Kovács-Bíró János: Isten nélkül sem gondolkodni, sem élni...

Huszonhat éve, az akkor ausztrál adventisták által szervezett, nagy érdeklődésnek örvendett bibliatörténeti előadássorozatról hírt adva több száz zalaegerszegi háztartásba csöngetett be ausztrál társát kísérve. Mindenütt fogadták őket. Háromszor kellett megismételni az első előadást, akkora volt az érdeklődés. Az egerszegiek frissessége, vendégszerető mivolta mély hatást gyakorolt rá. Magyarországon, Angliában és az USA-ban tanult, a doktorátusán dolgozik.

- Mi a témája?

- Az, hogy az evangélium milyen változást eredményez az ember világnézetében. Attól a pillanattól, ahogy megismerjük azt a nagyobb történetet, amibe a magunk élettörténete belekapcsolódik, az hatással lesz a gondolkodásunkra, a világnézetünkre. Elsősorban egyetemista fiatalokkal készült interjúk képezik a módszertant, ugyanis a világnézeti változások nagy része ebben az időszakban áll be. Az ember felnő. Tinédzser korban még hozza magával a szüleitől, a kultúrától örökölt, utána pedig a tanulmányai által abszolút befolyásolt világnézetét. Kutatási hipotézisem az, hogy miközben egyetemi, vagy főiskolai tanulmányokat végez valaki, és az alatt bibliai tanulmányok is szóba kerülnek, az valamilyen formában befolyásolja őt.

Kovács-Bíró János: - Nem hiszünk abban, hogy minél butább, annál szentebb valaki Fotó: A szerző

Felmerül, vajon az istenfélő magatartás vallásoktól független dolog-e.

- Igen, mert a vallás eszköz. Akkor értékes egy vallás, ha azok számára is kamatozik, akik nem tartoznak oda.

- Az adventistákat éri az a vád, hogy vonzó életmódi, történeti előadásokkal köreikbe vonnak embereket azzal a szándékkal, hogy a valláshoz is kössék majd őket.

- Ilyen vádak bármikor érhetnek bennünket, bár inkább pozitív, mint elítélendő dolognak tartanám, nem vádnak. Amikor Tony Campbell egy régészeti sorozatot tartott, világosan beszélt a cím: Régészet a Biblia fényében. Valljuk, hogy Isten jelen van életünk minden apró részletében. Ha Istenről tartunk előadást, ha a gyermeknevelésről, ha a házasságra való felkészítésről, mindig ott van Isten. Nem tudunk Isten nélkül sem gondolkodni, sem élni.

Kovács-Bíró János a konzervatív adventista irányzathoz tartozik, ők a szombatot tartják. Erről így beszélt:

- A szombat a legszebb ajándék a megváltáson kívül. Ezen a napon élhetem meg, hogy nekem örök életem van. Isten tervezési rendszerében élek, ő is hat napon keresztül teremtett, egy napon megpihent. Csak őt követem, nincs más, akit követhetnék. Jézus Krisztus az én megváltóm, a szombati napnak az ura. De az én uram is, tehát akkor nekem is közöm van a szombathoz. A szombat emlékeztető számomra, hogy én egy teremtmény vagyok. Terveztek, szerettek, megteremtettek, pályára állítottak. Isten ott áll mindenek mögött. A szombat teljesen egyértelmű emlékeztető, hogy teremtve vagyunk. A szombat azt üzeni, hogy hagyjak abba minden munkát, bízzam magam teljesen Istenre. Nem tudom magamat megváltani, Krisztus megtette ezt helyettem, meghalt a Golgota keresztjén. A szombatot ünnepléssel elismerem, és megköszönöm ezt a megváltást neki. A szombat összekapcsolódás is az örökkévalósággal. Amit itt ebben a közösségben megtapasztalok, az olyan, mint az örökkévalóság egy kis előszobája. Szeretet, vidámság, öröm, boldogság és senki nem nézi, hány óra van. Ez az egész nap az Istené: elérhetővé tette önmagát számunkra, én pedig magamat neki.

- Az a benyomásom, hogy szociológiailag az adventisták nem épp a legelesettebb rétegeket ölelik fel. Elegánsak, műveltek, kulturáltak.

- Nem hiszünk abban, hogy minél butább, annál szentebb valaki. Fontos az, hogy az ember felfogja, hogy mi az Isten tanítása számunkra: mi az üdvösség útja és mi a küldetésünk. Ehhez egy bizonyos IQ-ra szükség van. Ezzel együtt a missziónknak a tárgya mindig a legelesettebb emberek. Mi hiszünk abban, amit a Máté 25:40-ben Jézus mond: a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg , és e szerint élünk. Enni adunk az éhezőnek, meglátogatjuk a betegeket, a börtönben lévőket. Tíz éven keresztül börtönmissziót végeztem, ott tanultam meg prédikálni igazán. Debrecenben elkezdtük a hajléktalanmissziót, azóta is folytatódik. Gyakorlatban kell megmutatnunk Krisztus szeretetét. Mikor aztán valaki érdeklődik, akkor a lehető legértelmesebben és legvilágosabban kell elmondanunk hitünket. Aki pedig ezt elfogadja, az közénk tartozik. A világközösség széles keresztmetszetében azért a társadalom alsó- és a középrétege tartozik leginkább az adventista közösséghez, a legfelsőbb rétegekből inkább Afrikában és Dél-Amerikában.

Az egerszegi gyülekezet 25 éves fennállását ünnepelheti, vendégük ennél régebb óta szolgálja a vallását. Neki is voltak nehéz pillanatai.

- Lelkipásztorként az első válsághelyzetet akkor éltem át, mikor két hét leforgása alatt két megrázó tapasztalat is ért. Egy orvosilag végső stádiumúnak diagnosztizált beteg ágyához hívtak, ahol többedmagammal beszélgettünk, igét olvastunk és imádkoztunk az illetőért. Alig jöttünk el a házból, amikor kezdte jól érezni magát, fölkelt, azóta is minden rendben van. Az orvosok nem hisznek a szemüknek. Aztán egy pár hetes kisbabához hívtak a debreceni kórházba a szülők. Ugyanolyan hittel imádkoztam. Még nem léptem ki a kórházból, amikor meghalt a kisbaba. A szülők azzal vádoltak, hogy az én imádságom ölte meg. Ez nekem nagyon komoly válságot okozott - a hit szempontjából, hogy akkor ezek a dolgok hogyan működnek, másrészt pedig szakmailag, hogy én senkinek a halálát nem akarom, én az életért szolgálok, nem a halálért. Fogtam a Bibliából az összes esetet és végignéztem, hogy mikor történtek gyógyulások, mikor történtek esetleg negatív változások, elemeztem őket, meglátogattam a családot, elbeszélgettem velük, elmondtam, hogy mire jutottam. Ez keserű tapasztalat volt. Ahhoz tudom hasonlítani, hogy amikor Izrael népe kivonul, és étlen-szomjan végre elérkeznek a Máránál lévő forráshoz, és ott keserű, ihatatlan a víz. Mózesnél reklamálnak. Mózes Istenhez fohászkodik. Isten mutat neki egy fadarabot, azt bedobja a forrásba és megédesedik a víz. A hely neve később az is lesz: Mára = keserű. Nekem is mutatott Isten egy fát, a keresztfát. Krisztus azért halt meg, hogy az ember üdvösségét, nem pedig csak a testi javulását szolgálja. Megértettem, hogy minden imádság az illető üdvössége szempontjából hoz változást.