Hírek

2016.05.24. 11:18

Az apákat sajnos eltették láb alól - Idén nyolc fióka bújt ki a tojásból a madarászok keltetőjében

Fenékpuszta - A tavalyi hat után idén nyolc gólyafióka bújt ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Balaton-parti gyűrűzőbázisának keltetőjében.

Varga Andor

A tojásokat egy zalaistvándi és egy tófeji fészekből mentették ki.

Összesen kilenc gólyatojás került Fenékpusztára, ám az egyikben elhalt a fióka. Ennek oka lehet, hogy az elmúlt napokban többször is volt rövid áramszünet a környéken, és olyankor a keltető nem tudja tartani az előírásos 37,5 Celsius fokot.

De bárhogy is: a két fészekaljból nyolc fióka megmentése nagy eredmény, és pláne az lesz, ha a madarászok meg tudják ismételni a tavalyi bravúrt, amikor mind a hat védencük felcseperedett, és elrepült Afrikába.

Szász Benedek előtt a nyolc fióka a kicsik és a nagyok lavórjában fogyasztja a vasárnapi ebédet. Új családot keresnek majd nekik

– Mind a két gólyacsalád esetében ugyanaz volt a probléma: a tojó magára maradt az épp csak lerakott tojásokkal – idézte fel a történteket Szász Benedek, a bázison a fiókák első számú patrónusa. – A tófeji hím életben van, és szintén mi gondoskodunk már róla: egy lyukkal a szárnyán hozták be. Nem tudjuk biztosan, hogy mi okozta a sérülését, de a lövés sem kizárt. A másik esetben, Zalaistvándon (nem a nevezetes, bekamerázott fészeknél) ugyanaz történt, mint egy éve Zalaszentmihályon: fiatal, saját fészket még nem rakó hím gólyák támadták meg a családfőt, aki a verekedés közben végzetes áramütést szenvedett.

Egy gólyaszülő nem tudja ellátni a kicsiket: a költési időben egy percre sem szabad magukra hagyni a tojásokat, a „váltótárs" nélkül maradt felnőtt madár viszont nem bírja ki étlen-szomjan hetekig.

Szász Benedek azt mondja, az emberek szerencsére számon tartják, magukénak érzik a településeken fészkelő gólyákat, ennek köszönhető, hogy Zalában két nyáron három fészekaljra való fiókát is meg tudtak menteni. Az idén az egyik esetre lakossági bejelentés alapján figyeltek fel, a másikat pedig MME-s tagtárs jelezte. Ettől kezdve figyelték a fészkeket, kivárták, míg a tojók feladták a várakozást és táplálék után indultak. Aztán következett a „versenyfutás" a keltetőig.

– A tófeji fészekalj tagjai párnaposan, a zalaistvándiak pedig egyhetesen kerültek be – folytatta Benedek, amikor vasárnap megmutatta a nyilvánosságnak védenceit. – A nyolc fióka közül a legfiatalabb 5, a legidősebb pedig 12 nappal ezelőtt kelt ki.

Ma még alig hihető: három hónap alatt szép és méltóságteljes madarakká fejlődnek, melyek elrepülnek egészen Afrika déli részéig. Fotó: Katona Tibor

A fejlődésben ez az egy hét szemmel is jól látható különbség. A madarászok méret alapján két csoportra osztották a kicsiket: a nagyobbak már kelepelve kérik a táplálékot, ha ember tűnik fel a közelükben; a szétválasztás legfőbb indoka pedig az volt, hogy etetésnél a nagyok szigorúan elverték a kicsiket a húsos tálkától.

A fiókák ötször kapnak enni naponta, hajnal és késő este között. Naposcsibével traktálják őket (az elhullott állatokat egy csirketelepről kapja a bázis), illetve sok halat is esznek (az ezüst kárász a Balaton-felvidéki Nemzeti Park adománya: a halat monitorozási céllal fogják a Kis-Balatonon, és invazív fajról lévén szó, nem engedik vissza a vízbe). Az elfogyasztott mennyiség nem kicsi: 12 csibét nem egész' egy perc alatt tüntetett el a nyolc fióka, és ez még csak az ebéd első fele volt. (Rövidesen egyébként a napi igény fiókánként 25 csibére emelkedik, fel kell tehát kötni a gatyát a bázison az „élelmezési vezetőnek"...)

A rendszeres és bőséges táplálkozásnak köszönhetően a gólyák nagyon szépen fejlődnek, szebben mint a természetben, ahol a gólyaszülők azért nem tudják mindig tartani a kiváló szintet. Ez is az oka, hogy a való világban egy fészekből 2-3 fiókánál több ritkán repül ki – ebből a szempontból átlag feletti lehet a fenékpusztai „hozam".

A nagyok és a kicsik között fontos különbség még, hogy előbbiek már „szobatiszták", kivergődnek a műfészek szélére, és hátsó fertályukkal kifelé fordulva intézik el a dolgukat. A kicsik még maguk alá piszkítanak, de már csak néhány napig. Jelenleg még a bázis egyik helyiségében, infralámpa alatt töltik a napjaikat, de rövidesen kikerülnek a szabadba. A fészkeket (műanyag lavór alapra) Szász Benedek rakja.

– Fontos, hogy a fészekalap kemény legyen – avatott be, ahogy fakéreg-darabokból építeni kezdte a legfrissebbet. – Ellenkező esetben nem fejlődik megfelelően a madarak medencéje, lábaik szétcsúsznak és nem tudnak felállni.

Az eddigiekből talán nem ez tűnik ki, de a gondoskodást amúgy nem szabad túlzásba vinni. Benedek például nem ad nevet nekik, nem becézgeti, nem cirógatja őket, a végső cél ugyanis nem a megszelídítés, hanem éppen a visszavadítás a természetbe.

– Most még nagyon picik, kevéssé tudatosodik bennük, mi van körülöttük, de pár nap múlva kikerülnek az egyik röpdénkbe, felnőtt gólyák közé – mondta a folytatásról a gondozó. – Attól kezdve megváltozik majd a viszonyunk, nem leszek többé „jó fej". Etetéskor hangoskodni fogok, messziről hajigálom a kaját, hogy mint ember, inkább kellemetlen élmény legyek nekik. Az a cél, hogy egy szűk hónapon belül valamennyiüket kirakjuk fészkekbe, adoptáló szülőkhöz, hogy ott fejlődjenek tovább a kirepülésig.

Nyolc fióka esetében egyébként ez nem is olyan egyszerű feladat. A pillanat várhatóan a nyár eleji, hagyományos gólyagyűrűzés alkalmával jön el ebben az évben is. Attól nem kell tartani, hogy az „öreg" madarak ne fogadják be a jövevényt, az utódgondozás idején ugyanis a szülői ösztön mindennél erősebb, a madár a fióka táplálékkérő hangjára rögtön cselekszik. Az örökbe adásnál azonban így is vigyázni kell, két fiókánál több mellé nem nagyon szabad berakni új madarat. Ha ugyanis beüt egy táplálékszegény időszak, és a szülők úgy ítélik meg, hogy nincs elég élelem ennyi utódnak, a túlélés érdekében a leggyengébbet habozás nélkül kidobják a fészekből. Talán kegyetlenül hangzik, de a természet törvényszerűségeinek megfelel és észszerű: inkább vesszen egy, akinek amúgy is a legrosszabbak az esélyei, mint hogy az egész család vonulása veszélybe kerüljön.

Mire mindezeket megbeszéltük, Szász Benedek végzett is a vasárnap kora délutáni etetéssel. A kicsiknek még a könnyebb emészthetőség végett kisebb darabokra tépte és ki is csontozta a naposcsibéket, a nagyobbacskáknak viszont némi tollat is hagyott már rajtuk.

– A gólyák a csontot megemésztik, a tollat, szőrt, pikkejt viszont köpetelik – avatott be. – Ha teljesen letisztítanám a csibéket, nem indulna be a köpetelési reflexük, és amikor először táplálkoznak a természetben, nem tudnának megbirkózni az étellel. Ezzel is a való életre igyekszünk felkészíteni őket.

A korábbi években, hortobágyi madarászok is felneveltek gólyákat, és az őszi vonuláskor engedték szabadon őket. Ezek a madarak azonban egytől egyig afrikai leveses fazékokban végezték, nem féltek ugyanis az embertől. A zalai madarászok ezt szeretnék elkerülni – hogy sikerült-e, az majd akkor derül ki, ha a felnevelt és persze meggyűrűzött fiókák valamelyikét valahol visszafogják, azonosítják. Fenékpusztán nagyon várják a visszajelzéseket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!