Béke, rend, nyugalom: Isten jelenlétének jelei

Meggörnyedve terheink alatt haladtunk, s egyszer csak kiegyenesített a kegyelem, visszaadta az Isten-gyermekség igazi tartását. Már nem lefelé hajlik a tekintetünk, nem csak a földre szegezzük, hanem az új tartás megváltoztatta tekintetünket és szemléletmódunkat. Most már tudunk előre figyelni, felfelé nézni. A nézésünk zavarossága kitisztul, kezd az igaz kép kirajzolódni az életünkről, amelyről kiderül, hogy nem mi vagyunk a központ.

Origenész, az ősegyház nagy tanítója mondja: a keresztény ember létezésének központja önmagán kívül van . Az Isten az ajándékozó, aki életet adott, sok millió lehetőség közül engem választott. Velem van terve, és ha aszerint élek, ha rátalálok arra az útra, melyen haladnom kell, mint Isten vándorának, akkor békesség lesz bennem, s ez az alapja a boldogságnak. Hiszen a béke, a rend, a nyugalom, a kiegyensúlyozottság az Isten jelenlétének a jele. Isten akarata szerint élni, elismerni a függést, azt, hogy Ő a Teremtő és mi az Ő teremtményei vagyunk, akiknek szabad akaratuk van, s dönthetünk. Az Isten senkit sem kényszerít, csak csendesen szólít, nevünkön nevez, hogy megtanuljunk hallani. Erre a szólításra mi hittel válaszolunk, elfogadjuk: Isten nem csap be minket. Próba is, amelyben minden pillanatban bizonyítjuk Isten előtt, hogy bízunk Benne.

A hitünk a szeretethez vezet, a szeretet pedig a hithez. Isten a szeretet . A szeretet: kapcsolat. Innen van Isten gyöngéd szeretete, amellyel lehajolt az emberhez, hogy ismét istenivé tegye , felemelje magához. Így várakozunk rá, de ez nem tétlenség, hanem éberség. Hagyjuk, hogy vezessen minket. Ő képes nekünk minden pillanatban tartást adni, s enged tisztán látni.

Stróber László atya