Rendszerváltók - Göndör István: Túl sok volt a feszültség

A politikus 1971-ben lépett be az MSZMP-be, a reformköri mozgalom alapítója, szervezője, zalai ügyvivő. 1989. októberben az MSZP alapító tagja, az átalakuló kongresszus küldötte. Később a párt nagykanizsai és megyei szervezetének elnöke is volt.

– Az MSZMP tagságának jelentős hányada is látta a hibákat és változtatni akart – bocsátotta előre Göndör István. – Érzékeltük, hogy már túl sok a feszültség a társadalomban, ám el szerettük volna kerülni, hogy túl radikális változások induljanak meg, ne adj' isten, fegyver dördüljön. – A kanizsai reformkör első összejövetelére egészen spontán került sor, ha jól emlékszem, november-december fordulóján, olyan 30-40-en lehettünk – bocsátotta előre Göndör István. – Ezen még Gál Róbert, a városi pártbizottság első titkára is megjelent. Aztán amikor látta, hogy milyen irányt vettek a dolgok, többet nem jött. Lázas munka kezdődött, megpróbáltuk összerendezni a gondolatainkat, melyek a körül forogtak, hogyan és mit csináljunk. Abban mindenki egyetértett, hogy a reformot belülről hajtsuk végre. Alapvetően egy szociáldemokrata típusú pártot képzeltünk el. Hihetetlenül erős volt bennünk az a szándék, hogy a pártot – úgymond – űzzük ki a gazdaságból, a munkahelyekről, s az a továbbiakban egyfajta szellemi műhelyként működjön, ahol az újabb politikusgenerációk kinevelődhetnek.

A politikus azt mondta: folyamatosan érzékelték, hogy a párt tudott róluk és figyelte őket. Ezért amikor az új pártszervezet alapszabályát fogalmazták, már nem nyilvános helyen találkoztak, hanem mindig valamelyikük lakásán. Amikor pedig este befejezték a munkát, akinek autója volt, az vitte haza a másikat.

– Egy ilyen szituációban egyszer szándékosan ültünk az egyik reformer társammal teljes órán át az autóban és beszélgettünk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a tőlünk 5 méterre parkoló rendőrautó vajon elmegy-e. Nem ment, és a rendőrök sem szálltak ki belőle – mesélte.

Göndör István felidézett egy másik történetet is, amiből látszik, hogy az átalakulásban mennyire fontos szerepe volt a zalai reformkörnek.

– Az őszi országos pártkongresszuson, amikor már tudni lehetett, hogy nincs megállás, volt olyan hozzászóló, aki felállt és azt mondta, hogy a zalai rendőrség szerencsétlenkedése is oka annak, hogy ma itt tartunk, hiszen begyűjthették volna a 4-5 hangadót – idézte fel, hozzátéve: az akkorra már kiépült kapcsolatrendszerük erejét jelzi, hogy jelen voltak a reformkörök országos elnökségében is, ahol dr. Károlyi Attila képviselte őket. – Mindezzel párhuzamosan Kecskeméten is nívós reformkör alakult, itt került sor egy igen széles műhelytalálkozóra, melyen részt vett Pozsgay Imre és Nyers Rezső is. Ott sokan arra készültünk, hogy a nap végére meglesz az átalakulás, de erre akkor még nem került sor, ami nagy csalódás volt. Az viszont ennél is nagyobb, hogy amikor Pozsgay Imre leült néhányunkkal beszélgetni külön egy teremben, és a legfontosabb mondanivalója az volt: ő már megszokott egyfajta kényelmet és nem tud olyan irodában dolgozni, ahol nincs titkárnő... Erre mi felálltunk és eljöttünk.

Fotó: Gergely Szilárd

Göndör arról is beszélt: a megyei küldöttértekezlet előtt egy héttel üzenetet kaptak, hogy ha x napon reggel 8 órára nem lesz ott Karvalits Ferenc asztalán a javasolt alapszabály-módosítás a küldöttek számának megfelelően 710 példányban, akkor nem lesz a téma napirendre tűzve. Nem volt kis feladat ezt elkészíteni, az anyagot aztán az autóversenyzéssel akkor még aktívan foglalkozó dr. Károlyi Attila juttatta el határidőre a megyei központba.

Göndör István hozzáfűzte, ekkor már tudni lehetett, hogy nagyon sokan vannak a változást követelők, minden bizottságban, előkészítésben, szavazatszámlálóban volt legalább egy ember, aki a reformerek közül jött. Tehát az előzetes latolgatások szerint az MSZMP átalakulásával foglalkozó küldöttértekezleten szűken lehetett számítani a fele-fele arányra a reformerek és a maradók létszámát tekintve.

– Ez be is igazolódott, a végszavazásban mi kerültünk fölénybe 54:46-os szavazati aránnyal, győztek az átalakulás hívei – mesélte. – Ezzel mi, zalaiak mindenkit megelőztünk, s akkor még nem lehetett tudni, hogy mi lesz az országban. A helyzet feszültségét jól jellemzi, hogy amikor a kongresszus döntött az átalakulásról, és felmentünk a szobáinkba, egyik zalaegerszegi kollégánk szívinfarktust kapott, összeesett és meghalt. Egyébként a központi bizottságtól Fejti György volt a kiküldött megfigyelő, aki ha akarta volna, egy „hegyi beszéddel" befolyásolhatta volna az eredményt. Mégsem tette, szerintem azért, mert akkor már a központi bizottságban is megindult az erjedés, még ha ez kívülről nem is látszott. Fejti György tehát nem mondott se pozitívat, se negatívat, csak hallgatott – de ez is elég beszédes volt.

S hogy mi a véleménye a rendszerváltásról?

– Idealisták voltunk, túlzottan hittünk abban, hogy mindenki abban lesz érdekelt, hogy jobb legyen az ország – válaszolta kérdésünkre. – Ezzel szemben olyan változás következett be, ami hozott egy csomó negatívumot. Elveszett például a szolidaritás, előtérbe került az önzés, a hatalomvágy. És sajnos, ma újra nem a teljesítmény számít.