28°
28°
14°

A falusi kisiskolák fekete éve

Körkép - Szinte biztos, hogy idén tovább csökken a falusi iskolák száma, a törvényi változások ugyanis lehetetlenné teszik a jelenlegi formában való működtetést. Sok önkormányzat a bezárás mellett döntött, ám akadnak olyan települések is, ahol nem törődnek bele a mai magyar valóságba, s más lehetőséget keresnek.

A törvény kötelező feladatként határozza meg az önkormányzatok számára az óvodai és az általános iskolai oktatás biztosítását. E szabálynak még akkor is eleget kell tenni, ha egy település történetesen nem tart fenn oktatási intézményt. Ez utóbbi előírással hamarosan több dél-zalai településnek is meg kell barátkoznia, az elmúlt időszak törvényi változásai – az állami normatíva drasztikus csökkentése és az önhikis támogatás szigorítása – miatt sok helyen képtelenek tovább finanszírozni a helyi oktatást.

– Nincs más választásunk, be kell zárnunk az iskolát – szögezte le Kanász János, Surd polgármestere. – A kormány nem hagyott más lehetőséget, ha tovább szeretnénk működtetni az intézményt, akkor le kellene mondanunk a 30 millió forintos önhikiről, ez pedig egyenlő lenne a csőddel. Azok az önkormányzatok ugyanis elesnek a támogatástól, ahol nincs meg a megfelelő gyereklétszám.

Márpedig a surdi iskolában jóval kevesebb diák tanul, mint a törvényi minimum. Az intézmény 8 évfolyamán összesen 34 gyerek koptatja a padokat, van olyan osztály, ahol csupán két tanulót oktatnak. Egy hagyományos általános iskolában egyébként 15 fő a minimális létszám osztályonként, ám Surdon – nemzetiségi iskola lévén – elegendő lenne a 8 fő is. Sajnos az intézmény ennek a keretszámnak sem tud megfelelni.

– Mindent megtettünk azért, hogy megmentsük az iskolát a bezárástól, ám itt helyben a környező településekkel nem sikerült megegyezni – folytatta a polgármester. – A nemespátróiak már évekkel ezelőtt Nagykanizsára hordták a gyerekeket, s a liszóiak is hasonlóképpen döntöttek. Beleznával meg hiába is társultunk volna, a gyereklétszám akkor sem érte volna el a szükségeset. Nem tudunk mit tenni, be kell zárni az iskolát, s ami fájóbb, a pedagógusokat is szélnek kell eresztenünk.

A kilátások pár kilométerrel odébb, Beleznán is hasonlóak, a tervek szerint a tanév végén itt is bezárják az általános iskolát, s elküldik a tanárokat.

– Ugyanabban a cipőben járunk, mint a surdiak, ugyanis nálunk is roppant alacsony – 22 tanuló – a gyereklétszám – árulta el Jancsecz Lajos, Belezna polgármestere. – Ha az iskola megtartása mellett döntöttünk volna, akkor 25 millió forintról, pontosabban önhikis támogatásról mondott volna le a falu. Minket egyébként nem ért váratlanul ez a helyzet, már januárban tudni lehetett, hogy sokáig nem tartható fenn ez a rendszer.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Nincs más választásunk, be kell zárnunk az iskolát – szögezte le Kanász János, Surd polgármestere. – A kormány nem hagyott más lehetőséget, ha tovább szeretnénk működtetni az intézményt, akkor le kellene mondanunk a 30 millió forintos önhikiről, ez pedig egyenlő lenne a csőddel. Azok az önkormányzatok ugyanis elesnek a támogatástól, ahol nincs meg a megfelelő gyereklétszám.

Márpedig a surdi iskolában jóval kevesebb diák tanul, mint a törvényi minimum. Az intézmény 8 évfolyamán összesen 34 gyerek koptatja a padokat, van olyan osztály, ahol csupán két tanulót oktatnak. Egy hagyományos általános iskolában egyébként 15 fő a minimális létszám osztályonként, ám Surdon – nemzetiségi iskola lévén – elegendő lenne a 8 fő is. Sajnos az intézmény ennek a keretszámnak sem tud megfelelni.

– Mindent megtettünk azért, hogy megmentsük az iskolát a bezárástól, ám itt helyben a környező településekkel nem sikerült megegyezni – folytatta a polgármester. – A nemespátróiak már évekkel ezelőtt Nagykanizsára hordták a gyerekeket, s a liszóiak is hasonlóképpen döntöttek. Beleznával meg hiába is társultunk volna, a gyereklétszám akkor sem érte volna el a szükségeset. Nem tudunk mit tenni, be kell zárni az iskolát, s ami fájóbb, a pedagógusokat is szélnek kell eresztenünk.

A kilátások pár kilométerrel odébb, Beleznán is hasonlóak, a tervek szerint a tanév végén itt is bezárják az általános iskolát, s elküldik a tanárokat.

– Ugyanabban a cipőben járunk, mint a surdiak, ugyanis nálunk is roppant alacsony – 22 tanuló – a gyereklétszám – árulta el Jancsecz Lajos, Belezna polgármestere. – Ha az iskola megtartása mellett döntöttünk volna, akkor 25 millió forintról, pontosabban önhikis támogatásról mondott volna le a falu. Minket egyébként nem ért váratlanul ez a helyzet, már januárban tudni lehetett, hogy sokáig nem tartható fenn ez a rendszer.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Nincs más választásunk, be kell zárnunk az iskolát – szögezte le Kanász János, Surd polgármestere. – A kormány nem hagyott más lehetőséget, ha tovább szeretnénk működtetni az intézményt, akkor le kellene mondanunk a 30 millió forintos önhikiről, ez pedig egyenlő lenne a csőddel. Azok az önkormányzatok ugyanis elesnek a támogatástól, ahol nincs meg a megfelelő gyereklétszám.

Márpedig a surdi iskolában jóval kevesebb diák tanul, mint a törvényi minimum. Az intézmény 8 évfolyamán összesen 34 gyerek koptatja a padokat, van olyan osztály, ahol csupán két tanulót oktatnak. Egy hagyományos általános iskolában egyébként 15 fő a minimális létszám osztályonként, ám Surdon – nemzetiségi iskola lévén – elegendő lenne a 8 fő is. Sajnos az intézmény ennek a keretszámnak sem tud megfelelni.

– Mindent megtettünk azért, hogy megmentsük az iskolát a bezárástól, ám itt helyben a környező településekkel nem sikerült megegyezni – folytatta a polgármester. – A nemespátróiak már évekkel ezelőtt Nagykanizsára hordták a gyerekeket, s a liszóiak is hasonlóképpen döntöttek. Beleznával meg hiába is társultunk volna, a gyereklétszám akkor sem érte volna el a szükségeset. Nem tudunk mit tenni, be kell zárni az iskolát, s ami fájóbb, a pedagógusokat is szélnek kell eresztenünk.

A kilátások pár kilométerrel odébb, Beleznán is hasonlóak, a tervek szerint a tanév végén itt is bezárják az általános iskolát, s elküldik a tanárokat.

– Ugyanabban a cipőben járunk, mint a surdiak, ugyanis nálunk is roppant alacsony – 22 tanuló – a gyereklétszám – árulta el Jancsecz Lajos, Belezna polgármestere. – Ha az iskola megtartása mellett döntöttünk volna, akkor 25 millió forintról, pontosabban önhikis támogatásról mondott volna le a falu. Minket egyébként nem ért váratlanul ez a helyzet, már januárban tudni lehetett, hogy sokáig nem tartható fenn ez a rendszer.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

Márpedig a surdi iskolában jóval kevesebb diák tanul, mint a törvényi minimum. Az intézmény 8 évfolyamán összesen 34 gyerek koptatja a padokat, van olyan osztály, ahol csupán két tanulót oktatnak. Egy hagyományos általános iskolában egyébként 15 fő a minimális létszám osztályonként, ám Surdon – nemzetiségi iskola lévén – elegendő lenne a 8 fő is. Sajnos az intézmény ennek a keretszámnak sem tud megfelelni.

– Mindent megtettünk azért, hogy megmentsük az iskolát a bezárástól, ám itt helyben a környező településekkel nem sikerült megegyezni – folytatta a polgármester. – A nemespátróiak már évekkel ezelőtt Nagykanizsára hordták a gyerekeket, s a liszóiak is hasonlóképpen döntöttek. Beleznával meg hiába is társultunk volna, a gyereklétszám akkor sem érte volna el a szükségeset. Nem tudunk mit tenni, be kell zárni az iskolát, s ami fájóbb, a pedagógusokat is szélnek kell eresztenünk.

A kilátások pár kilométerrel odébb, Beleznán is hasonlóak, a tervek szerint a tanév végén itt is bezárják az általános iskolát, s elküldik a tanárokat.

– Ugyanabban a cipőben járunk, mint a surdiak, ugyanis nálunk is roppant alacsony – 22 tanuló – a gyereklétszám – árulta el Jancsecz Lajos, Belezna polgármestere. – Ha az iskola megtartása mellett döntöttünk volna, akkor 25 millió forintról, pontosabban önhikis támogatásról mondott volna le a falu. Minket egyébként nem ért váratlanul ez a helyzet, már januárban tudni lehetett, hogy sokáig nem tartható fenn ez a rendszer.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

Márpedig a surdi iskolában jóval kevesebb diák tanul, mint a törvényi minimum. Az intézmény 8 évfolyamán összesen 34 gyerek koptatja a padokat, van olyan osztály, ahol csupán két tanulót oktatnak. Egy hagyományos általános iskolában egyébként 15 fő a minimális létszám osztályonként, ám Surdon – nemzetiségi iskola lévén – elegendő lenne a 8 fő is. Sajnos az intézmény ennek a keretszámnak sem tud megfelelni.

– Mindent megtettünk azért, hogy megmentsük az iskolát a bezárástól, ám itt helyben a környező településekkel nem sikerült megegyezni – folytatta a polgármester. – A nemespátróiak már évekkel ezelőtt Nagykanizsára hordták a gyerekeket, s a liszóiak is hasonlóképpen döntöttek. Beleznával meg hiába is társultunk volna, a gyereklétszám akkor sem érte volna el a szükségeset. Nem tudunk mit tenni, be kell zárni az iskolát, s ami fájóbb, a pedagógusokat is szélnek kell eresztenünk.

A kilátások pár kilométerrel odébb, Beleznán is hasonlóak, a tervek szerint a tanév végén itt is bezárják az általános iskolát, s elküldik a tanárokat.

– Ugyanabban a cipőben járunk, mint a surdiak, ugyanis nálunk is roppant alacsony – 22 tanuló – a gyereklétszám – árulta el Jancsecz Lajos, Belezna polgármestere. – Ha az iskola megtartása mellett döntöttünk volna, akkor 25 millió forintról, pontosabban önhikis támogatásról mondott volna le a falu. Minket egyébként nem ért váratlanul ez a helyzet, már januárban tudni lehetett, hogy sokáig nem tartható fenn ez a rendszer.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Mindent megtettünk azért, hogy megmentsük az iskolát a bezárástól, ám itt helyben a környező településekkel nem sikerült megegyezni – folytatta a polgármester. – A nemespátróiak már évekkel ezelőtt Nagykanizsára hordták a gyerekeket, s a liszóiak is hasonlóképpen döntöttek. Beleznával meg hiába is társultunk volna, a gyereklétszám akkor sem érte volna el a szükségeset. Nem tudunk mit tenni, be kell zárni az iskolát, s ami fájóbb, a pedagógusokat is szélnek kell eresztenünk.

A kilátások pár kilométerrel odébb, Beleznán is hasonlóak, a tervek szerint a tanév végén itt is bezárják az általános iskolát, s elküldik a tanárokat.

– Ugyanabban a cipőben járunk, mint a surdiak, ugyanis nálunk is roppant alacsony – 22 tanuló – a gyereklétszám – árulta el Jancsecz Lajos, Belezna polgármestere. – Ha az iskola megtartása mellett döntöttünk volna, akkor 25 millió forintról, pontosabban önhikis támogatásról mondott volna le a falu. Minket egyébként nem ért váratlanul ez a helyzet, már januárban tudni lehetett, hogy sokáig nem tartható fenn ez a rendszer.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Mindent megtettünk azért, hogy megmentsük az iskolát a bezárástól, ám itt helyben a környező településekkel nem sikerült megegyezni – folytatta a polgármester. – A nemespátróiak már évekkel ezelőtt Nagykanizsára hordták a gyerekeket, s a liszóiak is hasonlóképpen döntöttek. Beleznával meg hiába is társultunk volna, a gyereklétszám akkor sem érte volna el a szükségeset. Nem tudunk mit tenni, be kell zárni az iskolát, s ami fájóbb, a pedagógusokat is szélnek kell eresztenünk.

A kilátások pár kilométerrel odébb, Beleznán is hasonlóak, a tervek szerint a tanév végén itt is bezárják az általános iskolát, s elküldik a tanárokat.

– Ugyanabban a cipőben járunk, mint a surdiak, ugyanis nálunk is roppant alacsony – 22 tanuló – a gyereklétszám – árulta el Jancsecz Lajos, Belezna polgármestere. – Ha az iskola megtartása mellett döntöttünk volna, akkor 25 millió forintról, pontosabban önhikis támogatásról mondott volna le a falu. Minket egyébként nem ért váratlanul ez a helyzet, már januárban tudni lehetett, hogy sokáig nem tartható fenn ez a rendszer.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

A kilátások pár kilométerrel odébb, Beleznán is hasonlóak, a tervek szerint a tanév végén itt is bezárják az általános iskolát, s elküldik a tanárokat.

– Ugyanabban a cipőben járunk, mint a surdiak, ugyanis nálunk is roppant alacsony – 22 tanuló – a gyereklétszám – árulta el Jancsecz Lajos, Belezna polgármestere. – Ha az iskola megtartása mellett döntöttünk volna, akkor 25 millió forintról, pontosabban önhikis támogatásról mondott volna le a falu. Minket egyébként nem ért váratlanul ez a helyzet, már januárban tudni lehetett, hogy sokáig nem tartható fenn ez a rendszer.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

A kilátások pár kilométerrel odébb, Beleznán is hasonlóak, a tervek szerint a tanév végén itt is bezárják az általános iskolát, s elküldik a tanárokat.

– Ugyanabban a cipőben járunk, mint a surdiak, ugyanis nálunk is roppant alacsony – 22 tanuló – a gyereklétszám – árulta el Jancsecz Lajos, Belezna polgármestere. – Ha az iskola megtartása mellett döntöttünk volna, akkor 25 millió forintról, pontosabban önhikis támogatásról mondott volna le a falu. Minket egyébként nem ért váratlanul ez a helyzet, már januárban tudni lehetett, hogy sokáig nem tartható fenn ez a rendszer.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Ugyanabban a cipőben járunk, mint a surdiak, ugyanis nálunk is roppant alacsony – 22 tanuló – a gyereklétszám – árulta el Jancsecz Lajos, Belezna polgármestere. – Ha az iskola megtartása mellett döntöttünk volna, akkor 25 millió forintról, pontosabban önhikis támogatásról mondott volna le a falu. Minket egyébként nem ért váratlanul ez a helyzet, már januárban tudni lehetett, hogy sokáig nem tartható fenn ez a rendszer.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Ugyanabban a cipőben járunk, mint a surdiak, ugyanis nálunk is roppant alacsony – 22 tanuló – a gyereklétszám – árulta el Jancsecz Lajos, Belezna polgármestere. – Ha az iskola megtartása mellett döntöttünk volna, akkor 25 millió forintról, pontosabban önhikis támogatásról mondott volna le a falu. Minket egyébként nem ért váratlanul ez a helyzet, már januárban tudni lehetett, hogy sokáig nem tartható fenn ez a rendszer.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

A polgármester arra még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mit kezdenek majd a megüresedő épülettel, az elképzelések szerint a szociális ellátás területén hasznosítaná az ingatlant az önkormányzat.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

A fenti önkormányzatok az iskola bezárásával párhuzamosan nemrég arról is határoztak, hogy a diákokat a jövőben Kanizsára szeretnék járatni. A kérésnek a város közgyűlése sem szabott gátat, a következő évtől több környező kistelepülés fiataljait fogadják a kanizsai intézmények.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Eddig Miháld, Surd, Belezna, Fűzvölgy és Hosszúvölgy jelezte szándékát, hogy szeptembertől ide járatnák a diákokat – jelezte Szmodics Józsefné, a nagykanizsai művelődési osztály vezetője. – Hasonló megállapodást korábban már több településsel (Homokkomárom, Liszó, Nemespártó, Sormás) is kötöttünk. Sajnos, csak a diákokat tudjuk fogadni, a pedagógusokat nem áll módunkban átvenni, hiszen a városban is elbocsátások várhatók.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

Az osztályvezető hangsúlyozta: Kanizsán jelenleg nem jelent gondot a gyereklétszám, sőt, a jövő évtől várható 60-70 kisdiák miatt – pár intézmény esetében – engedélyt is kellett kérni az létszám túllépése miatt. Mindez azt is jelenti, hogy a kanizsai iskolák már most is befogadóképessük határát súrolják, így azoknak a kistelepüléseknek, amelyek esetleg később kívánnak megállapodást kötni a várossal, vélhetően elutasításban lesz részük.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Nálunk viszonylag elfogadható a gyereklétszám, jelenleg 94 tanulónk van, ám az állami normatíván kívül így is 17 millió forintot kell költenünk az intézmény fenntartására – jelezte Mándó Tibor, Miháld polgármestere. – Az iskola megtartása érdekében ugyan kötöttünk intézményfenntartói szerződést Kanizsával, ám alternatívaként az alapítványi formában történő működtetés is felmerült. Erről egyébként jelenleg is tárgyalunka Kincsesház Alapítvánnyal.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

Mint kiderült: az alapítvány országszerte több iskolát is működtet, Zalából pedig nemrég tömeges megkeresés érkezett hozzájuk.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Országszerte közel 200 település, ezen belül Zala megyéből mintegy 80 önkormányzat érdeklődött programunk iránt – árulta el Rab András, az alapítvány programvezetője. – Az előírt minimális gyereklétszám minket nem köt, szervezetünk ezért is jelenti az utolsó szalmaszálat a falusi iskolák számára. Számításaink szerint az intézmények jelentős részét olcsóbban tudjuk üzemeltetni, mint az önkormányzatok, mi ugyanis össze tudunk vonni munkaköröket – közös takarító személyzet a közeli iskolákban -, meg tudunk szüntetni felesleges státusokat – nem kell minden iskolába gazdasági vezető -, ugyanakkor tulajdonosi szemlélettel kezeljük a kiadásokat és a bevételeket.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

Rab András szerint egyébként a falusi iskolák többségében valódi értékteremtő munka folyik, amit a közoktatásban dúló viharok miatt felelőtlenség lenne veszni hagyni. A közvélekedéssel ellentétben a személyes figyelmet nyújtó kisiskolák nem maradnak el a túlzsúfolt városi intézményektől. A programvezető ugyanakkor azt is hangsúlyozta: alapítványuk nem iskolamegmentő szervezet, csupán az országban kialakult helyzet hozta, hogy a program bővülése több esetben intézményegyesülést is jelent, ami a zalai kisiskoláknak valódi alternatívát jelent a megmaradásra.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

– Úgy tűnik: az alapítvány segítségével sikerül megmenteni az iskolát – mondta Jakab Sándor, Újudvar polgármestere. – Az intézményt ugyan nem kellett volna még bezárni, ám 7-8. osztály jövőre már nem indulhatott volna. Ez pedig megpecsételte volna az intézmény jövőjét, hiszen ahol nincs nyolc évfolyamos oktatás, oda nem szívesen íratják be gyerekeiket a szülők.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

Mint azt a polgármester hangsúlyozta: az elvégzett számítások alapján olcsóbb lesz az iskola fenntartása alapítványi formában, a kalkulációk szerint közel harmadával csökkenhetnek a kiadások.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.

Az idei esztendő valószínűleg a kisiskolák fekete éveként vonul majd be a közoktatás történetébe. Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi vezetett mindehhez? Van-e felelőssége a szülőknek, akik a városi iskolába hordják gyermekeiket? S illetheti-e kritika azokat az önkormányzatokat, melyek még most, az utolsó pillanatban sem voltak képesek összefogni, társulni? Persze ezek már csak költői kérdések.


rákényszerülnek
Gyorsan tanulnak a fiatal ausztrál kéknyelvű szkinkek
Vén Diák / 45 perce
Keszthely végzős szakmunkás diákjai 2019-ben – Fotók, névsorok
Mutatjuk Keszthely 2019-es ballagóit.
Gyász
"Elhagytad a házat, amit úgy szerettél, Itt hagytál mindent, amiért küzdöttél. Kérjük a jó Istent, jól bánjon veled, Helyettünk angyalok simogassák fejed. Olyan drága voltál nekünk, Hogy azt nem pótolja senki, Lelkünk sebeit nem gyógyítja semmi." Megtört szívvel tudatjuk, hogy SZABÓ GÉZA Titán volt dolgozója életének 80. évében váratlanul elhunyt. Temetése 2019. július 20-án, szombaton 9 órakor lesz a lakhegyi temetőben. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik utolsó földi útjára elkísérik, gyászunkban együttérző szívvel osztoznak. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. A gyászoló család
"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szerető férjem, édesapánk, nagypapánk, apósom MÉHES JÓZSEF szerető szíve életének 73. évében méltósággal viselt, hosszú szenvedés után örökre megpihent. Temetése 2019. július 22-én, hétfőn 15 órakor lesz a nagykanizsai köztemetőben. Gyászmise aznap 8 órakor a felső templomban. Tisztelettel kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. Köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban együttérzéssel osztoznak. Földi életét, a velünk töltött időt, mosolyát, végtelen nagy jóságát sosem feledjük. A gyászoló család
"Mikor a testemet már roskadozva vittem, Váratlanul csendesen átölelt az Isten..." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KÓBOR LÁSZLÓ életének 91. évében elhunyt. Temetése 2019. július 22-én, hétfőn 15.15-kor kezdődő gyászmise után lesz a Bagod-Vitenyéd szentpáli temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
"Búcsúztam volna tőletek, De erőm nem engedett, Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZEKÉR ZOLTÁN JENŐ életének 62. évében elhunyt. Temetése 2019. július 22-én, hétfőn 14 órakor lesz a zalaboldogfai temetőben. Előtte 13.15-kor gyászmise. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KÁMÁN GERGELYNÉ szül. Nagy Irma életének 90. évében csendben elhunyt. Temetése 2019. július 23-án, kedden 15 órakor lesz a gellénházi temetőben. Előtte 14.15-kor gyászmise. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
"Elmegyek szeretteim, nehéz volt már az élet, Kopogok a jó Istenhez, bebocsátást kérek. Búcsúzok töletek, nekem így már könnyebb, Néha napján ejtsetek értem egy-egy könnyet." Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KÁSA ATTILA 47 éves korában, súlyos betegségben elhunyt. Örök nyugalomra helyezése 2019. július 23-án, kedden 14 órakor lesz a zalamindszenti temetőben. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy KISS JÁNOSNÉ szül. Kristóf Ilona méltósággal viselt betegségében, életének 81. évében örökre megpihent. Temetése 2019. július 24-én (szerdán) 11.30-kor lesz a keszthelyi Szent Miklós temetőben. Gyászmise aznap 8 órakor kezdődik a Fő téri templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. Drága emléke szívünkben örökké él. Gyászoló testvérei és családja
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy HORVÁTH TIBORNÉ szül. Góczán Edit Emma a Zala Volán nyugdíjasa hosszantartó betegség után, életének 69. évében örökre megpihent. Végső nyugalomra helyezése 2019. július 23-án 10 óra 30 perckor lesz a zalaegerszegi Göcseji temetőben. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjüök. Köszönetet mondunk a zalaegerszegi II-es Belgyógyásazt dolgozóinak és a Mónika-M Hospice Szolgálat dolgozóinak. Lányai, unokája, nővére és vejei
"Búcsúztam volna tőletek, De időm nem engedett. Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek." Bánatos szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy DOLGOS GYŐZŐ életének 69. évében váratlanul elhunyt. Temetése július 23-án, kedden 12 órakor lesz a zalaegerszegi Göcseji úti temetőben. Gyászolják: szerető felesége, lánya, testvére, Szőcs és Németh család
"Meghal minden, és elmúlik minden Pihenj csendesen Adjon neked az Úr örök nyugalmat és békességet. Béke poraira." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy DEVECZ JÁNOS okleveles építészmérnök életének 97. évében elhunyt. Hamvait a mikekarácsonyfai temetőben helyeztük örök nyugalomra. Emléke szívünkben él! Gyászoló család
"Mikor már a testemet roskadozva vittem, Váratlanul átölelt az Isten." Fájó szívvel tudatjuk, hogy PARRAGI ERNŐNÉ szül. Molnár Gizella életének 95. évében örökre megpihent. Temetése július 20-án, szombaton 10 órakor lesz a pókaszepetki temetőben. Előtte 9 óra 15 perckor gyászmise a templomban. Köszönjük az érte mondott imákat és az együttérzést. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
"A bánat, a fájdalom örökre megmarad, De te mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad." Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk IFJ. HORVÁTH TIBOR halálának 16. évfordulóján. Szerető családja
"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott, Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PINTÉR JÓZSEFNÉ szül. Gyergyák Erzsébet életének 83. évében elhunyt. Temetése 2019. július 19-én, pénteken 15 órakor lesz a Letenye városrész egyedutai temetőjében. Gyászmise előtte 14 óra 15 perckor a letenyei templomban. Kérjük, egy szál virággal búcsúzzanak Tőle. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Ezúton köszönjük meg mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban együttérzéssel osztoznak. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy BALOGH TERÉZIA a Szociális Otthon volt lakója 74 éves korában elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2019. július 19-én, pénteken 14 órakor lesz a zalaegerszegi Új temetőben. Gyászoló család
"Küzdöttél, de már nem lehet, a csend ölel át és a szeretet." Köszönetet mondunk mindazoknak, akik TÜSKE GYULA zalalövői (volt rádiházi) lakost utolsó útjára elkísérték, mély gyászunkban együttérzéssel osztoztak, vigasztaltak bennünket. Gyászoló család
"Küzdöttél, de már nem lehet, Csend ölel át és szeretet. Csak az hal meg, kit felednek, Örökké él, kit igazán szeretnek." (Kosztolányi Dezső) Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ID. DENKLER MIKLÓS hirtelen jött betegségében, életének 72. évében örökre megpihent. Felejthetetlen családtagunktól 2019. július 19-én (pénteken) 13 órakor veszünk búcsút a keszthelyi Új temetőben. Ugyanezen a napon emlékére a gyászmise 8 órakor kezdődik a Fő téri templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. Gyászolják: felesége, gyermekei, unokái, menye, veje, rokonai Drága emléke a szívünkben örökké él!
Emlékezünk VARGA JÓZSEFNÉ szül. Papp Sylveliette halálának első évfordulóján. Szerető családja
"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szerető édesanyánk, testvérem, nagymamánk, dédmamánk KOVÁCS ZOLTÁNNÉ szül. Tóth Erzsébet életének 82. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Végső nyugalomra helyezése 2019. július 19-én, pénteken 14 órakor lesz a kemendollári (ollári) temetőben. Gyászmise előtte 13 óra 15 perckor a pókaszepetki templomban. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Ezúton köszönjük meg mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban együttérzéssel osztoznak. Gyászoló család
Emlékezünk BÖDÖR JÁNOS halálának 7. évfordulóján. Szerető családja
"Tíz éve már, hogy elmentél, Hiányod fáj, mindig bennünk él, Mert tudjuk: lehetett volna másképp..." Fájó szívvel emlékezünk NOVINSZKI GERGELY halálának 10. évfordulóján. Szerető családja
Érzik Isten szeretetét / 45 perce
Egy nem mindennapi hittantábor az újudvari tévétorony tövében
Benedek Bálint
8080 méter magasra / 55 perce
Varga Csaba felért a Hidden Peak csúcsára
Költségvetés / 1 órája
Kásler Miklós: az Emmihez tartozó minden területre több forrás jut jövőre
dunai hajóbaleset / 1 órája
A Viking-kapitány óvadékának felülbírálatát kéri a főügyész
Magyar tudósok kutatása / 1 órája
Öntanuló szoftver találja meg és vágja ki a beteg sejtet
Retro és latin napok / 1 órája
A lenti fürdő is csatlakozott a Strandok Éjszakájához
Korosa Titanilla