Csöpi testvér a bitó árnyékában

Már akkor sem volt bűnvád alá vonható az az elkövető, aki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét meg nem haladta. Aki pedig a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét még nem töltötte be, halálra vagy életfogytig tartó fegyházra nem volt ítélhető. Utóbbi vonatkozásában ma sincs ez másképp.

Népbírósági elítélt kivégzése a budapesti Markó utcai fogház udvarán, 1946 tavaszán (Fotó: Archív)

A második világháborúig egyre nagyobb figyelmet fordítottak a jogalkotók a kamasz bűnelkövetőkre, például 1908-ban került elhatárolásra a gyermek- és fiatalkorú fogalma. Elérendő célnak már egy évszázaddal ezelőtt is az elkövető kamaszok megjavítását tartották, azonban a második világégés, és a holocaust borzalmai kiforgatták az addig megszokott rendet sarkaiból. Sajnos nem egy esetben követtek el fiatalok, gyerekek is szörnyű bűnöket. A háborús és népellenes bűnösök felett ítélkező népbíráink komoly dilemma elé kerültek. Az előttük álló kamasz elkövetőben az ostoba fiatalt, vagy a kegyetlen bűnöst lássák?

Frank Kálmán, a későbbi, hírhedt Csöpi-testvér 1928. augusztus 17-én született és mindössze 4 elemi iskolát végzett. A budapesti kölyök későbbi vallomása szerint menekülni akart otthonról, a szegénységből, apja brutalitásától. Mivel zárkózott, visszahúzódó, barátságokat rendkívül nehezen kötő gyerek volt, ezért az átlagosnál sokkal jobban akart tartozni valahová, tagja lenni egy közösségnek. Ki akart tűnni, elismerésre, szeretetre, megbecsülésre vágyott.

Az oroszok már körülzárták a fővárost, amikor a vádlott 1944 szilvesztere előtt egy nappal jelentkezett fegyveres pártszolgálatra a nyilasokhoz, az Andrássy út 60-ban. Fegyvert adtak a kezébe, és nappal a kapuban teljesített őrszolgálatot, míg éjjelenként részt vett az elfogott zsidók és más üldözöttek Duna-partra kísérésében. Frank egy alkalommal 28 éles töltényt lőtt ki a parton felsorakoztatott sértettekre, egy szökni akaró zsidót pedig közvetlen közelről lőtt agyon. A kísérés közben a foglyokat puskatussal rendszeresen bántalmazta, egy zsidó nőtől pedig a kesztyűjét és az ékszereit elvette, majd azokat megtartotta.

Elfogása után Frankot a dr. Major Ákos vezette fővárosi, I. számú népbírósági büntetőtanács elé állították. A népbírák az eljárás során enyhítő körülményként értékelték, hogy a fiatalkorú vádlott embertelen cselekményeit mások rábírására és egy gyilkos rendszer felelőtlen eszközeként követte el. A népbíróság 1945. március 6. napján háborús büntettek és rablás miatt tizenöt év fegyházra ítélte, ugyanis sem az érvényben lévő népbírósági büntetőjog, sem pedig az akkor hatályos büntető törvénykönyv nem tette lehetővé halálbüntetés vagy életfogytiglani kiszabását fiatalkorú elkövetőre. A népügyész súlyosbításért, a vádlott és védője pedig enyhítésért fellebbezett.

Az ítélet rögtön a sajtó éles támadását váltotta ki. A Szabadság március 13-ai számának 1. oldalán ekképp cikkezett Népbíróság vagy gyermekbíróság címmel: "Az ifjú gyilkosok több embert öltek meg, mint éveik száma, de az érzelmes tudósítások az olyan jelenetről, hogy Csöpi testvér sír, a gyermekbíróságok dorgáló módszereit juttatják eszünkbe. A reakció elleni harc egyik legfontosabb fegyvere a Népbíróság. A reakció sikere, hogy vidéken még mindig nem működik a népi igazságszolgáltatás és Budapest népének győzelme, hogy itt elkezdődött a leszámolás a fasiszta bitangokkal. Éppen ezért meg fogjuk védeni a Népbíróság intézményét  ha kell a népbírósággal szemben is. Az utolsó tárgyalások és ítéletek szellemében nem a jövő, inkább a múlt kísért. Nem elégíti ki a széles néptömegek jogos igazságvágyát."

A másodfokon eljáró Népbíróságok Országos Tanácsa 1945. május 11-én tárgyalta Frank ügyét, és az új népbírósági rendelet alapján halálra ítélte. Azonban a másodfokon eljáró büntetőtanács - tekintettel a vádlott fiatal korára - az elítéltet szótöbbséggel kegyelemre ajánlotta. Az államfői funkciókat ellátó, így a kegyelmezés kérdésében is döntő Nemzeti Főtanács pedig - kegyelemből - az elsőfokú ítéletnek megfelelő tizenöt évi fegyházbüntetésre változtatta az ítéletet, immár jogerősen.

Tekintettel a bűnügy különleges körülményeire és a közhangulatra, a szociáldemokrata dr. Valentiny Ágoston igazságügyminiszter a kegyelemben való részesítés tényére nézve - a köz érdekére hivatkozva - közlési tilalmat rendelt el 1945. május 18-án. Csöpi testvérről nem is jelent meg többé semmiféle hír a sajtóban, a szabadulásáról és társadalomba való visszailleszkedéséről pedig szintén nem maradtak fenn adatok.