Hírek

2017.04.10. 06:35

Romos kúria, mediterrán prés- és pincemúzeum

Tótszentmárton – Kitörési lehetőséget a zártkerti fejlesztésekben látunk. Nálunk egyelőre nincs turista szállás, éjszakára vendégfogadás – mondja turisztikai sorozatunk házigazdája Czapári Márton polgármester.

Győrffy István

Ahogy a faluban körbenézünk, rácsodálkozunk látnivalókra, amelyek miatt érdemes Tótszentmártonba jönni. A falu közepén, óriás fák társaságában a volt plébánosok szoborparkja szegélyezi Tótszentmárton templomát. A település e templom elődjéről kapta nevét, az itteni  Szent Márton templomot említik ugyanis először 1374-ben oklevélben. 1696-tól horvát családokkal telepítették be a községet, ezután kapta a „tót” előtagot a falu neve, s alakult meg ismét a plébánia, majd 1777-ben újjá építették a templomot. Ma, miután a Szent Márton Európai Kulturális Útvonalat az Európa Tanács 2005-ben kiemelkedő jelentőségű európai kulturális úttá nyilvánította, Tótszentmárton az ennek eredményeként kiépült Via Sancti Martini hálózat egyik fontos állomása lett.

- Amikor legutóbb a templomot felújítottuk, a régészek megállapították, hogy a szószék régebbi mint maga az újjáépített templom – mondja a polgármester. A falu ősi temploma a török időkben romossá vált. A vidékre igen korán, Holub József történész szerint már 1479-ben betört a török, s elpusztította Szentmártont, Szentmihályt és Molnárit is.  Mohács után is igen sokat szenvedett ez a térség, mert a törökök egyik felvonulási útja a molnári réven és Szentmártonon keresztül vezetett. 1532-ben a Bécs sikertelen ostromából visszatérő hadak égették fel, majd 1548-ban újból elpusztították a törökök Szentmártont, s végül 1688-ban a Kanizsa felszabadítására gyülekező zsoldossereg rombolta le ismét.

A téglából épült gótikus templom súlyosan megsérült, a boltozott szentély viszont úgy-ahogy megmaradt. 1770-re betelepült a vidék,  s valószínűleg a népesedésnek, s  a  még helyreállítható templomnak  köszönhette a falu, hogy plébániáját hamar újjászervezték.

Ebben az évszázadban építették a falu másik történelmi hagyatékát, a Bedekovich kúriát is. A Bedekovich család őse, Tamás mester IV. Béla király udvari magán jegyzője volt, s a família  adományba kapta Komor községet a horvát Varasd vármegyében. A 18. századtól írásos dokumentumok bizonyítják, hogy a család egyes ágai Varasdon kívül megtalálhatóak voltak Zala, Vas, Sopron és Heves vármegyében is, így éppen Tótszentmártonban.

- Sajnos a kúria a végnapjait éli – mutatja a tető nélkül magasodó romos falakat Czapári Márton. – Egy budapesti lakos kapta meg 2007-ben a kastélyt azzal, hogy hamarosan hasznosítani fogja. Az elmúlt évtizedekben az állagromlás inkább a lebontást alapozta meg – mondja. Körbejárjuk az egykor tekintélyes épületet, melynek belső szerkezetei is összeomlottak, boltozatai leszakadtak, s mindenűt feltörtek a cserjék, s már a fák is.

A templom alatti tágas térségben, virágzó fák környezetében áll az egykori iskola patinás, de üres épülete, s a szépen felújított tájház. Az utóbbiban az egykor errefelé használt, kékre festett paraszti bútorokat, s a falura jellemező népviseletet is bemutatják.

Meg kell állnunk a sportpályánál is, hiszen itt a közelmúlt történelme köszönt ránk.

-A mura menti horvátság legismertebb és legsikeresebb futballklubja a Napred, amit az 1938-as francia világbajnokság körül alapítottak elődeink. Napjainkban nem éli virágkorát a csapat, amely 1982-től a megyei első osztályban játszott, sőt 2006-ban bajnokságot is nyert. 2015-ben, a sok külföldön munkát vállaló játékos miatt, vissza kellett lépnünk a megyei harmadosztályba  -  mondja a polgármester.

A falu lakossága jelenleg 850 körüli, s közülük mintegy hetven fiatal keresett  külföldön munkát.  Az távoli munkavállalás, mivel kevés volt a megélhetéshez szükséges termőföld, mindig is jellemező volt a vidék falvaira. Kerecsényi Edit muzeológus kutatásában olvashatjuk, 1925-ben a 420 gazdálkodó közül 134-nek egyetlen hold földje sem volt már, az 1930-as években pedig az egy holdra eső népesség kétszerese volt az országos átlagnak. Családi alapon egész brigádok szerveződtek, akik aztán az ország távoli építkezésein dolgoztak, illetve minden talpalatnyi földet megműveltek a szőlőhegyeken. Mégis volt minden évben állatvásáruk, a budapesti lóvasút ezen szerezte be a nehéz muraközi lovakat.

- Az állatvásárt egyszer jó volna visszaállítani – mondja a polgármester, akivel elindulunk a falu zártkertjébe, a Kálmán- illetve a Nagymező-hegyre, ahol azért történtek  már turisztikai fejlesztések. A Kálmán-hegy elején mindjárt egy pavilonos pihenő park fogadja a hegyre érkezőt, Orbán szoborral, fedett kemencével. A szomszédságban felfedezzük a Vlasics pincét, amely a Muramenti Borútnak is tagja.

- Vlasics Lajos a Szent Márton Borbarát Egyesület elnöke, sokat tesz a szőlészet fejlesztésért.  Az önkormányzat és a helyi egyesületek szervezésében valósul meg a nyitott pincék hétvégéje, amely sok látogatót vonz, mint ahogy, évek óta a fő attrakciónk, a Prósza- Bor és Tambura Fesztivál is, mely a Tótszentmártoni Kulturális Egyesület nélkül nem jöhetne létre - összegzi a polgármester, akivel egy szépen faragott haranglábnál állunk meg.

- Ez Radnai István fafaragó népi iparművész pincéje, aki 1991-től szervez faragó művészeti táborokat a hegyen. Az első alkalommal készült el ez harangláb és a Szent Orbán szobor, melyek felszentelésén talán ezren is részt vettünk.  Ő alapította  a Fafaragó Műhely Egyesületet. Azóta minden évben harminc-negyven, köztük több külföldi résztvevővel dolgoznak itt nyaranta a gyönyörű környezetben a felnőttek és a gyermekek. Alkotásaik sokfelé látható a hegyen és a faluban is – mondja büszkén a polgármester.

Virágzó cseresznyefák között pillantunk meg egy mediterrán homlokzatú pincét, amely elé fedett kiülőt építettek és fából faragott feszületet állítottak. Ez a hegy másik éke, a Kálmán-hegyi Prés- és Pincemúzeum, mely felújítását követően a helyi szőlőművelési és bortermelési szokásokat, használati tárgyakat mutatja be az ide látogatóknak.

- Szintén célkitűzésünk a hegyeink revitalizációja. Az önkormányzat nyertes pályázat segítségével őshonos gyümölcsöst, szőlőt és bogyós növényeket telepít, feldolgozót is építünk, s a termékeinket szándékaink szerint az önkormányzat rendezvényein hasznosítjuk.  De keressük a lehetőségét annak is, hogy az iskolában turistaszállót, vagy gyermektábort hozzunk létre, netán idősek otthonát alakítsunk ki – avat be terveikbe Czapári Márton.

A másik hegyen, a Nagymezőn, Gyógy gödör feliratú pincéjébe invitál Gyuricz József, akinek a cserszegi fűszeres borát az idén a legjobbnak választották a bírálók. A zártkerti szőlők értékét évszázadokon át az is adta, hogy aki a hegyvámot megfizette, senkinek semmivel nem tartozott a továbbiakban, a szőlőt sajátjaként művelhette, családja örökölhette. A földínséges korokban óriási érték volt ez, azért épültek sűrűn egymás mellé a kis parcellákon az épületek, s ezért gondozzák még ma is nagy gonddal a kertek legtöbbjét a szentmártoniak.  Sokan - nem egy öreg épületet példásan felújítva - modernizálták, komfortossá tették  hajlékaikat.

- Mi, amíg bírjuk, műveljük a szőlőt, s a barátságot is ápoljuk. Gyakran jövünk vissza hétköznap is a délelőtti munka után beszélgetni poharazni – mondja Gyuricz József, akinek a legjobb borával koccintunk elköszönésünkkor.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!