Korcsmárosné Vig Rozália tíz évvel ezelőtt kötött örök barátságot a mozgással

Az 58 éves hölgyet a Magyar Triatlon Szövetség a közelmúltban aranyokleveles amatőr triatlon versenyzőnek választotta.

- Bő tíz évvel ezelőtt az akkor még versenyszerűen úszó fiam hívott el futni, hogy próbáljam ki - emlékezett vissza a kezdetekre Vig Rozália. - Vonakodtam a gondolattól, hiszen addig csak kerékpárral közlekedtem. Jól sejtettem, hogy ez a fajta mozgásforma nem nekem való. Megtettem úgy 200 métert, majd' megfulladtam, a maradék úton gyalogoltam.

A fiú viszont látta édesanyjában az eltökéltséget, biztatta, hogy ne adja fel, ha kitartó marad, akkor nem hízik el, és könnyebben mozog majd a jövőben.

Korcsmárosné Vig Rozáliát nem állíthatja meg a téli hideg sem, nem telik el olyan nap, hogy ne edzene Fotó: Szakony Attila

- Megfogadtam a tanácsát és küzdöttem, amíg ő tanult, olykor titokban is futottam - mosolygott Rozália. - Fokozatosan emeltem a tétet, először 300, majd 500 métert kocogtam. Az eltökéltségemet látva a fiam újra csatlakozott, igyekezett jó tanácsokkal ellátni, ami nemcsak óriási erőt, de lendületet is adott. Eljutottam arra a szintre, amikor már öt kilométert vállaltam be, ami után eléggé elfáradtam, mégis két nap múlva megint úgy éreztem, tele vagyok energiával, és mennem kellett.

A kiskanizsai Korcsmárosné Vig Rozália beteg emberek házi ápolásával foglalkozik, s szinte mindig kerékpárral látogatja őket. Így a biciklizés nála a napi rutin része. Elmondása szerint gyermekként kipróbálta az úszást és a judot is, de versenyszerűen egyiket sem űzte.

- Az edzések alatt annyi lendületet és motivációt kaptam, hogy elindultam egy tízkilométeres futóversenyen, ahol a nők mezőnyében a második lettem - mosolygott. - Akkor valami megváltozott bennem, mintha felkapcsolták volna a villanyt a fejemben. Ha ilyen jó eredménnyel teljesítettem a tízet, akkor egy félmaraton is benne van a lábamban.

Rozáliát azért eléggé megviselte a 21,1 kilométeres erőpróba: olyan komoly izomláz gyötörte, hogy napokon keresztül alig tudott lábra állni, csak botorkált.

- Érdekes, mert ezúttal kifejezetten szerettem volna újra átélni ezt a fajta kellemes fáradtságot, a szenvedélyemmé vált a futás - fogalmazott. - Ráébredtem, hogy a szabad levegő kikapcsol, új lendületet ad és frissen térhetek haza. A futás közben kizárom a külvilágot, érzem, hogy ilyenkor meg tudok beszélni magammal minden örömöt és gondot. A családommal kapcsolatos ügyeket igyekszem a lehető legtöbb szempontból megközelíteni, átrágni. Persze közben kapkodom a lábamat, falom a kilométereket és mire hazaérek, úgy érzem, mintha megváltottam volna a világot. Ez a speciális, egyedi terápia bevált, amit otthon kamatoztatok is. Kevesebb a feszültség, jobban működik az élet. Kicsattanok az egészségtől, némi C-vitamin mellett már évtizedek óta hagymás salátával zárom a napot.

Kedvenc távja a kiskanizsai Szent Rókus utcai háza elől indul, s az ipari park mellett a régi 7-es úton egészen Nagyrécséig tart. Ez az emelkedőkkel és sík terepekkel együtt oda-vissza egy félmaratonnak felel meg.

- Mivel rendszeresen bringáztam, eldöntöttem, hogy benevezek egy duatlonra - mesélt tovább Rozália. - Ez 10 kilométer futást, 40 kilométer biciklizést és ismét 5 kilométer futást jelentett, itt a harmadik lettem, mely után a nagykanizsai TRI-CO Triatlon Klub a tagjai közé fogadott. A felkérés újabb energiákkal vértezett fel, a sportolás az életformámmá vált. A tél sem tart vissza, reggel elmegyek az uszodába, délutánonként tekerek és futok. Az 55-59 éveseknél triatlonban és duatlonban is vezetem a ranglistát - mondta. - A triatlon arany minősítés elnyeréséhez három országos bajnoki cím kellett, ezt tavaly is megkaptam. Az idén négyet szereztem, az egyiket egy nehéz terepviadalon Felsőtárkányban.

Rozália a legtöbb biztatást a családjától kapja, a férje és a két fia is támogatja a sportban. Ettől rendszerint új erőre kap, s reméli, évekig lesz kellő lendülete a futáshoz.