Kerékpárral Rómába

– Régi tervünk volt, hogy eltekerünk Rómába az Appenineken át – kezdte Mentes Attila. – Két hétig és egy napig tartott a túra, Rómába tizenhárom nap alatt értünk el. Csesztregen találkoztunk, majd a szlovén-osztrák határ mentén haladtunk Muraszombat, Maribor felé, aztán Tarvisio, Udine, Velence, Bologna, Ferrara, Firenze irányába.

Balról Mentes Attila, mellett Tüske Balázs a Colosseum előtt

Mint mondták: barátságos fogadtatásban részesültek mindenhol. Az egyik toszkán faluban meg is vendégelték őket, és egy közösségi házat is kinyitottak nekik éjszakára, hiszen - az elmúlt évek túráihoz hasonlóan - idén is sátorban aludtak végig. Persze máshogy nehéz lett volna, hiszen a napi lehetőségektől függött, hogy egy-egy nap mekkora távot tettek meg, és estig meddig jutottak el.

- Egy templomból zene szólt - mondta Balázs -, arra lettünk figyelmesek, illetve ott álltunk meg vizet venni egy forrásból, mikor odajöttek érdeklődve, hogy honnan jöttünk, merre tartunk. Aztán adtak vizet, majd előkerült a sör is. A hosszas beszélgetésnek pedig szállás és vacsora lett a vége.

- Továbbhaladva az úton, megálltunk egy étteremnél - vette át a szót Attila -, ahol szintén megvendégeltek bennünket és nem engedtek fizetni. Fotózkodtak velünk az ottaniak és minden finomsággal megkínáltak. Mondták, hogy ilyen a venetói vendégszeretet. Szerintük ritkán látnak ilyen elvetemült bicikliseket.

Arról is beszéltek, hogy kerülővel érkeztek Rómába, útközben a Monti Sibillini és a Gran Sasso nemzeti parkokat is érintették. Hegyek és fennsíkok váltották egymást a régi olasz westernfilmek helyszínein. Láttak vadlovakat és nagyon szép tájakon jártak. A legmagasabb pont, ahova felkapaszkodtak, 2100 méter volt az Appeninekben, ez egyik célja volt a túrának.

A lenti Mentes Attiláról és az Egerszegen élő Tüske Balázsról a nagy utazás közben alkalmi segítők készítették a mellékelt közös fotókat

- Aznap felhős idő volt és kellett a sapka, pulóver és a kesztyű is, ami igaz, csak nálam volt, de ezt leszámítva nagyon jó volt az idő - folytatta Tüske Balázs. - A hegyek között lehetett 25-30 Celsius-fok, tőlük távol viszont nagyon meleg volt. A táv 1800 kilométer körüli volt összesen, ebben benne vannak a városnézések is. Firenzében és Rómában több nevezetességet is felkerestünk. Napi 130-140 km körül tekertünk átlagban. Akadtak technikai problémák, ugyanazon a napon tört el mindkettőnk biciklijén a csomagtartó, műhelyt kellett keresnünk, ahol meghegesztették. Több alkalommal útlezárásokba botlottunk, még a tavalyi földrengések miatt. Több kerülőt is tettünk, így az út kicsit hosszabb lett a tervezettnél.

Mint mondták: az olasz nagyvárosokban mindenki arra közlekedik, amerre tud, ahol van hely, de figyelnek egymásra és kevesebb az idegeskedő sofőr, mint nálunk. A 1800 km alatt egy türelmetlen dudálást sem hallottak, ha mégis megnyomta valamelyik autós a dudát, azt csak az elismerés végett. Ahogy számolták, 8 nap alatt is elérhettek volna Rómába a legrövidebb úton, biciklivel, de ők többet akartak ennél látni.