Anjou-király, teknő és lángos a Homokkomáromi tájház avatón

Az estébe nyúló eseménysorozat délután ünnepséggel kezdődött. Ugyanis Árpádházi Szent Margit, Szent Erzsébet és IV.Béla  után idén újabb uralkodó emlékműve kapott helyet a kegytemplomhoz vezető úton. Az életnagyságú, két méter magas szobor a hagyományokhoz híven a tizenegyedik Csingahegyi Napok művészműhelyében készült.

– Károly Róbert király sokat tett a hazáért, munkássága, személye útmutató volt, ezért idén őt keltettük életre – mondta Tislér Zoltán, az alkotótábor ötletgazdája. – Jóval masszívabb tölgyfát használtunk a szobor faragásakor, mint amilyet például egy női test megformálásánál szoktunk. Az alkotás ezúttal is Boa Endre fafaragó népi iparművész munkáját dicséri. A mérete miatt daruval szállítottuk a helyére, a Mise útra – összegezte Tislér Zoltán.

Fotó: Szakony Attila

Megjegyezte: a faluban másutt is nyomot  hagytak a művészek. Egyikük, Csávás Csaba Emese álmát faragta ki fából. Az alkotás egy magánháznál kapott helyett.

Több művész összefogásával pedig faragott kapu készült, amely a néhai Csirkés Karcsi egykor düledező, ma viszont már tetszetős külcsínű házát keretezi. A falu szívében álló épületet nemrég hozatta rendbe a község vezetése, több szorgos helyi lakossal karöltve. Jócskán akadt dolguk.

Fotó: Szakony Attila

– Két helyiség szinte teljesen romos volt – mondta Singula Ferencné polgármester. – A betonozáson túl ki is festettük. Nem cél nélkül, mivel hosszú idő után ismét élettel szerettük volna megtölteni. Olyan tájházat alakítottunk ki, ami a régi, falusi otthonok hangulatát idézi – jelezte.

A kis parasztház immár nyitva áll a látogatók előtt. Olyan kincseket lehet benne felfedezni, melyek a mai világban már csak kevés helyütt lelhetőek fel. A komáromi asszonyok féltve őrzött, egykori becses dolgaival van tele mindhárom kis helyiség: falvédőkkel, lavórral, kredenccel, „teknyővel”, helyi népviseletekkel. A széles kasmírszoknyában pár évtizede a misére ment viselője...

– Ez a bongyorkendő pedig már 70 esztendős is elmúlt – részletezte tárlatvezetés közben Bella Józsefné Ilike, a tájház (egyik) szíve-lelke. – Ebben a felpúpozott faágyban, ami tele van hímzett kispárnákkal, még mindig szép az álom – ecsetelte Ilike.

A kuckót, ahogy a szobrot is, megáldották Lakatos István akolitus közreműködésével. A ceremónia után a kultúrházban dínom-dánom várta a vendégeket. A falunapon volt minden, lángostól a borig, mi szem-szájnak ingere.

Finomságból és jó buliból  másutt sem volt hiány a megyében. A hahótiak szintén mulattak, ahogy a balatonmagyaródiak és a petriventeiek. A csörnyeföldiek sem maradtak ki a jóból. A tegnap rendezett búcsún sokan dalolták az örökifjú slágercsillaggal közösen az ismert dalt, hogy „nem csak a húszéveseké a világ”...