Hírek

2013.11.29. 19:05

Szabályok nélkül

Vendégünk dr. Fülöp Valter rendőr ezredes, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője.

Számos olyan alkalom adódik a mindennapokban, ami rendre arra késztet, hogy elgondolkozzam a magyar ember sajátos természetén. Miért vagyunk ilyenek? Mi készteti a magyart arra, hogy rendre elvitassa, bagatellizálja a másik ember sikerét? Miért van az, hogy magas mércét felállítva rendkívül kritikusan szemlélünk másokat, míg magunkkal szemben oly elnézőek vagyunk? Egy-egy sport- illetve emberi kudarc után miért érzik szükségét sokan, hogy fröcsögő nyállal, azonnal üssenek egyet verbálisan a szenvedő félen? Megannyi kérdés velünk, magyarokkal kapcsolatban. Reggelente, a novemberi ködben óvatosan közelítem meg közúton a Kovács Károly téri buszmegálló környékét, mivel jól tudom, bármikor kiléphet elém valamelyik autóbusz mögül az a fajta embertípus, aki képtelen 20 métert megtenni a zebráig, mert az túl „messze" van. Ez a típus rendkívül rossz véleménnyel van a rendőrökről, hiszen „azok csak büntetni tudnak, amikor meg baj van, akkor addig ki se jönnek, amíg nem folyik vér". Ezt a véleményt egyébként általában azok terjesztik, akik még soha nem hívtak rendőrt családi perpatvarhoz. Aztán van az a fajta gyalogos, aki a zebrán megy át, de általában olyankor, amikor a szemafor pirosat mutat. Én szerencsés csillagzat alatt születtem, mert gyermekkoromban a szüleim belém nevelték, hogy „a piros az tilos!", így nem érzek soha elviselhetetlen fájdalmat, ha néhány másodpercet, esetleg perceket várnom kell. Bár mindenki megszívlelné az ismert közmondást; „Ne siess túlzottan, mert a lelked lemarad a tested mögött!". Egyébként a zöld lámpánál áthaladva is érdemes körülnézni, hátha jön egy veszélyes „önmegvalósító", és elcsap bennünket. Zalaegerszeget elhagyva egyhangúan szemlélem a megszokott képet. A magyar átlag autós békésen halad egészen addig, amíg látótávolságon belülre nem kerül előtte egy másik gépjármű. Ekkor, mint bikára a vörös muleta, úgy hat az előtte haladó „legyőzendő áldozat". Miért? Nem értem. Egyesek sóvárogva nézik az osztrák sógorok életszínvonalát, életstílusát. Nézzük meg, hogy milyen szelíden csordogál a forgalom Burgenlandban! Senki nem akar deviáns vezetési stílussal kitűnni, elfogadja az adott forgalmi viszonyok kialakult ütemét. Mint ahogy általában mindenben elfogadják a szabályokat. Meggyőződésem, hogy minden más, ami jó működést eredményez, ebből ered.

A minap Zalaszentgróton történt halálos kimenetelű baleset. A hajnali órákban az autós áthajtott és hosszú métereken át vonszolt egy fiatalembert, aki az úttesten feküdt. A gázolónak esélye sem volt, hogy a sűrű ködben, sötétben időben észlelje a későbbi áldozatot, de magát a tényt észlelnie kellett. Ennek ellenére segítségnyújtás nélkül továbbhajtott. Több nap telt el azóta. A gázoló egyelőre nem került elő, nem vállalja tettéért a felelősséget, pedig rengeteg mentő körülmény lenne számára. Még nem tudja, a büntetését ő már megkapta. Viselnie kell a 22 éves áldozat halálával járó lelki terhet. Ha vállalja a felelősséget és ítéletet kap, megkönnyebbülhet a penitencia felszabadító erejétől. Ha nem vállalja, akkor örök életében nyomja a teher. Ez törvényszerű. Ezt a szabályt még egy magyar ember sem tudja megkerülni...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!