A borz-kérdést is tisztázzák

A program – mely a Tempus Közalapítvány támogatásával valósul meg – nem az első hasonló az orosztonyi székhelyű természetvédelmi alapítvány történetében: 2011 és '13 között öt csoportban 20 ember megjárta már közreműködésükkel Angliát. Azzal a különbséggel, hogy a résztvevők akkor turnusonként 15 hetet töltöttek a brit szigeten.

– Most 25 emberre és csoportonként 3 héttel rövidebb időre kaptunk pénzt – részletezte Klein Ákos, a gyöngybagolyvédők ügyvezetője – Fontos változás, hogy a kinti élet kilenc napos intenzív nyelvtanfolyammal kezdődik a résztvevők számára. Az angol partner, az AMBIOS elnevezésű természetvédelmi szervezet munkatársai nem voltak elégedetlenek az előző társaság nyelvtudásával – folytatta az intenzív nyelvgyakorlásra utalva Klein Ákos –, de úgy éreztük, a formális keretek közötti tanulás még inkább szolgálhatja az egyik legfontosabb cél megvalósulását, az idegen nyelv gyakorlását.

Tájkép a dél-angliai Devon megyéből. Nem csúnya, ám vérbeli természetvédő számára a lényeg a részletekben, a fűszálak szintjén van

A mostani első turnusra 15-szörös túljelentkezést regisztráltak a civil szervezetnél, ami Klein Ákos szerint több dologra is felhívja a figyelmet. Miután a lehetőséget kifejezetten pályakezdő és állástalan természetvédőknek ajánlották, rávilágít például, hogy ebben a hazában sok fiatal „zöld" van munka nélkül.

– Nagyon sok a természetvédelmi képzés, a betölthető álláshelyek száma pedig korlátozott – fogalmazott az ügyvezető. – De fontos tapasztalat az is, hogy a mai napig kevés magyar kolléga beszél elfogadható szinten angolul, még a fiatalok közül is. Pedig ez a tudás a szakmai érvényesülés alapfeltétele lenne.

És lesz még egy fontos változás a programban: az utolsó, ötfős turnussal a szervezők „átesnek a ló másik oldalára": nem munkanélküli pályakezdő, hanem éppen állásban lévő, 50 évnél idősebb természetvédőket fognak „kiküldeni" Angliába.

– Egyrészt ebben a korosztályban is nagyon fontos a nyelvtudás – indokolt Klein Ákos. – Másrészt tudjuk, hogy a nyugdíjhoz már közelítő pályatársak milyen ritkán tudnak kiszakadni a mindennapi közegből, és mennyire kevés lehetőségük van ismerkedni egy másik ország természetvédelmével. Egyértelmű, hogy ők már nem tudnak olyan könnyen itthagyni csapot-papot, munkát, családot. De talán megéri az áldozat, hiszen az ember életében nem adódik minden nap lehetőség tizenkét hetet Angliában tölteni, teljesen ingyen – a résztvevőknek csak idehaza, a repülőtérre való ki- és hazajutást kell finanszírozniuk. És az idősebb generációnak is adhat új impulzusokat a program, biztosak vagyunk benne, hogy úgy jönnek majd haza, mint ha kicserélték volna őket.

„Immáron több mint egy hónapja megérkeztünk a ködös Angliába, a festői szépségű Sharpham birtokra – írták elektronikus levélben megkeresésünkre a jelenleg épp kint tartózkodó fiatal magyarok, akik közt egyébként jelenleg nincs zalai. – Az időjárás nem igazolta aggodalmainkat, a helyiek szerint nagyon szerencsések vagyunk a sok napsütéssel és a kevés esővel. A szakmai program változatos, és az intenzív angol nyelvi felkészítő tanfolyamnak is nagy hasznát vesszük. Már kevésbé érezzük megerőltetőnek a helyiekkel való kommunikációt, de azért még bőven van hova fejlődnünk. Az elmúlt hetekben feladataink nagy részét a helyi borzpopuláció felmérése és a vakcináció megtervezése, illetve előkészítése tette ki. Emellett számos helyi közösségi prog-ramban volt és lesz lehetőségünk részt venni, ami nagyon hasznos, hiszen angol anyanyelvű közegben használhatjuk és fejleszthetjük nyelvtudásunkat."

Tanulnak a magyarok: hogyan lehet borzot fogni csapdával. Fotó: Sipos Balázs

Az említett borz-program nagyon fontos projekt. A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány elnöke elmondta: Angliában mostanság újra felütötte a fejét a szarvasmarhákat sújtó TBC, és a betegség terjesztéséért sokan a borzokat tartják az egyetlen felelősnek. A biológus-társadalom képtelenségnek tartja az ötletet, és a kutatások most azért zajlanak, hogy be is bizonyítsák az igazukat. Ezen túl a magyar vendégek részt vesznek ökoterápiás foglalkozásokon, dolgoznak biokertészetben, kalauzolnak látogatókat az említett mintafarmon – és egyáltalán, megismernek minden kihívást, amivel egy angol természetvédő a mindennapokban találkozhat.

A már említett túljelentkezési mutatóból is kitűnik, hogy a dél-angliai Devon megyébe nem egyszerű kikerülni e program keretében. De hogy a Gyöngybagolyvédelmi Alapítványnál pontosan milyen kritériumok alapján is válogatnak?

– A nyelvtudás fontos kérdés, kár lenne olyan jelentkezőt Angliába engedni, aki aztán nem tud kommunikálni a helyiekkel – kezdte a választ Klein Ákos. – De a felsőfok nem előírás, elvégre a cél éppen a tudás fejlesztése. A természetvédelmi végzettség, mint papír, nem követelmény, sokkal fontosabb, hogy az illető lelkében, cselekedeteiben legyen természetvédő. Az sem baj, ha az adott fiatal teszem azt asztalos, de aktív madarász például, akiről tudható, hogy minden szabad-idejét a zöldben tölti.

Az első csapat október elsején kezdte meg az angliai munkát, december 3. pedig már az új pályázatok beérkezésének határideje. A második turnus február 3-án indul útnak, míg a teljes program a következő nagyjából két évben bonyolódik le.