A művészet is egyfajta gyógymód - Értelmet nyernek a mindennapok

Az általuk készített festményeket, rajzokat, kerámiákat, kosárfonatokat, szőtteseket kiállítások alkalmával már a nagyközönség is megismerhette. A tárlatok címe Művészet és terápia. Annak jártunk utána szakértők bevonásával, hogyan segít az alkotó tevékenység a mentális betegséggel küzdőknek.- Az intézményben súlyos mentális betegeknek, elsősorban a skizofréniában szenvedőknek a rehabilitációs kezelését végezzük - mondta dr. László Marianna pszichiáter szakorvos.

Garai Ferenc délelőttönként kosárfonással foglalatoskodik az intézményben

- A komplex terápiának része a gyógyszeres és a pszichoterápia mellett a szocioterápia is - folytatta. - Ezen belül alkalmazzuk a munkaterápiát és a művészetterápiát, illetve a színjátszást. A terápiák lényege, hogy a krónikus betegség során fellépő funkcióvesztéseket próbáljuk felmérni és visszapótolni. A hosszú távú cél az, hogy ugyanúgy működhessenek ezek az emberek a mindennapi életben, mint ahogy bárki más. El kell mondani, hogy ez ritkán valósul meg. A pszichotikus betegség kezelésének fontos része, hogy a gyógyszereiket rendszeresen kapják a betegek. Ez itt, az otthonban biztosított, azonban az adaptációs szabadságok idején gyakran elmarad. Ennek oka és a betegség alapvető jellemzője, hogy a betegségbelátás hiányzik. Ezért fontos, hogy a diagnózis megszületésétől fogva a családot is bevonjuk a kezelésbe, ismerjék a betegség jellemzőit, tudják, mi miért történik.

Balról Kiss Róbert, mellette Gyuriczáné Zadravecz Kornélia és Szűcs Attila a szövödében. Itt textilszőnyegek készülnek

Ahogy a pszichiáter szakorvos kifejtette: a szkizofrénia olyan krónikus elmebetegség, amelynek során elsősorban a személyiség, a gondolkodás, az ítélőképesség, az érzelmi élet változik meg, hallucinációk, téveszmék jelentkeznek következményes szorongással, alvászavarral.

Mint mondta: a művészetterápia csak akkor kezdődhet, ha a betegséget egyensúlyba hozták és a beteg tünetmentes.

- A betegség fiatal felnőtt korban indul, erős a genetikai meghatározottsága, kialakulásához környezeti tényezők, negatív életesemények, kábítószerhasználat is hozzájárulhat. Ha korán felismerjük a tüneteket: a magatartás megváltozását, a furcsa gondolatok jelentkezését, a téves észleléseket, az inaktivitást, akkor a betegség kezelhető lehet. Hosszú ideje fennálló betegség esetén úgynevezett reziduális állapot alakul ki, melyet elsősorban a kiüresedettség, az érzelemszegénység, a késztetéshiány jellemez.

Egy freskó készítése van jelenleg folyamatban az otthonban. A háttérben látható a falon, előtte az alkotók: balról Bakán Mária, Kocsis Antal, Szűcs István, Varga Károly, mellette Gyuriczáné Zadravecz Kornélia művészetterapeuta és dr. László Marianna pszichiáter szakorvos Fotók: Korosa Titanilla

- Két és fél éve vettem át a csoportot - mondta Gyuriczáné Zadravecz Kornélia művészetterapeuta. - Korábban több festőművész, művésztanár is tartott foglalkozásokat az otthonban, például Petki Péter, Tánczos György, majd Szőke Veronika. Eleinte azt figyeltem, melyikük hogyan nyúl a színekhez, milyen motívumokat használ. Mindannyian máshogy élik meg az alkotás folyamatát. Volt olyan ellátott, akinél fekete boszorkányok röpködtek a képeken, emlékezetből dolgozott. A legutóbbi kiállításon ezt felváltották az élénk színek. Egy másik gondozott iparművészeti főiskolát végzett, nagyon magas technikai színvonalat produkál akár a kerámiaműhelyben, vagy akvarell készítéskor, viszont a kreativitását elvesztette. De van olyan résztvevője is a művészetterápiás foglalkozásoknak, aki csak saját ötletből dolgozik, a kreativitása tökéletes, de technikailag időnként akadozik.

- Betegeink nagy része szavakban, beszéd útján nehezebben fejezi ki magát, ezért is fontos, hogy más utakat is találjunk az önkifejezéshez - magyarázta dr. László Marianna. - Ehhez kiváló lehetőség a művészetterápia. Az alkotásokat nem elemezzük, diagnosztikai célra nem használjuk. Itt az alkotás folyamatában van a gyógyító erő, ez az, ami felszabadít, erőt ad, általa válik kimondhatóvá a kimondhatatlan.

- Az élmény, az alkotás öröme a fontos számukra - tette hozzá Gyuriczáné Zadravecz Kornélia. - Egyik ellátottunk nagyon zárkózott, évek óta itt él, nagyon jól dolgozik, de hosszú hónapokon át nem tudtam vele szóban kommunikálni. Egyik kiállításon sokan érdeklődtek a képei iránt, jelen volt a családja is, de mindez nem hozott áttörést. Majd tavaly egy nagykanizsai kiállításon az egyik rádiós adásba szerettek volna vele interjút készíteni. Tartottunk tőle, hogy ez hogyan sikerül majd. A végeredmény olyan jó lett, hogy visszahallgatva teljesen logikus és érthető volt minden mondat. Azóta beszél és kérdez. Tehát nem lehet tudni, mi az, ami elindítja a változást.

- A betegeknek nem elsősorban az intellektusuk épül le, hanem az érzelmi életük - vette át a szót a pszichiáter. - Megszakadnak a szociális és a családi kapcsolataik, mert a betegség aktív zajlása idején számtalan megoldhatatlannak tűnő helyzet adódik, amit segítség nélkül nehéz helyrehozni. Ennek hatására a betegek magukba fordulnak, izolálódnak, napjaik gyakran üresen, tevékenységek nélkül telnek el. Létezik út feléjük, csak meg kell találni. Ehhez egy út a művészetterápia és a munkaterápia, amivel készségeket tartunk szinten, illetve fejlesztünk, értelmet nyernek a mindennapok, az otthonok elidegenítő, zárt világa kinyílik, lépéseket tehetünk az előíteletek megdöntésében.

Délelőttönként kerámia, kosárfonás, textilszövés a program, ezek afféle termelő tevékenységek az otthonban, a termékek megvásárolhatók. Innen csak indokolt esetben lehet hiányozni.

- A képzőművészet terápia délutáni program, szabadidős tevékenység, amin bárki részt vehet - magyarázta Gyuriczáné Zadravecz Kornélia. - A lényeg, hogy a gondozottak ideje ki legyen töltve, legyen napirendjük, ne gondolkodjanak a sorsukon, hanem találják meg a kibontakozás lehetőségét, és ennek lényeges része mind a munka, mind a szabadidős program. A kettőt nem választjuk igazán szét, az alkotás folyamata és annak hatása mindkét területen jelen van.

Rátérve a foglalkozásokra, illetve azok lebonyolítására, a terapeuta elmondta: lassan és nehezen lehet az ellátottakat kimozdítani és eredményt elérni velük, viszont ha a gyógyszerelés megfelelő, akkor jól szinten tarthatók és tovább is fejleszthetők.

- A foglalkozásokon eleinte próbáltam konkrét feladatot adni, de ez nem működött - avatott be. - Ez nem baj, sőt, jó, ha van saját elképzelésük a munkáról. Hozok könyveket, képeket, művészi alkotásokat, de kiállításokra is eljárunk, mindebből ötleteket merítenek. Ritka, hogy belenyúlok a munkájukba, de nem is akarok. Szóban beszéljük meg a lépéseket. Mindegyikük máshogy közelíti meg az alkotói folyamatot, fontos a kiinduló segítség, az első löket, ami után már sok esetben beindul az önálló munka. Technikailag is fejlődnek, van olyan, aki eleinte csak ceruzával rajzolt, aztán zsírkrétával, most viszont már fest. A művek "színesedése", vagyis az élénkebb színek használata azt mutatja, hogy jobb a lelkiállapotuk, a hangulatuk. A megszokotthoz nagyon ragaszkodnak, az állandóság fontos nekik, hogy tudják, honnan induljanak és merre tartanak. Néha persze változás is kell, hiszen belefáradnak a mókuskerékbe. Ilyenkor kimegyünk rajzolni a szabadba, vagy megnézünk egy kiállítást. A saját tárlatok óriási elismerést és eseményt jelentenek, már körülbelül húsznál járunk. Örülnek és mosolyognak, ünnepelnek, úgyhogy ezekre szükség van. A legutóbbi kiállítás után is azt láttam, hogy megnyugszanak - előtte sokat készültek és igyekeztek a legjobbat nyújtani. Többségük nem képzett művész, hanem az otthon falai között bontakozott ki a tehetsége, itt találtak rá saját módszerükre, stílusukra.

A foglalkozásokon és a munkában is - mint mondták - az idősebbek az aktívabbak. Köztük vannak, akik már évtizedek óta az otthon lakói. A Művészet és terápia kiállításokon közel 20-an állítanak ki, míg a munkaterápia keretében a 160 lakónak mintegy felét foglalkoztatják.

A terápiás foglalkozásokhoz kapcsolódóan a következő évre országos alkotótábort terveznek, amit a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Zala Megyei Kirendeltsége szorgalmaz.