Az állatok karácsonya

Maros Sándornétól, az egyesület titkárától megtudtuk: a programot éppen öt évvel ezelőtt indították el fiatal egyesületi tagjaik, élükön Faggyas Ferenccel.

- Az állatok karácsonyán azokat a cica- és kutyabarátokat várjuk, akik szeretnék az ünnepeket szebbé tenni a magányos, elhagyott állatok számára is - hallottuk Maros Sándornétól. - Ők ilyenkor megajándékozhatják lakóinkat tápokkal, más típusú eledelekkel, illetve minden olyan dolgot szívesen veszünk, ami segítséget jelent az állatok gondozásában. Legnagyobb örömünkre sok a fiatal, akik elviszik sétálni az ebeket, megsimogatják őket - s ennek utóbbiak igen örülnek...

Maros Sándorné jelezte: természetesen, a jószándékú emberekre az ünnepek után is számítanak, 2017-ben például már egyetlen telefonhívással is tudják támogatni az egyesület működését. Februárban elindítják újabb ivartalanítási akciójukat, melynek fókuszában most a cicák állnak majd, ősszel ugyanis elkeserítően sok macsek érkezett a menhelyre, egynapostól a pár hetesig. Továbbá bírják a városi önkormányzat ígéretét egy betegszoba-lábadozó felépítéséhez.

Nagy Kata (a kép jobb szélén) Neubauer Emmával, Farkas Lucával, Varga Petrával és Várhelyi Hannával, illetve néhány adományukkal egy kennel előtt. Annyi mindent hoztak, hogy felsorolni is nehéz
Fotó: Horváth-Balogh Attila

A programra 30 kilogrammnyi táppal érkezett Baranyai László és kislánya, Baranyai Dóra, illetve unokaöccse, Zsiborás Gábor.

- Most jöttünk először, egyik ismerősünktől értesültünk az akcióról - hallottuk Baranyai Lászlótól. - Sajnáljuk az állatmenhely lakóit és azt, hogy ennyi felelőtlen ember van, aki nem érzi át, hogy állatot tartani felelősség is.

Geiszl Attila és lánya, Geiszl Sára szintén tápot, kutyaszalámit hozott, a Nagy Kata vezette Zhafíra Hastáncstúdió tagjai pedig két autóval érkeztek, ezért inkább eltekintenénk az általuk hozottak felsorolásától.

- Először jöttünk, s az ötlet úgy született, hogy a tanítványaim kivétel nélkül állat- és kutyabarátok - hallottuk Nagy Katától. - Nem, mi nem sajnáljuk ezeket a menhelyi kutyusokat, az túl negatív tartalmú kifejezés, inkább úgy fogalmaznék, hogy együttérzünk velük...