Hírek

2015.01.12. 18:05

Zalai főhajtás a Don-kanyarban elesettek emléke előtt

Zalaegerszeg-Nagykanizsa – Hétfőn, január 12-én volt 72 éve, hogy megkezdődött a doni áttörés a második világháború orosz hadszínterén, amely a magyar második hadsereg végső tragédiáját okozta.

Pásztor András

A 200 ezres magyar második hadsereg java része odaveszett a keleti hadszíntéren zajlott hadműveletekben. Köztük volt a zalaegerszegi és a nagykanizsai katonákat is tömörítő, 15 ezer főt számláló 9. honvéd könnyű hadosztály. Közülük alig pár százan térhettek haza.

„Az ellenség betört" kifejezés a 9. könnyű tüzérezred parancsnoksága hadinaplójának január 12-i bejegyzése Szalontay Lajos ezredes hitelesítésével. Az ekkor kezdődött áttörésben a vontatóeszközök hiányában mozgásképtelen tüzérség súlyos veszteséget szenvedett.

Erről is szólt néhány mondatban Balaicz Zoltán polgármester Zalaegerszegen a Hősök kertjében, ahol első alkalommal tartottak csendes gyertyás megemlékezést a doni áldozatok előtt tisztelegve. A maroknyi csapat a város vezetésével egyetemben valójában Csentericz Csaba javaslatára gyűlt össze, hogy hagyományt teremtsen a megemlékezésnek. Ami azért is indokolt, hiszen a zalai katonákat az elsők között, 1942 májusában vitték ki a keleti frontra, s szombathelyi, soproni, csáktornyai bajtársaikkal együtt utolsóként indulhattak haza. Már aki élve megérte a visszavonulást.

Nagykanizsán a városi temetőben felállított emlékműnél gyűltek össze a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák szövetségének tagjai. Mint azt Gerencsér József elnök elmondta: csendesen, gyertyagyújtással emlékeznek a doni áldozatokra, köztük azokra a családfőkre, akik közül sokan sohasem térhettek onnan haza.

– Egyáltalán nem emlékszem apámra, két hetes voltam, mikor elvitték a Don-kanyarhoz – mesélte Bálint Jánosné, akinek csak egy levél maradt apja után, amit 1943-ban küldött a frontról.

– A papírok szerint apámat valahol Voronyezs közelében temették el, miután egy támadást követően elszakadt az egységétől és megfagyott – mesélte Czinki Ferenc, aki évtizedekkel később felkutatta apja egykori parancsnokát.

– Úgy tudom, hogy apám hadifogságba esett, de onnan sosem tért haza – vette át a szót Veit Gézáné, aki elmesélte: a frontról hazatért katonatársak számoltak be a történtekről, de konkrétumokkal senki sem tudott szolgálni, így a mai napig nem tudja, hogy mikor, milyen körülmények közt halt meg és hol nyugszik szeretett apja.

A kanizsai csoport legközelebb május 9-én, a Hősök Napján emlékezik meg a doni áldozatokról.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!