Kövér László jelenlétében mutatták be a 3 ezer éves bronzkincset

Az Országgyűlés elnöke is  jelen volt ugyanis az ünnepségen, ahol bemutatták a tavaly ősszel előkerült 3000 éves bronzkincs leletet, amit a becsületes megtalálók átadtak az illetékes múzeumnak. A programon  országgyűlési képviselők, kormányhivatali vezetők, díszpolgárok, valamint a szakma és a közélet egyéb jelesei is részt vettek.  Elsőként Kaján Imre, a Göcseji Múzeum igazgatója idézte fel  a pillanatot, amikor a becsületes megtalálók bevitték a 73 darabos,  fegyvereket, sarlókat, ékszereket tartalmazó becses bronzleletet a múzeumba. Mint elmondta, e kivételes szakmai „ajándék” az egész múzeumot felvillanyozta, s ösztönzést ad további munkájukhoz. Hiszen minden szakember egy ilyen pillanatra vár, s nekik ez megadatott.

Ezt követően Balaicz Zoltán polgármester beszélt a múlthoz való sokszínű kötődésünkről. Kiemelte, e kincs zalaegerszegi elhelyezése az önkormányzat számára is nagy jelentőséggel bír, hiszen újabb adalék, amivel városunkat vonzóvá tehetjük.

Ezután Kövér László házelnök méltatta a kincset beszolgáltatók – Szakál János, Szakál Tamás és Virág István – hazafias cselekedetét. Mint mondotta, a Göcseji Múzeumba bekerült bronzkori kincslelet története megerősít bennünket egy olyan igazságban, amelyet a mai, modernnek mondott korszellem el akar feledtetni mindannyiunkkal. S ami így szól: az ember mulandó, de az emberi becsület örök. A korszellem azt sugallja – mondotta –,  hogy a modernitás embere helyezkedik el  a történelmi fejlődés csúcspontján. Az elődök valamennyien  elmaradottabbak, így a jelenben élőknek  minden jár, ők mindenre jogosultak,  személyes érdekeik érvényesítésében csak korlátozó tényező az önzetlenség, becsületesség és tisztesség. E kincs azonban nem csak a zalai táj korabeli civilizációjára emlékeztet, hanem egykori tulajdonosainak emberi mulandóságára is. Nem tudjuk, hogy újabb 3 ezer év múlva a 21. század emberére milyen tárgyak emlékeztetnek majd, de az bizonyos, hogy a ma emberének történetei is elvesznek az időben. A régészet tehát nem csak a múlt kutatására hivatott, hanem arra is, hogy a ma emberét egy percnyi megállásra, önvizsgálatra, önmérsékletének próbájára késztesse. Szembesít az emberi mulandósággal, ami egyszerre nyomasztó és felemelő. Nyomasztó, mert ami személyes, az elvész,   mégis felemelő, mert  amivel a közösségi léthez járulunk hozzá, az fennmarad. Az emberi önzetlenség, becsület és tisztesség mind hozzáad a közösség erejéhez. Ezen értékeket éltette az a három zalai polgár is, akik a kincset megtalálták, majd  felajánlották a közösségnek. Nem csak a múzeum lett gazdagabb, hanem mi is a tapasztalattal, hogy él még az önzetlenség  a zalai tájakon. Cselekedetükkel gyarapították a köz vagyonát, és megerősítették a köz hitét abban, hogy érdemes tisztességesnek lenni. A magyar állam nevében ezért elismerés és köszönet illeti őket – zárta szavait.

Ezután Kövér László és Rigó Csaba kormánymegbízott jutalmat és emléklapot adott át a megtalálóknak.

Végül Kaján Imre szakmailag is méltatta a leletet, külön köszönetet mondva Frankovics Tibornak, a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetőjének, aki a lelet Zalaegerszegre kerülésében közreműködött.

Módunk volt szót váltani a  megtalálókkal is, a felsőrajki Szakál Jánossal és sógorával, a kincsre rábukkanó tótszerdahelyi Virág Istvánnal.

–  Régi gombász vagyok, az erdő az életem – kezdi Virág István. – Akkor is gombászni voltam, s feltűnt valami.  Úgy láttam, mintha ágyrugók lettek volna, még méltatlankodtam is magamban – utal a rugós végű fibulákra. –  Kibontottam a csomagot, s amikor lándzsacsúcsok, kardvégek is előbukkantak, már sejtettem, hogy valami értékre leltem. Persze erőt vett rajtam az izgalom, mindig is érdekelt a régészet.

Otthon aztán megmutatta a leleteket sógorának.

– A fiammal mindjárt gondoltuk, hogy értékes  kincs került elő – folytatja Szakál János. – Először Frankovics Tiborhoz juttattunk el három darabot, s ő irányított bennünket a Göcseji Múzeumhoz. Nagyon jó érzés nekünk is, hogy hozzájárulhattunk a múzeum gazdagodásához, büszkék vagyunk rá, hogy közünk lehetett mindehhez.

A bronzkincs fél éven át a múzeum előcsarnokában látható, majd bekerül az állandó kiállításba. (A kincslelet részletesebb bemutatására a későbbiekben visszatérünk.)