A dzsungel lassan körbefonja az alsórajki „szellemkastélyt”

A német tulajdonos, akinek 2008-ban eladta az egykori Koller-kúriát a település, az ingatlan felé sem nézett az adásvétel óta. Korábban is foglalkoztunk az alsórajki kastély kálváriájával. A helyzet azóta sem lett rózsásabb. Sőt, csak tetéződött a probléma a romos épülettel és vele együtt a hatalmas parkkal. Különösen a hónap eleji, pusztító vihar cincálta meg alaposan az egykoron gyönyörű kúriát, ám az égiek nem kímélték annak kertjét sem.

A kastély jogos gazdája pedig évek óta sehol, hogy a kárt elhárítsa, egyúttal  a dzsindzsában rendet tegyen. Financiális nehézségekkel küzd, magyarán szólva eladósodott – mint erről anno beszámoltunk.

A múló idő nem kímélte a kastélyt. Az épületet már csak a csoda tartja össze Fotó: Szabó Zsófia

Így az alsórajkiak keresztje azóta is az objektum. A falu vezetése ugyan korántsem kis munkával felvette a kapcsolatot a sokáig nyom nélkül eltűnt tulajdonossal, aki ingatlanával kapcsolatos terveiről hol így, hol úgy nyilatkozott. Egyszer beruházáson gondolkodott, majd kisvártatva mégis segítséget kért a településtől: segítsenek vevőt találni a házra, amelynek rendbehozatala évekkel ezelőtt is több száz millió forintba került volna.

A közfoglalkoztatottak, köztük Gerencsér Józsefné, Németh Lászlóné és Sebők Eszter kemény és kitartó munkával próbálnak rendet teremteni a dzsungelben Fotó: Szabó Zsófia

- Szó volt arról is, hogy az önkormányzatunk megvásárolja a kúriát – ismerte el Boros Attila polgármester. – Ennek azonban anyagiak híján jogi akadályai is voltak, ezért  letettünk róla. Azonban mindannyian, akik a faluban élünk, nap mint nap  látjuk a kastélyt, s a környezetünket (szintén) csúfító parkot. Emiatt lehetőségeinkhez képest gondozzuk az épületet körbefogó zöldövezetet. Az évek alatt azonban már közel három millió forintra duzzadt a belefektetett munka értéke: a kaszálásé, a fűnyírásé és sorolhatnám. Felvetődött bennünk korábban, hogy a munkadíjat ráterheljük az ingatlanra. Azonban veszett ügy, idővel beláttuk: ugyanis az egyik hitelintézet teheti rá leghamarabb a kezét, a gazda tartozása miatt. Mi több, nem is fedezné az adósságát az épület értéke -  summázta Alsórajk első embere. Elárulta: azért szerény próbálkozást  mégis tett „csoda reményében" a falu vezetése: tettek a vételre ajánlatot a tulajdonosnak, aki viszont kevesellte a kínált összeget, így dugába dőlt az önkormányzat ezen terve is.

- A helyzet azóta csak rosszabb lett– fűzte hozzá Boros Attila. – Fa nő ki a tetőből, ripittyára törtek (újabb) ablakok, beömlik az eső. Ami viszont még nagyobb probléma, hogy a park, amin a helyiek által gyakran használt járda is vezet, hemzseg az öreg fáktól. Közülük néhányat derékba tört a legutóbbi vihar. A parkot azóta is szinte naponta takarítjuk, próbáljuk elhárítani a balesetveszélyt, már ahol lehet. Több fa ugyanis védett, így csak engedéllyel nyúlhatunk hozzá. Pedig egyik-másik platánról tíz méteres magasságban száraz, letört ágak lógnak a semmibe, amik bármikor leeshetnek  - mutatta a polgármester.

A többi, balesetveszélyes fásszárú,, amikhez hozzányúlhattak, mert elkerülhetetlen volt (habár, mint jeleztük, nem a saját tulajdona a falunak sem a kastély, sem a park) , a mai napig ad teendőt a közfoglalkoztatottaknak és más szakembereknek. A rothadt, törött fák közül párat kivágtak, lenyesték a „hajszál-tartja" halott, elszáradt ágakat, ami meg használhatatlan, bezúzatják. Sok önkormányzati dolgozó, köztük dolgos helyi asszonyok, kemény erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a szellemkastély környezetét megtisztítsák.

Kerülhet valaha pont az alsórajki kastély(park)-kálvária végére? A polgármester válaszul széttárta a kezét. Ezen dolgoznak régóta, de veszett ügy...