Svájci hegyek lánya a jazz „vonatán”

- Svájci vagyok, de immár másfél évtizede New Yorkban élek. Ennek a világvárosnak az a jellemzője, hogy itt mindenki valahonnan származik, vagyis tősgyökeres new yorkit valóban ritkaság találni. Ez a metropolisz a művészetek - így a jazz-nek is - nemzetközi színtere: magyar barátaim is vannak New Yorkban. Teljesen mindegy honnan jöttél, csak az számít, hogy tudsz-e muzsikálni és énekelni vagy nem.

- Milyen koncerttermekben játszik és énekel New Yorkban?

- Leginkább jazz klubokban játszom, de ez is egy érdekes dolog, ugyanis New Yorkban a klubok meglehetősen kisméretűek, de annál nagyobb a hírnevük. Amikor évekkel ezelőtt először jöttem New Yorkba, már alig vártam, hogy eljussak a Blue Note nevű jazzklubba. Korábban már sokat hallottam arról, hogy milyen híres ez a klub és úgy gondoltam, hogy egy koncertteremről van szó. Aztán jól meglepődtem, ugyanis a Blue Note is egy kis klub, de nagy hírnévvel!

Fotó: Szakony Attila

- Minden este vannak fellépései?

- A korábbi években sokat játszottam különböző helyeken. Miután befejeztem felsőfokú jazz tanulmányaimat New Yorkban, szinte minden felkérést elvállaltam: muzsikáltam klubokban, éttermekben, bárokban, esküvőkön és mindenütt, amit csak el lehet képzelni. Most már azonban inkább olyan helyeken lépek fel, ahol koncertet tudok adni a közönségnek zenésztársaimmal. Az utóbbi időben pedig megpróbálok távolabbi országokban koncertezni: sikeres fellépéseink voltak már Amerikában, Európában és Ázsiában, ahol például eljutottunk Kínába és Mongóliába.

- Hogyan viszonyul a jazz muzsikához a közönség Pekingben vagy Ulánbátorban?

- Nagyon lelkes közönség előtt játszottunk minden helyszínen. Minden új dologra nyitottak és - bár a jazz zene szokatlan számukra - ezt a zenei irányzatot is lelkesedéssel próbálják befogadni. Több kínai nagyvárosban is játszottunk, továbbá Hong Kongban, ami tapasztalataink szerint nem Kína de mégis Kína. A legmaradandóbb koncertélményeim közé tartozik Mongólia, ahol már többször is jártam. Ulánbátorban évente megrendezik a Hatalmas Sztyeppék Nemzetközi Jazzfesztivált és érdekes figyelemmel kísérni a főváros és a fesztivál fejlődését. Az első jazzfesztivált szerény feltételek közt rendezték meg: nem volt könnyű például dobfelszerelést beszerezni, vagy: a színpadon voltak ugyan monitorok, de egyik sem működött. Most viszont már egyre tökéletesebb minden és egészen profi módon zajlanak a fesztiválok. A hazai közönség mellett a koncertekre látogat sok amerikai és európai, akik kint dolgoznak Mongóliában, s köztük vannak a jazzhez értő emberek. Az elmúlt évben a Mongol Állami Operaházban léptünk fel és csodálatos környezetben adtunk koncertet.

- Mindez jelképezheti kelet és nyugat találkozását a művészetekben?

- Valóban, s nemcsak a művészetben, hanem például megismerhettük egy kicsit az ottani gasztronómiát és ízelítőt kaphattunk a mongol kultúra érdekességeiből.

- A mostani nagykanizsai fellépés előestéjén a Művészetek Palotájában koncerteztek nagy közönségsikerrel.

- Ez a mostani egy remek formáció, amellyel egyébként első ízben léptünk színpadra: a brazil Gustavo Amarante (bass) és Willard Dyson (dob) szintén new yorki muzsikusok, akik a lemezemen is közreműködnek. Legalább száz emailt váltottunk Rátonyi Róberttel (zongora) az utóbbi egy évben azért, hogy létrejöjjön ez a csodálatos koncertturné vele és Csepregi Gyulával (szaxofon). Mindketten jóhumorú, kiváló zenészek és számomra öröm volt velük együtt közönség elé lépni. A kanizsai koncert pedig azért is marad kedves élmény számomra, mert jómagam is egy hasonló nagyságú szép városból  Brigből  származom a Svájci Alpokból, amely Montreux közelében található, ahol a fesztivál révén köztudottan szintén óriási hagyományai vannak a jazz muzsikának.