik betörtek az üzletbe és elvitték az összes lábbelit. Hogy a bankot ki tudják fizetni, kénytelenek voltak mélyen a piaci ár alatt eladni a nagy értékű, ma már körülbelül 30 millió forintot érő ingatlant, amiért egymilliót és egy zalaegerszegi panellakást kaptak. 

Ez azonban szűkösnek bizonyult, ezért nemsoká azt is eladták és Ságodban vásároltak helyette másikat. Találtak munkát is: egy úgynevezett lapra szerelt bútorokat forgalmazó cégnél dolgoztak. Egy ideig minden simán ment, mígnem egy szombat reggel felhívta őket a főnökük: választhatnak, hétfőtől utcára kerülnek, vagy elmennek Egerbe dolgozni, egy ottani kereskedésbe. Utóbbi mellett döntöttek. Öt évet töltöttek a papok városában, közben eladták a ságodi lakást, hogy munkahelyük közelében, Kápolnán alakíthassák ki új otthonukat. Egerben szó szerint éjjel-nappal dolgoztak, ugyanis a bútorszállító kamionok érkezése nem volt napszakhoz kötve, mégis menniük kellett innét is, merthogy a tulajdonos folyamatosan lebegtette a bezárás lehetőségét.

Én akkor összeroppantam az óriási hajtás és a bizonytalanságból fakadó lelki teher miatt, egy reggelen nem bírtam felkelni az ágyból és kórházba kerültem. Miután újra lábra tudtam állni, eladtuk azt a házat is és akkor kerültünk ide, Nemesapátiba. Azért ide, mert itt találtunk az anyagi lehetőségeinknek megfelelő házat. Nem volt közművesítve, s jelentős felújítást is végre kellett rajta hajtani, amihez, persze, megint hitelhez nyúltunk. Elkezdődött az adósságspirál, csak mert szép otthont szerettünk volna a gyerekeinknek. Amikor a hitel elfogyott, személyi kölcsönöket vettünk fel, hitelkártyára vásároltunk, hogy folytathassuk a munkálatokat... Ma már tudom: nem szabad bedőlni a bankok reklámjainak, amelyek gyors és könnyű pénzt ígérnek, de ha egyszer elmaradsz a törlesztéssel, könyörtelenek.

A tavaly ősz óta drasztikusan megnőtt törlesztőrészletek miatt egy idő után már hitelkártyákból finanszírozták a mindennapi megélhetést is. Ma már a családi kasszát szinte teljes egészében elviszik a banki letiltások. Pedig az asszony és férje is dolgozik, utóbbi nyugdíj mellett - ám a keresetükből nem sokat látnak. 

Marján Józsefné könnyek közt mondja: összes tartozásuk részlete közel jár a havi félmillió forinthoz, de a nincsből nem lehet törleszteni. 2008. decemberéig tudták fizetni a jelzáloghitelt, a többivel már korábban elakadtak. Sorban kapják a banki leveleket, felszólításokat. A múltkor már jött egy végrehajtó is, nagy fekete BMW-vel, de ki se szállt az autójából, abból elegyedett szóba a háziakkal. Azt kérdezte, mennyit tudnak fizetni? Mire az asszony azt mondta, talán ezer forintot, többet semmiképp. Hogyan is tudnának, amikor már a mindennapi megélhetésre sem jut?

A minap, amikor Marjánné hazaért, nekiállt, hogy szerény vacsorát készítsen a családnak. Meg akarta gyújtani a tűzhely egyik lángját, de akárhogy próbálkozott, nem sikerült. Kiment az udvarra, hogy megnézze, nem talán a reduktor kapcsolódott le? Akkor vette észre: eltűnt a gázóra. Míg ő a munkahelyen volt, leszerelte a szolgáltató...

Marjánék tudják: nem számíthatnak semmi jóra. Már nem bíznak abban, hogy a ház az övék maradhat. S ha a bankok közül a legyorsabb elviszi is, a hiteleket tovább kell törleszteniük, hiszen az ingatlan értéke vélhetően nem fedezi a tartozást. A letiltás tehát folytatódik. Pénz híján pedig elveszik az a lehetőségük is, hogy albérletbe költözhessenek. Marad a szabad ég?

Tisztában vannak azzal, mi várhat rájuk, ám tenni semmit nem tudnak ellene. A tehetetlenség és a beletörődés malma őrli az asszony tudatát és egészségét nap mint nap. Az utóbbi néhány hétben majdnem 20 kilogrammot fogyott.

Már belenyugodtam, hogy elveszítjük mindenünket. Csak azt kérem a Jóistentől: legalább a munkahelyem maradjon meg, s hagyjanak minket élni...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!