Bemutatkozó kiállítás: Alkotó kezek munkái

A falak mentén elhelyezett asztalokon és a falon kitűzve sokféle kézműves technikával készülő dísztárgy, ékszer, ajándéktárgy, játék árulkodott arról, hogy szorgalmasan és örömmel működik a helyi kézműves csoport.

Gyerkó Gábor polgármester az önszerveződő alkotócsoport megalakulása nyomán érzett örömét fejezte ki, s mint elmondta Egerváron nem ritka, hogy az emberek kitalálnak valamilyen újdonságot, és azért tevékenykednek. Ez az önszerveződés is előbbre viszi a település ügyét.

Viszket Józsefné, az ötletegazda egy horgolt macit, Horváth Jánosné pedig az általa varrt pompom-szőnyeget mutatja
Fotó: Katona Tibor

A kiállítást Manninger Beáta nyitotta meg. Beszédében Andorka Rudolf szociológus közösségekről alkotott véleményét idézte, miszerint a közösségek alapvetően a szocializáció részét kell, hogy képezzék. E gondolatot folytatva számolt be arról, hogy a rendszerváltás körüli időszakban ismét megkezdődött a családon kívüli kis közösségek szerveződése. Azonban a kilencvenes évek végére, nem utolsósorban az internet hatására lazulni, kopni kezdtek a kapcsolatok, és ez a folyamat tovább tart. Ezért igen nagy a jelentősége az egervári, és az ahhoz hasonló kis alkotó közösségek létrejöttének.

De mi is hozta össze őket? Erről az ötletgazda Viszket Józsefnét kérdeztük.

– Sokféle kézműves dologgal foglalkozom, és látom, hogy az embereket érdekli az alkotás, örömet okoz nekik. Elkezdtem szervezni a csapatot. Először horgolás, kötés, amit sokan tudnak, aztán újabb technikákkal, például körmöcskézéssel, decoupage technikával is foglalkoztunk, rongyszőnyeget szőttünk, és terveink között szerepel még további kézműves technikákat megismerni, például a kosárfonást is. Egy éve alakult a csoportunk, körülbelül tízen vannak, akik állandóan jönnek. Itt a közösségi házban dolgozunk, és arra nagyon büszke vagyok, hogy a 7-10 éves gyerekek is jönnek, boldogan dolgoznak velünk – mondta a csoport vezetője.