Hírek

2016.07.13. 15:25

A Luther-kabát nem lesz poros - Deme Dávid lelkész nyugdíjba ment

Nagykanizsa – „Az érettségi után azonnal besoroztak, mert lelkésznek készültem. A katonaság alatt folyamatos lelki nyomás alatt tartottak. Titokban sokat sírtam, de nem tudtak megtörni.”

Szabó Zsófia

Mesélt élete legnehezebb időszakáról is Deme Dávid evangélikus lelkipásztor, aki a közelmúltban „köszönt" el – majd' negyven évi szolgálati idő után – hivatása aktív gyakorlásától. Nem végleg akasztotta fogasra a Luther-kabátot a kanizsai evangélikus egyházközség igazgató-lelkésze, hiszen az Úrtól és a hívektől nem akar megválni.

– Sokan azt hiszik, aki lelkész családba születik, mint én, könnyen válik később az Úr szolgálójává. Engem épp' azok az idők erősítettek meg, amikor el akartak téríteni a hitemtől – kezdett életútjának elbeszélésébe Deme Dávid.

A lelkipásztor életében minden zökkenőmentes volt, egészen a gimnázium befejezéséig. A hetvenes években érettségizett az atya. Azokban az időkben viszont – elmondása szerint –„kipécézték" a vallásos embereket.

Nem végleg búcsúzott el a hívektől Deme Dávid evangélikus lelkész. Lakása ajtaja továbbra is nyitva áll az emberek előtt. Fotó: Gergely Szilárd

– A teológiára felvételt nyert katolikus, református és evangélikus fiatalokat – köztük engem is – rendkívüli behívóval, egyik percről a másikra elvittek katonának.

A laktanyában megkülönböztetett bánásmódban részesült a „papok csoportja".

– Nyilvánvaló volt, hogy teljesen meg akarnak törni bennünket. Lelki nyomás, fizikai teherbíró képesség próbák, büntetéssel való fenyegetőzés – csendben tűrtük, mind a harminchárman. Az én hitemet egyébként éppen ez a terror szilárdította meg. A sors fura fintora, hogy később mégis szakaszparancsnoki megbízatást kaptam.

Deme Dávid a rögös katonaévek után végül elvégezte a teológiai akadémiát. Felszentelték, megnősült, és lelkész feleségével közösen a vas megyei Ostffyasszonyfán, valamint a környező szórványfalvakban látták el feladataikat.

A rendszerváltáskor új utak nyíltak a lelkész életében. Zalába költözött a családjával, ahol a kanizsai, környéki evangélikusok szolgálatát látta el, neje, Deméné Smidéliusz Katalin a sandiakét.

– Váratlanul aztán olyan dolog történt, amire sohasem gondoltam volna. Meghívtak előadást tartani az egyik kanizsai laktanyába. Amikor az épületbe léptem, az egyik őrnagy a fülembe súgta a köszöntésünket: Erős vár a mi Istenünk. Ebből tudtam, hogy a tisztek között is van evangélikus. Majd három katona jött oda hozzám, s megkérdezték, hogy kereszteltethetnék meg gyermekeiket. Akkor már fel merték vállalni a hitüket.

A következő huszonhat év, ami Deme Dávid életében aktív szolgálattal telt, kárpótolta a korábbi nehézségekért. Megszületett negyedik gyermekük, így éltek nagy családként az evangélikus hívekkel. Eközben finn testvérgyülekezete és saját kórusa is lett az egyházközségnek. Baráti kapcsolat épült ki más helyi felekezetekkel. Ám templomfelújítások is dicsérik a munkáját.

– A nyugdíjas évek alatt sem szeretnék tétlenkedni – mondta mosolyogva a tisztelendő. – Végre több időt tudok szentelni a családomra. De az ajtónk továbbra is nyitva áll a felebarátaink előtt. Mivel most is úgy gondolom: nekünk, embereknek, testvéri közösségben kell együtt élnünk. Nem pedig egymás mellett, csendben elmenni...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!