Egy délutánra benépesült Cigányhegy

Néhány éve rendszeresen találkoznak a Cigányhegyről elszármazottak, s ilyenkor, mint az elmúlt hétvégén, szombaton is, ismét összejönnek Harmath Csabáék portáján a régi ismerősök. Nincsenek már sokan, az öregek egyre kevesebben, de a még visszajárók családtagjaikat is hozzák, barátaikat is hívják a Cigányhegyi Fesztiválra. Így volt ez most is.

– Negyedik alkalommal rendezi meg a családunk ezt a fesztivált, mi innen származunk, ebből a házból. A családunk az 1700-as évektől élt itt. Ezt a házat édesapámék építették az öregház helyén 1946-ban, de a gazdasági épület 1936-ban épült, és most hoztuk rendbe a következő száz évre, hogy unokáink és dédunokáink is megfordulhassanak benn. Remélem, jövőre már azokból az állatokból készítünk ételeket, amelyeket itt tartunk majd ismét, mint régen – mutatta be a tágas udvarú vendégházuk környékét és tervüket Harmath Csaba, a fesztivál házigazdája. Mint elmondta, a hegyháton tizenhét család lakott, a hatvanas években huszonöt-harminc gyermek járt iskolába.

Sorra érkeztek az ismerősök a környező falukból, és az elszármazottak más megyékből is, dr. Andor Ferenc, a vasi temetkezési vállalat volt vezetője Szombathelyről, mint elmondta, itt járt iskolába Salomváron, aztán a győri bencés gimnázium, teológia, káplán lett, majd újra visszatért a civil életbe, s mint mondta, ide mindig visszahúzzák a gyermekkori élmények.

– Cigányhegyen valaha búcsú is volt, nem messze van egy kereszt, akörül állt nyolc-tíz sátor. Salomvári vagyok, de szívesen jöttünk fel ide, ahol mindenki ismerős volt – mondta Simon vvnvnb, egykori ZTE-focista.

– Gazdálkodók voltunk, nagyapámék, apámék és én is. Imádtam az állatokat, minden szükségeset megtermeltünk magunknak ezen a szép dimbes-dombos vidéken. Boldogan éltünk itt, amíg lehetett. Itt született mind a négy fiam – így az idős Harmath Sándor.

A vendégeknek a felújított pajtában rendeztek műsort, kötélugrók, népdalékenes, és más művészek részvételével. Vigh László országgyűlési képviselő, akit a megnyitásra kértek fel, elmondta, az ilyen találkozók fontosak, a lélek tápláléka. Molnár János aranymisés plébános megáldotta az épületet, a jelenlevőket, sőt, a vendégek hosszú sorban parkoló aztóit is.