Hírek

2015.02.25. 18:40

A kommunista diktatúra áldozatairól - Ártatlanul szenvedtek

Zala megye - A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján a megye több városában is megemlékezéseket tartottak szerdán.

Hajdu Péter

Zalaegerszegen a Kosztolányi utcában tizenöt éve felállított, a Gulagra 1945-ben kényszermunkára elhurcolt áldozatok nevét megörökítő emlékműnél került sor hagyományosan a megemlékezésre. Az emlékmű előtt Kiss Krisztián, Lőrincz Tamás, Mihály Péter és Töreky Zsuzsi adott elő az alkalomra összeállított zenés, verses műsort.

 

Török Zoltán református lelkész mondott ünnepi emlékbeszédet. Először a kommunistákkal szemben kitartóan ellenálló Kovács Béla kisgazdapárti politikus, földművelési miniszter 1947-es letartóztatását és elhurcolását idézte fel. Ami: – Az első gyalázatos lépés volt ahhoz, hogy a rettenet elkezdődjék, sok fájdalmával – kezdte beszédét a szónok.

Török Zoltán a zalaegerszegi Gulag-emlékmű tizenöt évvel ezelőtti felállításáról és annak jelentőségéről szólt. Mint mondta, a fekete gránitba vésett egerszegi nevek viselőin kívül emléket állít mindazoknak, akik e hazában vagy távol a hazától szenvedték el egy embertelen és istentelen hatalom kegyetlenségét.

– Ezen a napon kegyelettel emlékezünk a kommunista diktatúra minden áldozatára. Még hozzávetőlegesen sem, vagy csak hozzávetőlegesen tudjuk, hogy e hazában és szerte a világon hányan lettek áldozatai a pusztító kornak. Kifejezhetetlen az a veszteség, amit az az eszme okozott. Mondjuk ki az együttérzők és a kifosztottak jogán, volt kommunista diktatúra. Mondjuk ki, hogy máig nem gyógyuló sebeket okozott emberek millióinak. Olyan diktatúra volt, amely pusztított embert és közösséget, szellemi és lelki értéket – mondta többek között Török Zoltán.

Az ünnepi beszéd után önkormányzati és állami vezetők, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének Zala Megyei Szervezete, az 56-os Zala Megyei Hagyományőrző Egyesület képviselői, és sokan mások helyeztek mécseseket az emlékműhöz.

Emlékezni és emlékeztetni. Ezekkel a szavakkal kezdte beszédét szerdán Dénes Sándor polgármester a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára szervezett összejövetelen a Halis-könyvtárban.

– E két ige jelentősége abban áll, hogy hangsúlyozza a felelősséget, a mi egyéni és közösségi felelősségünket, és azt az egyszerű igazságot, hogy az emlékezet képes csak megteremteni a folyamatosságot és az erkölcsöt – folytatta a városvezető. – Az emléknap egy olyan mementó, amely közös történelmünk mélyen tátongó sebére kíván gyógyír lenni, egy olyan sebre, ami a legfontosabb értékeinket: az életet, a szabad gondolkodást és az otthon szentségét sértette meg.

 

Dénes Sándor szerint a kiállás és az emlékezés a legnagyobb erő, amit egy közösség felmutathat minden arctalan hatalommal szemben, tükröt tartva neki saját emberi együttérzésével és erkölcsével. „Fejet hajtunk azok előtt, akiktől elragadták az otthonukat és idegen földre vagonírozták őket, megsemmisítve múltjukat és jövőjüket" – fogalmazott.

– Külön tisztelet jár azoknak, akik visszatértek a szörnyű fogságból. Túlélték annak ellenére, hogy ott azzal fogadták őket: „magukkal fogjuk megzsírozni a földet" – vette át a szót Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő. – Akik nem tetteik miatt kerültek embertelen körülmények közé, hanem azért, mert létezésük szálka volt a kommunista hatalom szemében.

Az országgyűlési képviselő kiemelte: ne felejtsük az ezelőtt öt évvel lezárt, ám az emberi feledékenységre alapozva újra visszaszivárogni szándékozó, az országnak olyan sok kárt okozó kor tanulságait sem. Annak a gondolkodásmódnak visszajövetelét megakadályozni kötelességünk.

A Nagykanizsai Polgári Egyesület rendezvényét dr. Saád József nyugállományú egyetemi docens a hortobágyi rabtáborokról tartott előadása zárta.

Szerdán olyan történetek hangzottak el a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján Lentiben megtartott ülésen, melyek egyformán jellemezték az 1950-es évek Magyarországát. valamint a Lenti térségét is.

A Honismereti Egyesület által szervezett rendezvény keretében először dr. Papp István, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa Mint cseppben a tenger – Történetek a kommunista diktatúra áldozatairól Lentiben és környékén című előadásában a kutatásai során talált forrásokról, vizsgálati jegyzőkönyvekről számolt be.

– Három olyan ügyet is találtam 1950 és 53 között, ami helybeli embereket érintett és ezeket még nem tárták fel a történészek. Ezek közül egyik egy kitelepített család történetét mutatja be, más esetben az akkori jugoszláv határ által kettévágott testvérpár találkozásáról és annak szomorú következményeiről – illegális határátlépésről – szól. Találtam olyan történetet is, amiben egy illetőt csempészés vádjával akarnak elkapni és meglepő módon tíz év távlatából veszik elő az eseményeket – sorolta dr. Papp István, majd arról is beszélt, hogy a jövő kutatóinak sok feladata lesz még a korszak kutatásakor.

– Sok forrást feltártak már ebből az időszakból, de hogy helyi szinten egy-egy kisebb közösségnek mit jelentett ez az időszak, milyen hátrányokat szenvedtek el, ezek feltárása terén még sok a tennivaló. Az emléknap, a főhajtás ma erkölcsi kötelesség, ráirányítja a figyelmet arra is, hogy érdemes a tudást összegyűjteni és az utánunk következő generációknak élővé tenni.

Mint mondta, az ifjúság ma már másképp fogadja be az információkat, a mai kor inkább a vizuális tartalmakra épül, a fiatalok számára akkor tudjuk könnyebben átadni ezeket, ha az iskolákban nem csak a tankönyveket használják, hanem mást is bekapcsolnak, például dokumentumfilmeket.

– Ma még szerencsés helyzetben vagyunk, mert ennek az időszaknak számos tanúja él, akik még szívesen beszélnek erről az időszakról és esetleg olyan részletekre is emlékeznek, amik egyébként már kezdenek feledésbe merülni – tette hozzá.

A Kommunizmus áldozatainak emléknapján Keszthelyen a Várkertbe tervezett megemlékezést az időjárás miatt a Balaton Színházban rendezték meg. Göncz László, a szlovéniai magyar közösség parlamenti képviselője beszélt.

– A mai főhajtás fontos üzenete, hogy figyelmeztessünk a kommunizmus szélsőségeiből fakadó szörnyűségekre, abban a reményben, hogy hasonlóra sehol a világon nem kerül már sor. Sajnos olyan légkör alakult ki az utóbbi időszakban ismét a világban, hogy nagyon fontos a figyelmeztetés, mert bármikor kiszabadulhat a szellem a palackból. Ami az elmúlt évtizedek békésebb szakaszaiban nagyon távolinak, talán lehetetlennek tűnt, itt a Kárpát-medencében és Európában különösen, az manapság merőben másképp fest. Sorolhatnánk a lehetséges gócpontokat, ahol valamilyen szintű vagy jellegű burkoltabb jelmezben vagy nyitottabb köntösben jelentkező totalitarizmus bármikor kiszámíthatatlan kimenetű tragédiába torkollhat.

Több szempontból szükségünk van, hogy a múlt önkényuralmi rendszereiből származó megnyilvánulásokat, amelyek közül éppen a kommunizmus bizonyos időszakai a legszörnyűbbek közé tartoznak, erélyesen elítéljük. Fontos, hogy figyelmeztessünk a múlt tragikus eseményeire és egyben határozottan nemet mondjunk minden totalitárius rendszernek. A szélsőségekbe torkollt egypártrendszerek létezésük jelentős időszakában totalitárius rendszerek voltak. Ezért határozottan ki kell jelenteni, hogy az önkényuralmi rendszerek között nem lehet és nem is szabad különbséget tenni, hiszen – ha még eszközeik valamennyire különböztek is – céljaik azonosak voltak. Legfontosabb feladatuk volt minden demokratikus társadalmi elemtől megszabadulni és a saját szekértolók táborán kívül álló rétegekkel könyörtelenül leszámolni, akár azok fizikai megsemmisítésével is. Ha intézményes formában nem utalunk kellő mértékben a totalitárius rendszerek veszélyének a figyelmezetésére, beleértve a zsidó holokausztot, a különböző genocídiumokat, a kommunizmus áldozatait, a tragédiák megismerése nemegyszer elkerüli a figyelmet, és a jövőben sajnos könnyebben a zsákutcába torkollhatunk. Közös a felelősség, bár a mindenkori hatalmat gyakorlók mozgástere nyilván nagyobb és felelősségteljesebb, hogy valamennyi totalitárius rendszer potenciális veszélyétől megvédjük a társadalmat és jövő nemzedékét. Nem agresszív módon és nem az egyik totalitárius rendszert a másikkal szemben, ahogy erre a múltban sajnos nemegyszer sor került, hanem az információáramlás és tudásszerzés eszközeivel, az igazságosság, őszinteség és becsületesség elvei alapján – hívta fel a figyelmet Göncz László, aki író és költő is.

A jelenlevők Kálvária című művével is megismerkedhettek.

Hévízen a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja alkalmából a Közéleti kávéházban Péter Árpád beszélgetett Márfi Gyula veszprémi érsekkel.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!