Rendszerváltás - Czupi Gyulát a hatalom helyett egy jobb világ érdekelte

A politizálással mára teljesen felhagyott könyvtáros szakember a rendszerváltókat bemutató sorozatunk következő szereplője.

– Megmondom őszintén, habár az egyetemen már a másként gondolkodók közé tartoztam, a középiskolában még sok társamhoz hasonlóan nagyon kereknek tűnt a világ – bocsátotta előre. – Akkor még nem láttuk, hogy micsoda ellentmondásokkal működött az a rendszer, megkockáztatom, a tanáraink sem igyekeztek erre rávilágítani, tehát bizony az oktatásban is elfedték a dolgokat. Változást csak az egyetem hozott, ahol tanárnövendékként a politika iránt érdeklődő társaságba kerültem, melynek tagjai igyekeztek sokrétűen tájékozódni.

– Igazán ott értettem meg a Kádár-rendszer logikáját, aminek hatására akkor még „csak" szellemi szempontból lettünk ellenállók – folytatta. – Hozzájutottunk szamizdatokhoz, kezdett egyfajta második nyilvánosság kialakulni, sikerült szereznünk külföldön kiadott, de itthon tiltott irodalmakat. Mindezek hatására az lett a meggyőződésem, hogy itt belső ellenállásban kell gondolkodni, s nekem tanárként az a feladatom, hogy ezt a dolgot közvetítsem a diákoknak és olyan emberi értékekre hívjam fel a figyelmüket, amilyeneket én fontosnak tartottam. Boldog vagyok, hogy akkori diákjaim ezt a szándékom vissza is igazolják, ma is mondják, mikor találkozunk, hogy azoknak a történelemóráknak más volt a hangulatuk. 1983 és '85 között olyasmiről beszéltem nekik, amit akkor lehet, hogy nem értettek, de ma már pontosan tudják, miről volt szó. Aztán hivatást váltottam, könyvtáros lettem és épp akkor országosan is erjedés indult el.

Czupi Gyula: "Kinyílt a világ, külföldi irodalmakat, szamizdatokat olvashattunk, s úgy éreztük, kimondhatjuk a véleményünk". Fotó: Szakony Attila

Czupi Gyula úgy emlékszik, Nagykanizsán elsőként a Magyar Demokrata Fórum bontott zászlót. Ez akkor történt, amikor már mindenhonnét jöttek a hírek, hogy valami nagy dolog készül, de a nyilvánosság előtt még nem történt semmi. Az áttörést az első lakitelki találkozó hozta meg, aminek a mintájára több helyen is hasonló rendezvényeket szerveztek és az emberek elkezdtek beszélni, beszélgetni az ország dolgairól és a jövőről.

– Egyre jobban felbátorodtak és mind többen csatlakoztak az MDF-hez, ami akkor még mozgalom volt – magyarázta. – Én 1988 októberében találtam meg velük a kapcsolatot. Onnantól arról szólt az életem, hogy végre azt mondhatom, amit érzek, gondolok, kimondhatom a véleményem és ebben senki nem korlátoz. Vak hittel bíztam abban, hogy a rossz kerékvágásból, amibe mindig valamiféle kényszer vitte az országot, kizökkent és helyére állt a világ rendje. A kezdet nagyon biztató volt: kinyílt a világ és a legpozitívabb eszméi váltak hirdethetővé. Arra gondolok például, amit Csengey Dénes idézett Voltaire-től egyszer egy beszélgetés kapcsán, hogy „Uram, Önnel nem értek egyet, de meghalnék azért, hogy a véleményét szabadon elmondhassa." Az is emlékezetes számomra, hogy a rendszerváltás időszakának volt vizuális vívmánya is: az MSZMP átalakulásának folyamatát, a vitákat közvetítette a helyi televízió, majd elkezdte közvetíteni a tanácsüléseket is. Az egyik ilyenen a lemondott tanácselnök-helyettes helyére kellett újat választani, de senki sem vállalta, pedig az nagy testület volt. Az MDF-szervezet nevében nekem jutott az a feladat, hogy a kamerák előtt felszólítsam a tanácsot a lemondásra, arra alapozva, hogy ha nem képesek senkit sem találni a posztra, akkor alkalmatlanok a feladatuk ellátására. Miután ezt megtettem, távoztam a teremből. Azért érdekes ez a szituáció, mert akkor Zsoldos Ferenc, az én kedves egykori tanárom volt a tanácselnök, aki azonban az ott és akkor történteket soha nem vetette a szememre, később sem. A rendszerváltásnak tehát nagyon emberi vonatkozásai is voltak. Mondok még egy példát, ami szintén Zsoldoshoz kapcsolódik. Az MDF elhatározta, hogy leszedjük a vörös csillagot az Erzsébet, akkor Szabadság téren álló szovjet emlékmű csúcsáról. Ezt valahogy megneszelte a tanácselnök és a megelőző éjszaka ő vetette le...

Czupi Gyula hozzáfűzte: a nagykanizsai átalakulás nemcsak ettől volt emberi, hanem attól is, hogy az eltérő politikai nézeteket képviselők még kommunikáltak egymással, megvitatták a nézetkülönbségeiket, tehát vitapartnernek és nem ellenségnek tekintették a másik oldalon állókat. Mindannyian szerettek volna jobb rendszert csinálni, mint amilyen az volt, amiben éltek.

Hogy sikerült-e? Czupi Gyula öröme nem felhőtlen.

– Azt látom, hogy az emberek belefásultak a politikába. A rendszerváltás időszakával szemben ugyanis már jó ideje nem az eszmék érvényre juttatása a legfontosabb, hanem a hatalom megszerzésének a módja és a hatalomgyakorlás, ez a fajta szemlélet sokakat kiábrándított, engem is. Én nem a hatalom, hanem egy jobb világ iránt érdeklődtem, ezért lassan, de biztosan úgy éreztem, kívülálló lettem.