A Perkó család nem adja fel a reményt, hogy Adrián egyszer önállóan is képes lesz járni

- Még-még, menni akarok! De a lábacskáim sokszor nem engedelmeskednek! - ha gondolatait szavakra tudná váltani Perkó Adrián, más kívánsága nem lenne. „Csak" az, hogy járni tudjon...

Olvasóink előtt sem ismeretlen a hatéves kanizsai kisfiú és családjának története. Több ízben (itt és itt) írtunk már Perkó Adriánról, aki ikertestvérével, Dáviddal idő előtt látta meg a napvilágot. A korán születés mindkét kicsinél súlyos egészségügyi problémákat okozott. Dávid az egyik szemére nem lát, Adrián pedig agyvérzést kapott. Azért, hogy mindezt túlélje és egyáltalán élni tudjon, söntöt kellett beépíteni a testébe, ami az agyvizet a hasüregébe vezeti. Emellett izomtónus-problémákkal küzd. Beszélni, önállóan járni képtelen a kicsi, így huszonnégy órás ápolásra szorul. Mindez nemcsak lelki és fizikai terhet ró szüleire, hanem anyagit is.

A hétköznapok szomorúságában is megtalálják a boldog pillanatokat, mint mindig, amikor az egész Perkó család együtt van. A lelki és fizikai mellett az anyagi teher is nagy a családon
Fotó: Szakony Attila

Korábbi cikkeink révén sokakhoz eljutott Adrián és családja mindennapos küzdelme. Olvasóink pedig segítettek is: anyagilag és számos más úton-módon.

- Nagyon hálásak vagyunk mind a mai napig azért a sok támogatásért, amit annak idején kaptunk - mondta az apuka, Perkó Balázs, amikor újból meglátogattuk őket. Nem volt „véletlen" a vizit. Egyik ismerősük ugyanis jelezte lapunknak, hogy a kis Adriánnak ismét segítségre van szüksége. Oly' mértékben, ami meghaladja a szülők erejét, megoldó képességét.

- Ahhoz, hogy legyen némi remény arra, hogy Adrián önállóan is képes lesz járni, a folyamatos fejlesztéseken túl egy speciális járássegítő eszközre lenne szükség - vette át a szót Perkó-Méhes Anita, a kisfiú édesanyja.

- Kétéves kutatás után végre sikerült rálelnünk egy ilyen berendezésre, amely masszív rögzítése, valamint kialakítása révén stabil állásra és haladásra ösztönzi használóját. A forgalmazó ígéretet tett arra, hogy kedvezményesen, 200 ezer forintért megkapjuk az eszközt, amennyiben szakorvosi javaslatot követően a tb hozzájárul. Ha ez nem sikerül, akkor félmillió forintba kerül. A baj „csak" az, hogy nincs ennyi pénzünk - mondta keserűen az anyuka.

Épp ezért már sokan megmozdultak az egyik legismertebb közösségi oldalon, hogy a járássegítőhöz szükséges összeg valahogy összejöjjön.

- A Zalai Hírlap olvasóit is kérnénk, segítsenek a kisfiunknak. Az Új Therápiák a Sérült Gyermekekért Közhasznú Alapítvány vállalta, hogy az adó 1 százalékát náluk gyűjthetjük, amit aztán a kisfiunk kap meg. Ennek minden forintját az eszközre költenénk és a fejlesztésekre - így a szülők.

A modern járássegítőt a szűk, harmadik emeleti lakásban is tudná használni Adrián, míg a jelenlegit, amely eléggé elavult, csak kinti környezetben. Ehhez többemeletnyit kell cipelni - mind a kisfiút, mind pedig a berendezést. Emiatt is szeretnének kertes házba költözni Perkóék, ez egyelőre távolabbi vágy. Ahogy egy „saját" alapítvány létrehozása, amihez ügyvéd segítségét is kérné a család.

Miközben az anyukával és az apukával beszélgettünk, a két kisgyerek játszott. Önfeledten, ahogy tőlük telik, a maguk kis világában. Olyan szép lenne, ha mindezt úgy tehetnék, mint más, velük egykorú kis lurkó...

Aki szeretne segíteni adója 1 százalékával Adriánnak, az Új Therápiák a Sérült Gyermekekért Közhasznú Alapítványon keresztül teheti meg, aki pedig közvetlenül támogatná a családot, szerkesztőségünk közvetítésével teheti.