Hírek

2014.02.25. 18:45

Nem számított az életük

Zala megye - Február 25. a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja, kedden megyeszerte tisztelgő megemlékezéseket tartottak.

A dátum arra emlékeztet, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon, tehát február 25-én tartóztatták le, majd hurcolták a Szovjetunióba jogellenesen a megszálló szovjet hatóságok. Nyolc évet töltött börtönökben és munkatáborokban, 1959-ben, 51 évesen halt meg.

 

Kedden Zalaegerszegen a Kosztolányi utcai Gulag emlékmű szolgált helyszínül a városi megemlékezéshez, ahol Menczer Erzsébet országgyűlési képviselő, a Szorakész (Szovjet-unióban volt magyar politikai rabok és kényszermunkások szervezete) elnöke mondott beszédet.

– Nehéz elmagyarázni a nyugatról érkezőknek, hogy nálunk a szovjet hadsereg tömegével szedte össze a pincéből kimerészkedőket s vitte el őket „málenkij robot" címén évekre ítélet nélkül, mínusz 40 fokos hidegbe vagy forróságba a szibériai vagy kazahsztáni sztyeppékre villannyal átjárt szögesdrótok mögé, a Gulag rabtelepeire olyan rabszolgamunkára, ami be volt tervezve a népgazdasági tervbe – kezdte beszédét Menczer Erzsébet. – Itthon, az ávós terrorbrigádok, ha kinézték maguknak valaki lakását, megjelentek éjfélkor vagy hajnalban, csengőfrászt hoztak, és teherautó platón elvitték Recsk, Kistarcsa szögesdrótjai mögé mindazokat a magyarokat, akikről azt tartották, hogy útjában lennének az új rendszer építésének, s akiknek az életével nem kellett elszámolniuk.

Beszédében kitért a történelem későbbi fejleményeire, a kommunizmus továbbélésére is. A megemlékezés folytatásaként irodalmi összeállítás hangzott el, egyebek közt a nagykanizsai Rózsás János visszaemlékezéseiből, majd a megjelentek – köztük a kormányhivatal és a város vezetői – elhelyezték mécseseiket a zalaegerszegi elhurcoltak nevét tartalmazó emlékkőnél.

 

Nagykanizsán a Nagykanizsai Polgári Egyesület a „Közösségek célkeresztben" című kiállításhoz kapcsolódóan középiskolások számára kiírt vetélkedőjének eredményhirdetésére került sor délután a Halis István Városi Könyvtárban. Előbb Papp János, a szervezet elnökhelyettese üdvözölte a szép számú érdeklődőt, majd Jerausek István szavalata után Cseresnyés Péter polgármester mondott köszöntőt. Az ünnepi beszédet ezúttal dr. Raffay Ernőtől, a történettudomány kandidátusától hallhatta a közönség. Ő hangsúlyozta: a kommunisták utódai ma a „demokráciaöntetet és a haladásszószt használják, de ahányszor hatalomra kerülnek, Magyarország mindig mélyrepülésbe kezd".

Eztán került sor a díjak átadására. Első helyezést érdemeltek a Batthyány Lajos Gimnázium diákjai, Horváth Gábor tanítványai: Horváth Fanni, Kremzner Noémi, Kurucz Alexandra, Samu Bianka és Varga Daniella. A harmadik és a második helyre is batthyánysok futottak be, míg a negyedik helyen a mezősök egy, a cserhátisok kettő és a piaristák egy csapata osztozott.

A Keszthely főterén megrendezett megemlékezésen Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója beszélt, választ keresve arra a kérdésre, hogy kiket is nevezhetünk a kommunizmus áldozatainak. A továbbiakban történelmi eseményeket idézett fel, majd beszéde végén úgy válaszolt saját kérdésére: az egész magyar társadalom áldozat.

Hévízen kedd este emlékeztek meg a kommunizmus áldozatairól. A Városi Könyvtárban „A konszolidáció nemzedéke" címmel Huzella Péter zeneszerző-énekes és Zalán Tibor író-költő szerzői estje keretében idézte fel a múltbéli tragikus eseményeket.

Lentiben a városi könyvtár és a helyi Honismereti Egyesület által közösen szervezett ülésen emlékeztek a kommunista diktatúrák áldozataira. Az eredeti elképzelés szerint két olyan személy tartott volna előadást, akik elszenvedői voltak a XX. század második felében zajlott retorzióknak ám a 15 évnyi Gulág-fogságra ítélt Sánczi Ferenc betegsége okán személyesen nem tudott a megemlékezésen részt venni, emiatt egy korábbi riportfilmjét vetítettek le.

A lenti rendezvényen: Bollér Józsefné a hortobágyi kényszermunkatáborban eltöltött évekről beszélt

Ezután a hortobágyi kényszermunkatáborban 40 hónapot töltött Bollér Józsefné beszélt megpróbáltatásaikról. Az ülés felvezetéseként Simon Márta, a civil szervezet elnökhelyettese mutatta be a kor társadalmi-politikai viszonyait, ennek során kiemelte: a megfélemlítés a diktatúrák legfontosabb eszköze, ez vezetett a kitelepítésekhez, a Gulaghoz, a bebörtönzésekhez és a kivégzésekhez is.

100 millióra becsülik a számukat

A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban (Szovjetunió, Kína, Észak-Korea, Vietnam, Kuba, stb.) 100 millió főre becsülik, de egyes kutatók ennél is nagyobb számot valószínűsítenek. Ebből Közép- és Kelet-Európában 1 millióra tehető az éhínségben, kényszermunka táborokban, vagy kivégzések által elhunytak száma. A fenti adatok nem szólnak mindazokról, akiket „csak" megkínoztak, börtönbe zártak, vallattak, üldöztek, megbélyegeztek, kirekesztettek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!