Rokona nyomában a fiatal zalai levéltáros

Közülük ketten a közigazgatásilag akkoriban még Mikekarácsonyfához tartozó, majd később már Novához csatolt Zágorhidán éltek, s talán ez is közrejátszott abban, hogy megfeledkezett róluk az utókor. Bekő Tamás, a Zala Megyei Levéltár fiatal munkatársa azonban, aki többek között az első és második világháborús magyar katonák sorsával is foglalkozik, a nyomukra bukkant.

- Kutatásomnak személyes indíttatása is volt, mert egyikük a nagyapám testvére, Bekő Károly, tulajdonképpen az én nagy-nagybácsim volt - említi a levéltáros. - Az ötlet onnan indult, hogy hiába kerestem a nevét a novai és mikekarácsonyfai hősi emlékműre vésve, nem találtam rá, mint ahogy a környező településeken, például a szülőfalujában, Zebeckén sem szerepelt. Ezért kezdtem el kutatni utána.

A levéltáros szakember azt mondja, egészen a rendszerváltásig alig volt lehetőség arra, hogy a keleti fronton meghalt vagy orosz hadifogolytáborokban elhunyt magyar katonák sorsát kutassák. A helyzet akkor változott meg alapvetően, amikor az orosz kormány átadta a magyar levéltáraknak a katonákról szóló aktákat.

- Bekő Károly katonai pályafutásáról így sem derült ki sok minden, hiszen a hadtörténeti levéltár még csak meg sem említi a nevét - magyarázta a kutató. - Az orosz iratokban azonban megtaláltam, eszerint 1943 őszén vonultatták be, majd később orosz hadifogságba esett, s egy Gorjacsi Klujcs elnevezésű táborba került. Itt is halt meg, a dokumentumok között szerepel egy orvosi látlelet, amely szerint a 7. és 8. borda között lövés érte.

Bekő Károly (középen) a fiatalon elhunyt nagybátyja után kapta keresztnevét. Testvéreivel helyezett el koszorút az emlékműnél

Bekő Tamás szerint hivatalosan az időközben kezébe került iratok ellenére sem tudni ennél többet nagybátyja sorsáról, halálának körülményeiről. A szülei annak idején egy rövid kis értesítést kaptak arról, hogy a gyermekük eltűnt, ám az időközben hazatért fogolytársak között volt olyan, aki tudott részleteket is, amit azonban a mai napig sem erősített meg senki.

- Állítólag egy körtéért hajolt le, ezért lőtte le a fogolytábor egyik őre - mondja Bekő Tamás. - A hadifoglyokat ugyanis bár dolgoztatták, az étkeztetésükről különösebben nem gondoskodtak, tehát az erőnlétük igen gyenge lehetett, valószínűleg éheztek.

Bekő Tamás természetesen nemcsak a nagybácsija sorsát próbálta nyomon követni, Zágorhida másik hősi halottjáról is összegyűjtötte az adatokat. Érdekes módon, Uti Jánosról sokkal több feljegyzést talált.

- Sokáig azt hittem, hogy Bekő Károly volt az egyetlen zágorhidai hősi halott - folytatja. - Uti János a nagykanizsai 9. tűzérosztályhoz vonult be, és a doni hadszíntérre került. Az ottani visszavonuláskor veszett nyoma, valószínűleg sok sorstársához hasonlóan ő is megfagyhatott. A nőtlen Kari bátyámmal ellentétben ő kétgyermekes családapa volt, ám a családja már a háború alatt elköltözött Baranyába, talán ezért sem hiányolták Zágorhidán.

Bekő Tamás szerint egyáltalán nem meglepő, hogy közel hetven esztendővel a második világháború befejezését követően is vannak olyan személyek, akiknek sorsáról keveset tudunk. A fiatal kutató azt mondja: az orosz fronton eltűntek negyven százalékának ismeretlen a sorsa, többségük a visszavonulás során fagyott meg.

Bekő Tamás levéltáros

Bekő Tamás még egy érdekes momentumot említ. Családjában egészen különös módon ápolták Kari bátyja emlékét. Az eltűntként nyilvántartott katona öccse saját elsőszülött fiának szintén Károly keresztnevet adott, nem titkolván, hogy ezzel kívánta a bátyja emlékét ápolni. A minap megtartott novai emléktábla szentelésen Bekő Károly, valamint két öccse - tehát a levéltáros szakember édesapja, László is jelent volt - , egy koszorút helyeztek el a tragikus sorsú katona tiszteletére.

- Ebben a történetben van tehát egy érzelmi szál is - teszi még hozzá Bekő Tamás, megjegyezvén, hogy a világháborús áldozatok mindegyike komoly tragédiát jelentett saját családja, s szűkebb környezete számára. Bár a második világháború idején is csak néhány lakossal bíró Zágorhida két lakosát vesztette el, ám a település számára ez is nagy érvágást okozott, nem beszélve az érintett családok személyes tragédiájáról.

Bekő Károly katonakori képe

Nován még mindig nem tudják pontosan, hány áldozatot követelt a településtől a XX. század legvéresebb korszaka, az iskolával szemben található parkban álló emlékműre ugyanis folyamatosan kerülnek fel az újabb nevek. Most kilenc fővel bővült a veszteséglista, a két zágorhidai hősi halott neve mellett hét olyan személyét sikerült még felvésetni, akikre tulajdonképpen a helyiek emlékezetei alapján bukkantak rá. A göcseji falu alpolgármestere, Sőre László szerint többségében a környező szőlőhegyeken éltek, ezért maradhattak le eddig a márványtáblákról. Bár a novaiak azt mondják, most már talán véglegesnek tekinthető a világháborús áldozatok névsora, de a példa mutatja, biztosak még nem lehetnek benne. Addig kell a témát kutatni, amíg vannak élő szemtanúi a kornak.