Hírek

2017.04.24. 17:15

A felvidéki kitelepítettek szenvedéseit soha nem lehet elfeledni

Zalaegerszeg - Paál István, a Zalai Magyar Nemzeti Szövetség és a Rákóczi Szövetség Zalaegerszegi Szervezetének elnöke a közelmúltban megtartott történelmi emléktúrájukról tájékoztatta lapunkat.

Olvasó

Az országgyűlés április 12-ét a felvidéki kitelepítettek emléknapjának nyilvánította. A zalai szervezetek a Rákóczi Szövetség pályázatát elnyerve emléktúrát szerveztek tagjaiknak, barátaiknak, a zalaegerszegi Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium diákjainak és a Rákóczi Szövetségének ifjúsági tagjainak részvételével.

Kellemes kirándulóidőben sűrű programot tervezve, az emléknaphoz kapcsoltan más történelmi színhelyeket is meglátogattak az utazók. Az első célpont Ausztria-Magyarország legnagyobb katonai létesítménye, a komáromi erődrendszer volt, amelynek létesítését a napóleoni háborúk kényszerítették ki. Igazából az 1848-49-es szabadságharcunk időszakában lett a stratégiailag hasznosított legfontosabb erődrendszer. Bevehetetlenségét és fontosságát nemcsak az itteni három ütközet támasztja alá, hanem az is, hogy a világosi fegyverletétel után, még másfél hónapos helytállás során, a teljes amnesztia kiharcolásáig Klapka tábornok vezérlete alatt állt.

Nagymegyeren, az 1947-48-ban deportált és kitelepített magyar lakosok emlékművénél
Fotó: ZMNSZ

A vár kiállítása, a történetét bemutató film sok információval szolgált, amely sokak számára megdöbbentő is volt. Az erődrendszer, amelynek másik része a Duna bal partján, a szlovákiai Komarnóban van, a világörökségre felterjesztés alatt áll.

A következő állomás Nagymegyer városka volt, amelynek emlékművénél nemzeti és egyesületi díszletekkel Paál István elnök, Sümegi Pál és Kruppa János alelnökök, valamint Illés Csaba tanár, az ifjúsági szervezet vezetője szervezésével koszorúzással és tiszteletadással emlékeztünk a 71 évvel ezelőtt megkezdődött - Európában lakosságcsereként "eladott" - gyalázatos kitelepítésekre.

Dunaszerdahely, a Csallóköz fővárosa következett, ahol a kitelepítettekre emlékezést koszorúzás zárta a megkapó, igényes emlékműnél. Itt is felidéztük a magyar családok szétszakításának, nincstelenné tételének, kiebrudalásának fájdalmas és állatias gyakorlatát, az alaptalan kollektív bűnösség elvét deklaráló Benes-féle dekrétum végrehajtását, amely az akkori nemzetközi politikai elit szégyene volt, és mai érvényessége miatt jelenkorunk gyalázata is. Emlékeztünk az ezer éve őshonos honfitársaink több tízezres tömegének kisemmizetten, szülőföldjükről történt kitoloncolására. Az emléktúrán részt vevők közül többen családilag is érintettek voltak.

Örömünkre szolgált, hogy a dunaszerdahelyi polgármesteri hivatalban lelkesülten közölték, a hó végi Szent György-napi ünnepükön testvérvárosi kapcsolat létesülése alapján városunk vezetőit is várják szeretettel.

A következő célpontok a magyar történelem egyéb eseményeihez kapcsolódtak. Átlépve Pozsony mellett a hármas határnál, Ausztriában folytattuk utunkat Haimburg felé, ahol az eddigi síkságot dombok, hegyek váltották fel. A kedves osztrák kisvárosból kiinduló Braunsberg - Barnahegy - több ezer éves történelmi színhely a kelták, rómaiak korából, s jelenleg természetvédelmi területként sokak kirándulóhelye. Viszont nekünk magyaroknak ennél sokkal többet jelent. A több mint 360 méter magas, lapos tetejű hegy történelmünk és hadtörténetünk talán legnagyobb sorsdöntő eseményének, a 907. július 3-7. közötti pozsonyi csatának centruma volt.

A 907-es pozsonyi csata emlékhelyét, és a magyar történelem több fontos helyszínét is felkeresték az utazók
Fotó: ZMNSZ

A magyarságnak nem legyőzésére, hanem deklaráltan kiirtásra érkező bajor, frank vezetésű, összevont európai sereg (többszörös túlereje ellenére) megalázó vereségben megsemmisült Árpád hadaitól, aki e hegy tetejét használta vezérlő posztjául. Erre emlékezve és fejet hajtva, egyesületeink zászlóival, Árpádékra utaló zászlókkal és egyéb transzparensekkel felvértezve készítettünk közös fényképeket. Ezzel tettük emlékezetessé hőseink emlékhelyéhez történt zarándoklatunkat.

Gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban, a Duna folyásában, amely közel 20 kilométer hosszan látható. De gyönyörködtünk a Dunába északról érkező Morva folyó torkolati területe felett kiemelkedő sziklánál Dévény várában is, amelyre, mint magyarhon kapujára Ady híres verse is utal: "Szabad-e Dévénynél betörnöm új időknek új dalaival?"

A két folyó zárja keretbe az alattunk elterülő Morva-mezőt, ahol sok csata zajlott, nem csak IV. (Kun) László királyunk szintén hazamentő győztes csatája.

Utunkat a valamikori római limesen folytattuk a közeli Bad-Deutsch Altenburgba, amelynek határában találhatók a római kori Carnuntum romjai. 80 ezer főre taksált lakosságával Pannónia tartomány fővárosa volt, meghaladva a mi óbudai Aquincumunkat is.

Átlépve a határon, Rajkán, mint Árpád keleti hadmozdulatainak helyén, az evangélikus templom előterében a Kárpát hazában 2007-ben elsőként állított pozsonyi csata emlék kopjafánknál megemlékezést és koszorúzást tartottunk a csata közelgő 1110. évfordulója alkalmából.

Utolsó állomásunk Mosonmagyaróvár, ahol a valamikori határőr laktanya előtti téren Dudás laktanyaparancsnok által vezényelt sortűznek rengeteg áldozata volt. Az áldozatok tiszteletére emelt emlékműnél és a kopjafáknál mécsesek gyújtásával és koszorúzással róttuk le kegyeletünket az 56-os áldozatok emléke előtt.

Innen, az egész nap élményeivel gazdagodva, hazaindulva a magyar történelem egyéb érdekes eseményeiről hallhattak buszozás közben a résztvevők, akik megelégedéssel köszöntek el utazó társaiktól.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!