Egybe, külön, kötőjel? - Harmincegy év szünet után született meg az új magyar helyesírási szabályrendszer

A változások kapcsán beszélgettünk dr. Kardos Tamás nyelvész, lektor, egyetemi tanárral, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársával, aki nemrég Egerszegen tartott előadást.

A nyelvújítás kora körüli első szabályrendszer (1832) után többnyire politikai korszakhatárok után jelent meg új magyar helyesírási szabályzat: 1877, 1901, 1922, 1954 években. Az utolsó 1984-ben látott napvilágot.

– Nem volt túl sok a kihagyás? Hiszen úgy érezhetjük, rengeteget változott a világ ezalatt, az írott nyelvhasználat soha nem látott mértékben kiszélesedett, ma már, a számítógépek és az okostelefonok jóvoltából mindenki ír.

– De, valóban meglehetősen sokára született meg az új szabály – válaszolta Kardos Tamás lapunknak a zalaegerszegi hangulatos előadás és a közös tesztlapkitöltés után.

– Az 1984-es társadalmi nyelvhasználat eléggé eltért a maitól, ráadásul az új sem fedheti le teljes mértékben a jelenlegit, mivel a változás folyamatos, a szerkesztők pedig igyekeznek óvatosak lenni – folytatta a nyelvész. – Jogos, amit érez, minden berendezkedés próbálta a maga nyelvezetét kodifikálni.

– A fiatalok nyelvhasználata rapid módon szinte naponta változik, sűrít (vok a vagyok helyett, h a hogy helyett, stb.) egyszerűsít, a kütyük és a gyorsaság eleve a minél kevesebb karakter leütésére ösztönzik az embert. A végeredmény köszönő viszonyban sincs se a régi, se az új szabályokkal.

– Új helyesírás nem keletkezik, csak saját használatú regiszterekben módosul. A barátommal így levelezek, de önéletrajzot, modern nyelven CV-t, iskolai dolgozatot, vagy kérvényt nem ekképp írok. Persze lehet, hogy később ebből valami beszüremkedik a hivatalos nyelvhasználatba.

dr. Kardos Tamás nyelvész nemrég Egerszegen tartott előadást Fotó: Pezzetta Umberto

– A romlás tettenérhető a mindennapokban: a ’plusz’ szót bizonyos tabletta miatt mindenki hosszan írja.

– Ráadásul tiltani sem lehet, büntetni pláne nem. Az iskolai terepen, a hivatali, művészeti használatban számít, a hétköznapokban azonban nem lehet egyest adni a helyesírásra. A változások tolerálásban sok a szubjektivizmus, ízlés és igényesség. A konzervatív közelítés, miszerint valami csak így vagy csak úgy jó, alighanem nem tartható minden esetben. A helyesírás szabályrendszere egyébként sem törvény, bár kicsit több benne a megengedés, mint amennyit én kívánatosnak tartanék.

– A bocsánatos és a szarvashibák arányát hogy lehet meghatározni?

– A bocsánatosok száma nő. Az új szabályrendszer megengedő attitűdje szerint sok mindent lehet többféleképpen írni, éppen azért, mert a nyelvhasználók ragaszkodnak hozzá, a szabályalkotó pedig nem gondolja ellenkezőnek a magyar nyelv rendszerével. A hivatali használatban számos nagybetűs szót látunk. Ezért a polgármesteri hivatal, az értekezlet, a bizottság szavak mindkét írásmóddal elfogadhatók. A nagybetűk használata angol hatást is mutat. Alternatív a méhvel és a méhhel, mindkettő jó. A másik nagy kalapban szintén olyan szavak vannak, amiket következetesen rosszul írtunk: az árboc tehát megadta magát, most árbóc.

– Az egybeírás, különírás, kötőjeles írásmód a laikus számára nehezen kibogozható.

– Az alapelvek változatlanok: a kiejtés, a szóelemzés, a hagyomány és az egyszerűsítés az irányadó. De így is ezen a területen zajlott le a legnagyobb átalakulás, a jelentésváltozások miatt. Nem ugyanaz a terhes rendelés vagy a terhesrendelés. Nem mindegy, meztelen csiga, vagy meztelencsiga, azaz a házatlan csigák fajtájába tartozó állat. A riasztó berendezés és a riasztóberendezés is mást jelent, ahogy a franciaágy és a francia ágy is. A karban tartó és a karbantartó sem ugyanaz. Miért nem azonos a kéthetes és a két hónapos íráskényszere? Mert az egyik csak kéttagú összetétel, a másik három, holott nem érezzük háromnak, mert a hónap már egytagú fogalom számunkra. A jelentésváltozás és az alkalmi szófajváltás figyelembe vétele mellett a legegyszerűbb segítség még mindig a hagyományos számolás, hat szótagig egybe, azon túl másképp, kivételek persze vannak. A szavak végi ’i’ képzőt például nem számoljuk. Nem vitatom, nehéz helyzetben vagyunk, ha az atomtengeralattjáró-katasztrófáról írunk. Vagy ha a törlőrongy és a portörlő rongy írásmódjának különbségét keressük.

– Ha az ember fellapozza az új szabályzatot, meglepődve látja: észszerű lett az ’ésszerűből’.

– Mert az egybeírt képzőszerű ’szerű’ utótag hangja nem hasonul az előtte álló mássalhangzóhoz.

– Aztán itt van például a Mariann-nal...

– Eddig a tulajdonnevek esetében az azonos mássalhangzók hármas torlódásánál kiejtettünk egyet, mostantól megtartjuk, kötőjellel toldalékolunk.

– Az idegen szavak ellen is szokás fellépni. Holott a „kecskepásztorok a kocsmában táncolnak” mondat (Nádasdy Ádám író közlése – a szerk.) egyik szava sem magyar eredetileg.

– Az idegen szó nem önmagában káros. Az új eleinte erős berzenkedést vált ki, majd észre se vesszük, már mondjuk, írjuk őket. A jelentésük is alakul, az átadó nyelvétől olykor eltérően.

Kardos Tamás az akadémia helyesírást segítő portáljának egyik létrehozója is, (egyébként zalai származású), mindehhez hozzáteszi, a napi írás mellett nyomtatunk is, kiadványokat, prospektusokat készítünk, hozzáférünk a sokszorosítás lehetőségéhez, anélkül, hogy lektort, korrektort, kontrollszerkesztőt vennénk igénybe. Olvasó legyen a talpán, tesszük hozzá, aki ezek után nem bizonytalanodik el, hiába biztos a nyelvérzéke, hiszen a nyomtatott (akár helytelen) betű tekintélye még erős.